Pénteken a 13.00 órás ébredés után 16.00-ig maradtam a lakásban. Blogírás, levelekre válaszolgatás. Enrique kedves szavakkal kirugdosott a lakásból, hogy húzzak végre be a városba Barcelonát nézni. Igaza van. Elsétáltam a Placa Catalunya tér közelében található csodálatos Palau de la Música Catalana épületet megnézni kívülről és belülről. 18 Euró a beugró, de megérte. Az egyik legcsodálatosabb előadóterem, amit valaha láttam. 1905 és 1908 között épült Lluis Doménech i Montader tervei és kivételezése alapján. Kivülről elképesztően részletgazdag, belülről a szines üvegablakokból ömlik a fény. A idegenvezetőnk elmondta, hogy sok művész nem szeretett itt fellépni, mert a közönség belefeledkezett az épület bámulásába az előadás alatt. Az előadásokra a legolcsóbb jegy 20 Euró, függ a helytől és a fellépő művésztől: akár 200 Eurós belépőjegy is vásárolható.

Utána lesétáltam a diadalívhez és a mellette található parkba. Itt lemerült a fényképezőgépem. Ettem egy helyi étteremben vegetáriánus lasagne-t majd beültem a mellette található Starbucksba és ott maradtam 23.00-ig. Enrique, az utolsó hosztom sok időt nem tudott velem tölteni. Ezeken a napokon török ügyfelei érkeztek Barcelonába, azért fogadott mert néhány napja emergency requestet küldtem neki az olasz hosztomtól való menekülés miatt. Éjjel 23.30-ra értem haza, akkora üzente meg, hogy otthon lesz, beenged a lakásba és utána vissza kell mennie a török ügyfeleihez vacsorázni. A tévé előtt ült, mikor hazaértem. Mondta, hogy nem megy már sehova, mert kicsit betegnek érzi magát. Reggel 04.00-ig beszélgettünk, akkor ért haza a török lakótársa. Párkapcsolatok, a család és úgy önmagában az élet volt a téma. Nagyon sokat beszél, gyakorlatilag folyamatosan ömlik belőle a szöveg megállás nélkül, szó szerint meg kellett vele küzdeni a szóért, de egy idő után feladtam. Jó volt hallgatni is.

Nem mondom, hogy a gourmet fan olvasóim csettinteni fognak a nyelvükkel ettől az írásomtól, de én szerettem mindet. Ezeket ettem az elmúlt két napban.

Ma:

Délben a hosztom által főzött sajtos valamilyen szószos tésztát ettem, később boltban vásárolt epres kekszet.

Ma délután találtam egy joghurtozós helyet. A falba építve vannak joghurtcsapoló karok. A joghurt természetes alapanyagokból készült és cukormentes. Választasz ízt, és poharat és csapolsz, amennyi jólesik. Utána megszórod azzal, amivel szeretnéd. Az enyémre fehércsoki, mandula, eper és kiwi került. Súly alapján kell fizetni. Az enyémnek 4.20 EUR volt az ára. Holnap visszajövök ide.

Utána egy gyorsbüfében kértem egy kicsi sima sajtos paradicsomos szendvicset, nem nézett ki gusztusosan, nem fotóztam le. 4 Eurót kértek el, szerintem átvágtak.

Valamint uzsonárra egy helyi étterembe ültem be, vegetáriánus lasagne-t rendeltem, ezt se fotóztam le. 5,5 Euróba került, erre még felszámoltak 1.5 Eurót, mivel megettem a hozzá kihozott olivás cibattát. Nem szóltak előre, hogy az plusz pénz, csak letették az asztalomra. Ügyes trükk!

- Rengeteg férfi sétál babakocsival vagy kisgyerekkel egyedül az utcákon. A nők dolgoznak, és apa marad otthon? Ezt a 3 képet kb 5 perc leforgása alatt fényképeztem, de ott vannak mindenhol!

-

- Onnan lehet megismerni az utcákon, hogy ki a helyi és ki a turista, hogy míg a turista pólóban, térdnadrágban grasszál, a helyin pulóver, kabát, hosszúnadrág és sál/néha sapka van. A 20 fok körüli hőmérséklet a katalánnak/spanyolnak hideg.

