Valamikor 11.00 körül hagytam ott Zdenkáékat. Megbeszéltük, hogy ottmaradhat náluk a csomagom. A Sagrada Familia felé vettem az irányt. Beugrottam egy reggeliző helyre, ahol egy kínai hölgy ált a pultban. Elmondtam neki, hogy ennék egy vegetáriánus szendvicset, jelezte, hogy nem beszél angolul. Erre előkaptam az útikönyvemet, megmutattam a húsok listáját és jeleztem, h ezeket no. Elémrakott egy fényképes étlapot, és kérte, hogy válasszak. Mondtam neki, hogy nem jó, mert nem tudom melyik húsos szendvics és melyik nem. Nézegette a listát, de látszott, hogy tanácstalan. Kérdeztem Hablas espanol? Poko, mondja a választ és akkor megértettem, hogy spanyolul se tud. Később elmagyarázta a hostom, hogy csak olvasni nem tud. Itt feladtam és inkább továbbmentem. Találtam egy másik helyet, ahol már megértették, hogy no meat. Ettem egy tojásos szendvicset.

Odaértem a Sagrada Familiához, és mint vélhetően sokaknak, nekem is a földbe gyökerezett a lábam. Megvallom nem sokat tudtam Gaudiról korábban. Beálltam a sorba, amit kb. 50 perc volt kivárni. Megérte. Több száz templomhoz volt már szerencsém életem során, de ez a leglenyűgözőbbek közé tartozik. Nincsennek freskók, képek a falon. A legvilágosabb templom belülről, amit valaha láttam. Az épület tere fürdik a természetes fényben.

Szombat délután 40 perccel a kapuzárás előtt értem ki a reptérre és szerencsére senki nem állt előttem a poggyászfeladásnál. A Wizz pultban ülő kedves mosolyú hölgy elmondta, hogy nagyon profi módon időzítettem az érkezésemet, mert pont mostanra tünt el a sok ember. Ennek ellenére azért ajánlotta, hogy legközelebb 2 órával hamarabb érkezzek, mert járhatok rosszabbul is. A security checkin-nél sem volt előttem senki. 4 perccel a reptérre érkezés után benn voltam a zöld zónában.

Ittam egy kávét, mielőtt beálltam volna a sorba a kapuhoz. Miután feljutottam a gépre, azonnal helyet foglalhattam a leghátsó sorban az ablak mellett. Két negyvenes hölgy ült le mellém, a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar két tagja volt az útitársam. Az egész zenekar épp egy két hetes spanyolországi haknira érkezett. Nagyon kellemes társaság volt a két lány. Elmesélték milyen nekik zenészként élni, hány országban jártak eddig, milyen komolyzenészként felnőni és hogyan telnek a mindennapjaik. Ez az élet mennyire alkalmazkodik a családi élethez. (Nehezen). A lányoknak isteni humoruk volt, tudtak nevetni a saját hülyeségeiken. A zenekar hangszereiket kisbusz hozta Barcelonába, de néhányan viszont feladták a repülőre csomagnak. Megérkezéskor egy srác rémülten tapadt az ablakhoz, mert pont a szeme láttára emelték le a csellóját és tették le a földre. Nekem úgy tünt óvatosan bántak a hangszerrel, a srác úgy érzékelte, hogy ledobták. De a zenészek úgy tekintenek a hangszerükre, mint egy újszülött csecsemőre.

Kisétáltunk együtt, felvettük a csomagunkat, itt elbúcsúztam a lányoktól. Megkerestem az információs pultot, vettem 5 napos travel cardot 29 Euróért, kaptam térképet és elmondták merre van a 46-os busz, ami behozott a Plasa Espana-hoz. Ilyen lazák a barcelonai buszsofőrök kanyarodás közben. :-)

Régóta vágyom Barcelonába. 2010-ben Andalúziában voltam, ez volt az utolsó alkalom, hogy tengert láttam közelről. Sohasem voltam egyedül nyaralni, vagy ha egyedül is utaztam el, mindig barátokat látogattam meg külföldön: Berlin, Koppenhága stb. Napközben városnézés egyedül, este találkozó velük. CS surfer élményeim is eddig csak a keresztlányommal és a párommal voltak.

Sokat dolgoztam az elmúlt hétig, és szerettem volna megajándékozni magamat valamivel. Szombaton kitaláltam Barcelonát és egyből foglaltam is egy wizzair repülőjegyet május 11-18 időtartamra, majd elkezdődött a szálláskeresés.

Első körben három requestet küldtem ki 3 különböző időpontra. Egy órán belül jött két elfogadó válasz. Maradt az első 3 éjszaka hostjának megtalálása. 13 decline választ kaptam múlt hét szombattól a mai napig. Nagyjából a harmada ajánlotta, hogy esti közös bulizásban benne van. Ketten maybe válasszal reagáltak. Egyik sem akart hostolni, de egyikük felajánlotta, hogy menjünk sörözni, a másik pedig elirányított egy barátjához, aki nagyon kedvező fizetős feltételekkel ad ki egy apartmant a Sagrada Familia mellett 50 méterre. Felvettem velük a kapcsolat végszükség esetére, és hamar kiderült, hogy ennek a lakásnak a kiadásával foglalkozik a beajánló maybe CS srác is. Egyelőre öten nem válaszoltak semmit.

Az igen választ végül is négy hosttól kaptam meg. Az elsőnél egy éjszakát, a másodiknál 2 éjszakát, a harmadiknál 3 éjszakát a negyediknél egy éjszakát leszek. Őket külön bemutatom majd a majdani Barcelonás posztokban. Kaptam egy ötödik elfogadó választ is, amiben az olasz srác leírta, hogy csak egy éjszakára láthat vendégül, mert a lakótása nem bírja a couchsurfinget, és hogy el kell játszanunk, hogy barátok vagyunk és meg kell osztanom vele az ágyat, mert nincs külön hely. Ezután a részemről ment egy cancel. Az adatlapján külön szoba volt szó, és ennyire jó barátok nem lehetünk.

Ami számomra a legmeglepőbb volt a vendéglátó keresés közben, hogy gyakorlatilag nincsennek lányok a rendszerben. 45 ezer CS tag van Barcelonában, ebből közel 12,5 ezer hostol vendégeket. Lányok adatlapjával elvétve találkoztam csak. Értsd: minden 10 férfire jut egy női host. Rászűrtem a csak nőkre és legyen fényképe opcióra és 1900 találatot dobott ki a kereső. Ebből 95 százalékuk 0 referenciával, 0 baráttal rendelkezik, azaz inaktív regisztrációk csak csupán.. Nem értem mitől lehet ennyire eltorzulva a nemi arány. Az eredeti szándékom az volt, hogy lányoknál keresek szállást, de vagy nagyon fiatalok voltak (25 felett keresek hostot), vagy konkrétan nem volt. Egy hölgyet találtam, de ő olyan szigorú feltételeket támasztott, hogy nem feleltem volna meg neki. A második késői huszas lány meg azt irta, hogy el kell őket tartania a vendégnek (ketten vannak), amíg az ott lakik náluk. Ennek az elvárásnak sem felelek meg.