Az iráni-kanadai vendégem és én vasárnap a Mammutba mentünk magyar SIM kártyát venni internetcsomaggal Sean mobiltelefonjába. Majd elmentünk a Szimpla Piacra, vettem némi lekvárt és sajtot. Sean evett gulyást, én is nagyon éhes voltam, de nem volt semmi húsmentes. Mennyire más hangulata van a helynek, mikor Szimpla Piac van és nem Kert. Ha még nem voltatok, feltétlenül menjetek el vasárnap délelőtt a piacra. Élő jazz zene és kedves kistermelők.

Innen elsétáltunk a Szent István térre kávézni, a CCC teraszán ültünk, néztük a sétálgató embereket. Utána elgyalogoltunk a Garibaldi utcába a Mannatural raw vegan étterembe. Előtte megmutattam a Mózeses szőkőkutat neki a Szabadság téren. Készítettünk néhány vicces videót. Az étteremben mindketten ettünk egy manna tálat és gyümölcsökből préselt üdítőt. Elvitelre kértem még 2 tortát és 1 liter zöld levet.

Negyvenkilencedik vendégem Sean (39) Torontóból utazott Budapestre. 2 hetet fog Pesten tölteni. Egy nemzetközi 5 napos telekommunikációs konferencia előadója lesz, ami most vasárnap kezdődik Budapesten. Az első 2 napját nálam töltötte, 4 napig egy másik hosztnál fog lakni, utána egy hétre airnbn lakást bérel. 2009 óta CS tag, 5 pozitív referenciája van vendéglátótól, és 7 vendégtől.

Ő volt az első vendégem, akitől nem én kaptam request-et, hanem én hívtam meg magamhoz. Open requestet küldött ki, ott találtam rá. Irán hosszú évek óta az egyik top 5 álom utazási célpontom, viszonylag sokat tudok az országról, néhány könyvet elolvastam az iráni politikáról, vallásról és a kultúráról.

Sean Teheránban, Iránban született és nőtt fel. 22 éves korában ő és a családja Torontóba költözött. A farszin, és angolon kívül még arabul és franciául beszél. A családjával fársziul kommunikál, néhány évente Teheránba látogat a rokonait és a barátait meglátogatni, de az iráni identitását háttérbe szorította. Kanadainak tartja magát, Iránt már nem tekinti a hazájának. Hivatalosan is kettős állampolgár. Azt mondta nekem, hogy a Föld az otthona.

Elmondtam neki, hogy nem szerettem Torontót. Az első nap érdekesnek találtam a felhőkarcolokat, mert korábban nem láttam még olyat, de harmadik naptól már éreztem, hogy ez nem az a város, amit én be tudok fogadni, vagy ami izgalomban tart. 7 napot töltöttem ott 2010-ben. Sean elmondta, hogy ugyanezt érezte ő is, amikor odaköltözött, de később megismerte a várost. Torontót akkor lehet élvezni, ha jól ismered. Torontónak titkai vannak, amit meg kell fejteni. Ha ez megvan, akkor egyből élhető és szerethető várossá válik.

Negyvenhetedik vendégem C. (35) Münchenben élő venezuelai mérnök. 2007 óta tag, CS ambassador, 108 poz refi mellett 15 referenciája van surferektől, és 23 hostoktól. Szülei olaszok, akik Venezuelába emigráltak, ő is Venezuelában, Valenciaban született és nőtt fel, 10 éve Németországba költözött és már Karlsruhe-t tekinti hazájának, ahol a hétvégéit tölti. Szülei révén olasz útlevele is van, venezuelai és olasz állampolgár. Negyvennyolcadik vendégem, Carlos barátnője Oksana ukrán ital technikus, italok alkot egy gyárban. Ő is Németorszában él. 2012 óta tag, nem hosztolt még senkit, és 1 referenciája van vendéglátótól, csak Carlossal használja a kanapészörföt. 3 éjszakát lesznek nálam.

Tegnap késő éjjel találkoztunk a Batthyányin. A csomagjuk a keleti pályudvar megőrzőjében maradt, oda még elmentünk együtt. Útközben couchsurfinges élményeket meséltem nekik. Carlosnak ez a 10. magyarországi látogatása, Oksananak a második. Carlos nagyon szereti az országunkat (bár erre magatok is rájöttetek valószínűleg), mindig csak nyaralás célból érkezett hozzánk, kb. 20-30 szót tud is magyarul. Én felsoroltam neki az összes spanyol szót, amit ismerek, és ő is nekem a magyar szókincskészletét. Az övé gazdagabb volt. (mármint több szót tud magyarul, mint én spanyolul :-) Emellett még spanyolul, németül és angolul beszél kiválóan. Elmesélte, hogy van jónéhány magyar barátja, közülük Andrással találkozni is fog a héten, korábban utaztak együtt több országban is.

