- Lepukkant, de megvan a maga bája. Változatos, csodás, különleges. Szeretem.

- Onnan ismered fel, hogy ki a turista és ki a helyi görög, hogy a turista rövidnadrágban és atlétában van (mint én), a helyi hosszú nadrágban, kis kabátban, pulóverben, sportcipőben, de mindenképp több réteg ruha alatt melegen tartva magukat. Szerintem tréningeznek a közelgő tartós 40 fokra.

- Nem beszélnek angolul, a fiatalok se, max pár szót.

- Isteni péksütemények vannak. Jobbak, mint Nápolyban... Az egyik elegáns sütis boltban vettem 4 darabot 1 Euróért. Hát nem volt drága.

- Ahogy elnézem a kifőzdék, a grilles helyek szintén barátságos áron kínálják a dolgaikat: 2 zöldséges pita 3.5 Eur, vega óriási nagy adag saláta 4.9 Eur.

- Az élelmiszerboltok azonban sokkal drágábbak, mint otthon. 16 Eurót fizettem azért, ami otthon 10-ből meglett volna (6 db literes ásványvíz, kis dobozos előre csomagolt gomba, 6 tojás, 2 Rio Mare babos tonhal konzerv, 2 db alma)

Nem írtam még legelső couchsurferemről, Lamvosról, aki 26 éves és Görögországból, Thessalonikiből érkezett hozzám 2 hetes magyarországi utazására. Lamvos 5 éve tag a CS oldalán, 4 barátja van és 5 pozitív referenciája. 3 hosttól és 2 másik embertől, akivel csak találkozott. Ő maga nem fogadott még vendéget. 5 év alatt! Vagy fogadott, de nem írtak róla.. Fotó nem készült róla, mert nem engedte meg.. A legelső hostolási élményem sajnos negatív volt. Lamvos levelet írt nekem és megegyeztünk a következő hét szerdai és csütörtöki napjában. Előtte lévő héten, vagyis a couchsurfing.org regisztrációm hatodik napján, szombat délután kaptam tőle egy sms-t, melyben megírta, hogy itt van Magyarországon, gondja támadt az előző hostjával és szállást keres a mai napra. Visszaírtam neki, hogy aznap nem jó nekem, de másnap, vasárnap jöhet. Megbeszéltük, hogy találkozunk a Batthyány téren délelőtt. Érte mentem, hazakísértem, és jeleztem neki, hogy 13.00-tól nekem van egy megbeszélésem, jöjjön be velem, nézzen várost napközben, 20.00 után otthon leszek. Este 21.00 körül megérkezett. Kértem, hogy keressen másik hostot holnap estére, mert nekem érkezik a mexikó vendégem. Nem talált senkit. Este gyakorlatilag semmit sem beszélgettünk, ő bevonult a szobájába.

Lamvos a nálam töltött időszak alatt végig sajtos melegszendvicseket gyártott. Hihetetlen volt. Érkezéskor délelőtt, este mikor visszaérkezett és éjjel 02.00-kor is a melegszendvics sütő hangját hallgattam. Ébredéskor is melegszendvicseket sütött. Reggel a buszmegálló felé hirtelen megtorpant és kétségbeesett hangon közölte: a konyhába hagytam a szendvicseimet! Állt és nézett rám várakozóan. Mondtam neki, hogy sajnálom Lamvos, de késésben vagyok egy megbeszélésről, nem tudunk visszamenni érte. Ettől teljesen elkeseredett. Majd hirtelen jobb kedvre derült: tudod mit, neked adom ajándékba, ha hazaérsz megeheted. Egy döbbent thank you hagyta el ajkaimat. A röhögést viszont nagyon nehezen tudtam visszafojtani. (A szendvicseket kidobtam, mikor hazaértem.)