Száztizenhetedik vendégem, az angol Mark Newton (35) egy világutazásról érkezett hozzám, de gyárilag Londonban él, és Nottingham-ből származik. Néhány hónapja csatlakozott a CShez, mikor nekem írt már 12 referenciája volt. Annyira tudatos CSer lett, hogy egy közös vacsorán konkrétan előadást tartott nekem mit jelent az, hogy couchsurfing. Akkor csak annyit mondtam neki, hogy 3 éve "gyakorlom" nem 2 hónapja, nem kell elmagyarázni, és vele ellentétben már hosztoltam is 1-2 vendéget, nem csak utaztam vele, de mindentől függetlenül azt gondolom, hogy mindenkinek saját couchsurfingje van, mindenki másra használja.

Markkal első pillanatra megvolt az összhang, mikor megérkezése után lehuppant mellém a kanapéra, és levette a cipőjét, egyből kiszúrtam élénkrózsaszín zokniját, de diszkréten nem kérdeztem rá azonnal, hogy meleg-e. Gondolotam kerüljünk kicsit közelebb egymáshoz, úgy is szóba fog kerülni minden. Nem kellett sokat várnom, mert kb. 10 perc múlva magától felhozta a boyfriendjét.

Érdekes szerelem az övék, ezért most gyorsan el is mesélem nektek. Mark hazament áprilisban, és egy online randizós szájton megismerkedett egy sráccal, akivel lement a tengerpartra sétálni, és egy délutánt töltöttek együtt mindezt egy csók nélkül. Másnap Mark folytatta az útját Európában, de minden nap skypoltak. Ezalatt olyan közel kerültek egymáshoz, hogy Mark eldöntötte, hogy férjül fogja venni a fiút. Kicsit írigykedtem is rájuk, mert én még egy kapcsolatomban sem éreztem azt egy hónap után, hogy feleségül mennék bárkihez is. Olyan igazi ártatlan tiszta szerelem az övék. Most nézem a requestjét, és már abban is megírta, hogy meleg (hivatkozott a volt pasijára), de ez akkor nem tünt fel..

Mark tavaly egy 3 éves kapcsolatot zárt le azzal, hogy Ausztráliába utazott, és ott is maradt fél évre. Nem csak a kapcsolat terhétől akart szabadulni, hanem önmagával is problémái voltak és úgy érezte, hogy környezetváltozásra van szüksége. Októbertől mostanáig folyamatosan utazott mindenfelé, barátoknál, és hostelekben lakott. Budapest az utolsó állomása, utána megy vissza Londonba dolgozni. Ha konstans bajaink vannak önmagunkkal, ugyan meg lehet kísérelni azt, hogy dolgozunk rajta, de a legjobb, ha a környezetet változtatjuk meg. Erre jöttem rá én az elmúlt hetekben. Egyrészt meg kell szabadulni azoktól az emberektől, akik nincsenek jó hatással ránk, akik az energiáinkat szívják el, ahelyett, hogy feltöltenének. Valamint el kell költözni messzire, és valami teljesen mást csinálni, mint eddig.

Másnap délben megérkezett hozzám egy amerikai ismerősöm, Zoé (20), aki egy éjszakát aludt nálam. Zoé egy itt élő amerikai művészbarátom barátnője. Galen július 1-én ment vissza az Egyesült Államokba, egy évig élt itt Fulbright ösztöndíjjal. Galennel tavaly nyáron a Szimpla Kertben ismerkedtem meg, akkor felajánlottam neki, hogy leszek a magyar tanára, ha ő cserébe tanít engem angolul. Kialakítottunk egy olyan szokást egymással, miszerint hetente egyszer találkoztunk, egy-másfél órát magyaroztunk tankönyv alapján, majd megnéztünk egy filmet a Művész moziban, és utána megbeszéltük milyen volt a film. Ezalatt ő korrigálta a nyelvtani hibáimat. Tavasszal Zoét és Galent én mutattam be egymásnak, mint kiderült remek randiguru válhatna belőlem.

Galennek előző este volt a búcsúbulija, előtte néhány nappal már megajándékoztuk egymást. Én egy rajzot kaptam tőle (ha híres lesz, majd eladom milliókért, haha :-), ő tőlem egy könyvet kapott. Nagyon, nagyon fog hiányozni. Még sohasem volt ideiglenes barátom. Ez azt jelenti, hogy a megismerkedéskor tudtuk, hogy csak egy évet lesz az országban. Valamint nagyon megszoktam, hogy lett egy állandó mozibajáró partnerem, ami most már nincsen.

Zoé az én szobámban aludt, mivel Josef foglalta el a vendégszobát. Zoé lelépett magyar SIM kártyát venni a telefonjába. Ő minden országban a helyi szolgáltató prepaid kártyáját használja. Én Thesszalonikiben is megrendeltem a Travel & Surf L csomagot, ami kényelmesen kitartott a 4 nap alatt, sőt maradt is keretem, mikor hazajöttem. Főleg a google maps applikációmon böngésztem, és Foursquere chech-in-ekre korlátoztam a rooming csomag használatát. A szaloniki kávézók jól el voltak látva wifivel, ezért a képek feltöltését azokra bíztam.

