Keiu-Nille Ollin lassan 5 éve él Magyarországon. 3 éve tagja a Couchsurfingnek, és ezalatt 18 vendéget fogadott. Mindig gondosan válogatja meg kinek a szálláskérésére mond igent. Közös CS vendégünk volt, így ismerkedtünk meg egymással. Megkértem rá, hogy meséljen nekem róla milyen egy észt lány élete Budapesten.
Hogy kerültél Magyarországra?
Eredetileg építész akartam lenni. Végzős gimnazista voltam és a barátaimmal elmentünk egy észtországi zenei fesztiválra. Ültünk a füvön, söröztünk és hallgattuk a fellépő zenekarokat. Nagyon megtetszett az egyik együttes, megnéztem a programfüzetben és kiderült, hogy a Ghymes játszott. Másnap is felléptek, elmentem a koncertjükre és akkor annyira beleszerettem a magyar nyelvbe, hogy eldöntöttem, hogy magyar szakos leszek. Így is lett. Magyar szakra nyertem felvételt az egyetemen és még első évben ellátogattam Magyarországra.
Huzamossabb időre is jöttél, vagy csak nyaralásként?
2005-ben eljöttem ösztöndíjra egy évre a Balassi Intézetbe. Magyar nyelvet, történelmet, irodalmat és néprajzot tanultam. Utána visszaköltöztem, de minden szabadságom arra ment, hogy Magyarországra járhassak. Az évek alatt sok magyar barátom lett.
2008. áprilisában költöztem vissza Észtországba és sírtam a repülőtéren, hogy nem akarok hazamenni. 90 százalékban biztos voltam, hogy itt fogok élni, de adni akartam magamnak egy kis időt. Azon a nyáron a helyi magyar nagykövetségen dolgoztam aszisztenséként. Összel összecsomagoltam a cuccaimat és ideköltöztem. Két hónapig kerestem munkát, amit nem találtam. Az elején értékesítőként dolgoztam, de azt nem szerettem csinálni. Fél évre rá találtam meg a mostani állásomat. Jelenleg az IBM-nél dolgozom pénzügyi adminisztrátorként. A nyelvismeret alapján vettek fel. 4 és fél éve itt vagyok, és a Budapest iránti szerelmem azóta is rendíthetetlen.
Utolsó kommentek