- Nem baj, hogy angolul szólsz hozzájuk, úgyis spanyolul válaszolnak. Maximum lassabban mondják, hogy jobban értsd.

- Az összes általam megismert katalán/spanyol férfi nagyon szenvedélyes, ezer lángon ég, és a legbarátságosabb és érdeklődőbb emberfajta világon.

Tegnap kora délután megnéztem a La Seu katedrálist. A gyönyörű gótikus templomot 1298-ban kezdték el építeni, és 1460-ban fejezték be. 93 méter hosszú, 40 méter széles és 28 méter magas. Ámulatba ejtően lenyűgöző. A bejárattól jobbra van egy kedves kápolna. Ott ücsörögtem kb. fél órát, mert a megolvadt arckrémem kiömlött a táskába, mindent ki kellett pakolni és feltörölgetni. Ez a pillanat sokat rontott az áhitatomon. :-) A jegy ára 6 Euró, ami a Sagrada Familia 21.5 Eurójához képest olcsó. Ezért meg lehet még nézni egy kis képtárat és fel lehet menni a toronyba. A toronyból a kilátás nem épp lenyűgöző, de egy körnek megéri felmenni.

Utána beültem a Starbacksba internetezni és ott ragadtam. Két óra múlva elkezdett zuhogni az eső. 19.00-re értem a hosztomhoz, Alex épp vacsorát főzött, zöldséges rizst kaptam. Finom volt. Kicsit beszélgettünk is. Kitaláltam, hogy elmennék a szerda esti CS meetingre, neki nem volt kedve eljönni. Elmagyarázta hogynan jutok oda. Esernyő és esőkabát nélkül félig megázva topppantam be a Le Kasbah nevű bárba.

A csapat barátságos nyitott arcokból állt. Rögtön dumálgatni kezdtem egy norvég sráccal és egy izraeli lánnyal. Beszélgettem még egy spanyol fiúval is, valamint két londoni lánnyal. Ők voltak talán a legzárkózottabbak, ami nem meglepő persze. Az est nagy részét egy török és egy olasz fiúval beszélgettem. Nagyjából mindenki itt lakó expat volt. Két "igazi" couchsurferrel találkoztam, egy indiai és egy kanadai sráccal. Ők is utaznak, mint én. Kialakult egy nyelvcserélő csapat is, ők külön ültek le angolt, spanyolt gyakorolni. Apropó, spanyol nyelv: imádom sorbanállás közben hallgatni az eladókkal csevegő katalánokat. Mindenki olyan szenvedéllyel mondja a balé szót, mintha minimum a szerelmének kiálltaná, hogy szeretlek! Pedig a szó csak annyit jelent, hogy ok, rendben. 22.15 körül érkeztem és éjfél előtt szaladtam elkapni az utolsó metrómat.

Tegnap vissza akartam menni Xavi kedvenc helyére, hogy lefényképezzem a kis sziklás tisztást, de felhős és eső szemerkélős idő volt. Mikor a vonat elsuhant a hely mellett, sajnálkozva, de mosolyogva néztem utána.

16.00 órára értem Barcelonába. Casa Batllo kiváló program lesz ma délutánra. Nagyon bájos meseszerű épület kívülről. 20.35 Euró egy jegy. Megvettem, kaptam guide-ot is a jegyhez. Üres termekből ki és be. Mindez kb. 5 emeleten keresztül. Érdekes, döntött, hullámos belső falak, a körfolyosó csempéi és formái lenyűgözőek. Izgalmas fénybeengedő megoldások, a szellőztetési technika meghaladta a korát. Mindez érdekes, de a belépőjegy árát nem érte meg. Büszke voltam magamra, hogy a múzeum shopban ugyan körülnéztem, de nem vettem semmit. Ez ilyen nyavalya nálam, hogy múzeumok boltjában minden szart összevásárolok.

Bültem enni valamint egy TapaTapa nevű (milyen meglepő) tapasos helyre. Rendeltem Potates bravest, ami első ránézésre akár MacDonaldsos krumpli is lehetne, de mind a burgonya, mint a szósz isteni finom volt.

18.00-ra megérkeztem Zdenkáékhoz, összepakoltam a bőröndömet, majd ismét elbúcsúztunk a metró állomáson. Nem tudom véglegesen, vagy akár találkozom még vele ezen a héten.