Tegnap reggel érkeztek Münchenből, kimentek Szentendrére, délután bejöttek Budapestre és egész nap sétáltak. Ettek török és indiai étteremben, meglátogatták a McDonaldsot, kostóltak lángost Szentendrén. Carlos sok mindenben hasonlít rám: öntudatos, kíváncsi, érdeklődő és nyitott személyiség. A couchsurfing iránt erős elkötelezettséget hordoz a szivében. Meg van benne az a írigyelhető képesség, hogy egyből rá tud hangolódni a másik emberre, és egyből azt lehet vele érezni, hogy egy hullámhosszon rezegtek. Tökéletesen alkalmazkodó kaméleon személyisége van. Oxana is nagyon kedves, de ő kicsit zárkózottabb. Ez főleg annak köszönhető, hogy szégyenlősebb a (szerinte) kezdetleges angoltudása miatt, pedig szerintem jól beszél angolul. Értem, hogy mit akar mondani, és ez a lényeg. Nagyobb önbizalommal beszédesebb lenne. Egyből meg is hívtak, hogy menjek velük a bécsi Vienna Calling kb. 300 fős CS eseményre. Mondtam nekik, hogy még hostot kell addig találnom. Carlos szerint ezzel nem kell foglalkozni, nagyon sokat lesznek ott helyben, akik örömmel adnak szállást. Ezt még hétvégéig meggondolom :-)

Pénteken a 13.00 órás ébredés után 16.00-ig maradtam a lakásban. Blogírás, levelekre válaszolgatás. Enrique kedves szavakkal kirugdosott a lakásból, hogy húzzak végre be a városba Barcelonát nézni. Igaza van. Elsétáltam a Placa Catalunya tér közelében található csodálatos Palau de la Música Catalana épületet megnézni kívülről és belülről. 18 Euró a beugró, de megérte. Az egyik legcsodálatosabb előadóterem, amit valaha láttam. 1905 és 1908 között épült Lluis Doménech i Montader tervei és kivételezése alapján. Kivülről elképesztően részletgazdag, belülről a szines üvegablakokból ömlik a fény. A idegenvezetőnk elmondta, hogy sok művész nem szeretett itt fellépni, mert a közönség belefeledkezett az épület bámulásába az előadás alatt. Az előadásokra a legolcsóbb jegy 20 Euró, függ a helytől és a fellépő művésztől: akár 200 Eurós belépőjegy is vásárolható.

Utána lesétáltam a diadalívhez és a mellette található parkba. Itt lemerült a fényképezőgépem. Ettem egy helyi étteremben vegetáriánus lasagne-t majd beültem a mellette található Starbucksba és ott maradtam 23.00-ig. Enrique, az utolsó hosztom sok időt nem tudott velem tölteni. Ezeken a napokon török ügyfelei érkeztek Barcelonába, azért fogadott mert néhány napja emergency requestet küldtem neki az olasz hosztomtól való menekülés miatt. Éjjel 23.30-ra értem haza, akkora üzente meg, hogy otthon lesz, beenged a lakásba és utána vissza kell mennie a török ügyfeleihez vacsorázni. A tévé előtt ült, mikor hazaértem. Mondta, hogy nem megy már sehova, mert kicsit betegnek érzi magát. Reggel 04.00-ig beszélgettünk, akkor ért haza a török lakótársa. Párkapcsolatok, a család és úgy önmagában az élet volt a téma. Nagyon sokat beszél, gyakorlatilag folyamatosan ömlik belőle a szöveg megállás nélkül, szó szerint meg kellett vele küzdeni a szóért, de egy idő után feladtam. Jó volt hallgatni is.

Nem mondom, hogy a gourmet fan olvasóim csettinteni fognak a nyelvükkel ettől az írásomtól, de én szerettem mindet. Ezeket ettem az elmúlt két napban.

Ma:

Délben a hosztom által főzött sajtos valamilyen szószos tésztát ettem, később boltban vásárolt epres kekszet.

Ma délután találtam egy joghurtozós helyet. A falba építve vannak joghurtcsapoló karok. A joghurt természetes alapanyagokból készült és cukormentes. Választasz ízt, és poharat és csapolsz, amennyi jólesik. Utána megszórod azzal, amivel szeretnéd. Az enyémre fehércsoki, mandula, eper és kiwi került. Súly alapján kell fizetni. Az enyémnek 4.20 EUR volt az ára. Holnap visszajövök ide.

Utána egy gyorsbüfében kértem egy kicsi sima sajtos paradicsomos szendvicset, nem nézett ki gusztusosan, nem fotóztam le. 4 Eurót kértek el, szerintem átvágtak.

Valamint uzsonárra egy helyi étterembe ültem be, vegetáriánus lasagne-t rendeltem, ezt se fotóztam le. 5,5 Euróba került, erre még felszámoltak 1.5 Eurót, mivel megettem a hozzá kihozott olivás cibattát. Nem szóltak előre, hogy az plusz pénz, csak letették az asztalomra. Ügyes trükk!