Talán erre a hirdetésre mindenki felkapja a fejét. Az ár mondhatni több, mint kedvező, viszont cserébe a (majdnem) ingyenes szállásért be kell tartani a host szabályait. Miao Jiaxin művész egy bizarr emberi tűrőképesség-kísérletet kezdeményezett otthonában.

Szabályok:

- a szobád live stream-elve lesz 24 órában az ott tartózkodásod alatt.

- Reggel 9.00 és 12.00 között a celládban kell maradnod: nem olvashatsz, nem internetezhetsz, nem jogázhatsz vagy egyéb más sporttevékenységet sem végezhetsz, nem aludhatsz. Nem beszélhetsz senkivel és semmilyen elektronikai eszköz nem lehet veled (zenelejátszó, rádió stb).

- A 3 óra leteltével a vendégek szabadon mozoghatnak a lakásban és kimehetnek a teraszra megcsodálni a csodás panorámát Brooklynban.

- A vendégek kulcsot kapnak a cellához, be is zárhatják magukat, vagy nyitva tarthatják az ajtót, rájuk van bízva.

Huszonkilenc és harmincadik vendégeim egy éjszakára jöttek hozzám. Ricardo (27) Costa Ricán született, ott élt 5 éves koráig, onnan a családjával Mexikóba, majd Ecuadorba, Izraelbe és Chilébe költözött. 22 évesen beiratkozott egy New York-i filmes főiskolára és vágó szakon végzett. Brooklynban él és részmunkaidős vágó állása van egy NYC-i kábel televíziónál. Most egy 10 hetes európai utazáson vesz részt. 2 éve használja a Couchsurfinget, 24 pozitív referenciája van, felében hosttól és surfertől egyaránt.

Will (25) Richmondban született és nőtt fel, majd diplomázott szerzett marketing szakon, jelenleg Denverben él. Két hónappal ezelőtt még egy autókölcsönző cégnél dolgozott, de felmondott és szintén egy 3 hónapos európai utazásra indult. Bérel egy lakást Németországban, Brémában, mert van ott egy barátja, és akart egy jó ismerőst a közelében és kellett neki egy hely, ahova hetente-kéthetente "haza" lehet térni. Decemberben tér vissza Denverbe és megpróbál állást találni valamelyik banknál, mint sales-es. idén májusban regisztrált a CS-re, 7 pozitív referenciája van, ebből 2 hosttól.

A fiúkkal Nagyi palacsintázójában találkoztam este 19.00-kor a Batyin. Köszöntem nekik és gyorsan rendeltem két sajtos palacsintát, leültem hozzájuk, váltottunk kb 3 mondatot, mikor Ricardo megdicsérte milyen szépen beszélek angolul. Reagáltam nekik, hogy ez a gondolat téves, de később ezt maguktól is észre fogják venni. Ricardo amerikai akcentussal beszélt angolul, a beszédében nyoma se volt a spanyol akcentusnak. Ő kb a negyedik olyan ember, akivel találkoztam, aki a saját (nem angol nyelvű) hazájában nőtt fel, még sincs az anyanyelvére jellemző akcentusa. Szerencsés emberek.

Öt héttel ezelőtt a 26 éves énekes-dalszerző Gideon Irving görkorcsolyázott maga előtt tolva egy bevásárlókocsit tele hangszerekkel, Marissa Washington Heights-i otthona felé tartva, New York Cityben. A "Stay Put" nevű koncertsorozata első állomása felé igyekezett. Harminc manhattani és brooklyni otthonokban ad házikoncertet, amit ő maga "Stove Top Folk"-nak nevezett el.

/NYC-i koncert valaki nappalijában/

Tavaly egy kerékpárral áttekert Új-Zélandon és 80 koncertet adott családok lakásaiban. A három hónapos útja alatt háromtól negyven fős közönség előtt játszott hátsó kertekben, hálószobákban, konyhákban, nappalikban és garázsokban.

 A New York-i lány a palacsintát úgy ette a teraszomon, hogy a túróra lekvárt kent. Az argentin srác a túrót a kakaóval keverte össze. Rossz volt nézni. Sabrina rácsodálkozott arra is, hogy külön van a WC és a fürdőszoba az európai lakásokban. Mondom, mert így sokkal jobb. (nincs összefüggés a két mondat között, jó palacsintát sütöttem!)

A magyar ember meglehetősen pesszimista és nem barátságos. Nem mosolyog és nem segítőkész. Távolságtartó, különösen az idegenekkel. Egy házibuliban például csak az ismerőseivel beszélget, ha új ember érkezik nem fordul hozzá kedves és kiváncsi érdeklődéssel. Viszont ha jobban megismer valakit, és ha beengedi az otthonába, akkor azonnal megváltozik. Nyitott lesz és kedves és remek házigazda.

Tegnap délután megérkezett párizsi útjáról a harmadik vendégem Sergio Panigo 39 éves argentín építészmérnök. Tervei szerint egy évig fog utazgatni Európában és Ázsiában. Otthon, Córdobában feladott mindent, a munkáját, a lakását, a magánéletét. A munkája nem hiányzik neki, a rock zenekara igen.

Este elmentünk a Füge Udvarba, ahol egy heti rendszerességgel szervezett Couchsurfing találkozó volt. A társaság háromnegyede magyar volt. Odaléptünk egy négyfős kis csapathoz, bemutattam a vendégemet, majd az egyik fél szólt, hogy bocsánat, de mi most csak magyarul akarunk beszélgetni, majd visszafordultak és folytatták. Gyakorlatilag azonnal kizártak minket. Sergio kérdezte tőlem, hogy mi történt. Mondtam neki, hogy nem akarnak angolul, azaz velünk beszélgetni. Odaültünk egy másik nagyobb társasághoz, ahol szintén fel se néztek. Olyan hideg volt a légkör, hogy azonnal tovább álltunk. Nagyon csalódott lettem. Sergio azzal nyugtatott, hogy mindenhol máshol a világban az összes CS találkozó nagyon barátságos és nyitott légkörű. Bíztam benne, hogy legalább a magyar couchsurfer közösség más. Sajnos nem. Az egész jelenség jól leképezte a nyitó bekezdésemet. Ilyen a magyar ember.