Délután megnéztük a közeli Szemlőhegyi barlangot hármasban, majd utána Zoéval elmentünk edzeni, Josef pedig elkerekezett megnézni az Aquincumot. Megbeszéltük, hogy 20.00 és 21.00 között otthon leszünk. Aznap este lenyomtunk egy body art órát, majd futottunk és edzettünk a kondi teremben, a legvégén szaunáztunk. Az időt nem figyeltük, emiatt csak 21.30-ra értünk haza. Hazafelé a buszon állt mellettünk három tizenéves srác, akik nagyon részegek voltak és valami elképesztően büdösek. Az egyik útközben kinyitotta az ajtót (fogalmam sincs hogy csinálta) és leugrott a mozgásban levő buszról. Gondolom túlélte. A sofőrnek előrekiabáltam, hogy nyitva van az ajtó, megállította a buszt, és kivülről a kezével csukta be az ajtót. A leugró fiúról nem szóltunk neki.

Josef a jól ismert pózban ismét a ház előtt ücsörgött, már közeledve felé elkezdtem tőle bocsánatot kérni az egy órás késésért. Kiderült, hogy az Aquincum zárva volt, mivel hétfő van. (Mondjuk ezt mondhattam volna neki, ha eszembe jut.) Úgy érezte, hogy Budapest utálja őt. A "Budapest hates me" mondatot a 3 nap alatt többször elmondta. Bementünk a lakásba, majd kisvártatva a szomszédom csöngetett, és közölte velem, hogy a vendégem felmászott a kerítésre és megpróbált a szomszédom ablakán bemenni, emiatt a szembe szomszéd kihívta a rendőrséget. Azaz úton van a police. Na basszus. Megvédtem Josefet a tények ismerete nélkül, hogy egészen biztosan az én ablakom felé hadonászott a telefonjával, és a szomszéd néni öreg, nem látott rendesen a sötétben, ezért mondta, hogy a másik lakás ablaka felé közeledett. A szomszéd persze azon is problémázott, hogy előző este a kapu előtt aludt a vendégem.

Josef Allen (28) Sheffieldből Szingapúrba biciklizik. Nyolcvannegyedik vendégem naponta 120-150 km-ert teker, időnként csak 60-at. Egy hónapja van úton és egy évet szán az útra. Josef történelem szakos BA diplomával angoltanár, korábban Tajvanban élt két évet. Az 1500 fontos fizetéséből 200-at költött a lakásbérlésre, 300-at a megélhetésre, és 1000 fontot félretett az utolsó fél évben. Ezt a pénzt felhasználva utazik most. Tajvanban fogadott vendégeket, 9 szörfertől és 9 vendéglátótól van referenciája. Pont 5 éve csatlakozott a CShez. Az utazásáról blogot ír.

3 éjszakára kért tőlem szállást, remek requestet írt, és világkörüli biciklistákat mindig szivesen fogadok. Szombat kora este érkezett hozzám. Rögtön lezuhanyozott, majd elment a közeli boltba sört és cidert venni. Jó kezdés, egyből a szívembe lopta magát :-)

Pár órával később bementünk a Batthyányi térre, és onnan besétáltunk a VII. kerületbe. A Gozsdu udvarban ittunk egy italt, ott elmesélte, hogy 23 évesen úgy ismerkedett meg az apjával, hogy az felvette őt ismerősnek a Facebookon. A szülei akkor váltak el, amikor ő 6 éves volt, és utána sosem látta többet, az apja teljesen eltűnt, és nem is támogatta a családját később. Az édesanyja 45 éves, egy hajléktalanokat segítő szervezetnél dolgozik. Rendkívül jó a kapcsolatuk, mondhatni legjobb baráti.

Később átmentünk a Szimpla kertbe. Ettünk egy töki pompost, Josef leszedegette a paprikát a lecsós pomposról, igy gyakorlatilag csak a kenyér maradt. Josef megállt a dohányzó belső udvarban elszívni egy cigit, addig én rendeltem magamnak egy baracklevet. Mire visszaértem hozzá, már egy sráccal beszélgetett, mi is gyorsan bemutatkoztunk. A fiú portugál volt, elvégzett egy BA közgazdász szakot a Campbridge-ben, majd utána Szegedre költözött egy évre. Egy könyvkiadónál szerzett állást mint üzletfejlesztési manager. A barátnője angol, aki épp előző napon érkezett Budapestre a pasiját meglátogatni, ő is feltűnt néhány perc után. Négyesben folytattuk a sörözést. Az angol lánnyal az első perctől kezdve egymásra találtunk.

A srácok szóltak nekünk, hogy elmennek cigarettát venni. Elmondtam nekik, merre találják meg a legközelebbi dohányboltot, mi ott maradtunk a Szimpla kertben. Dumáltunk a londoni életről, állásokról, miért nem költözöm én Londonba, nyelvtanulásról, expasikról stb. Kb 1 óra múlva, vagy talán csak 40 perc múlva tért vissza a portugál srác Josef nélkül. Rögtön kérdeztük hogy hol hagyta a vendégemet. Annyit mondott, hogy az utcán szimplán elsodródott mellőle, és akármerre nézte, nem találta meg. És ne aggódjak, biztos rendben van. Erre kimentem a Szimplából és körülnéztem a szomszédos utcákban, de én sem találtam meg. Visszamentem a párhoz és tovább beszélgettünk. Annyit kértem tőlük, hogy ne mozduljunk arról a pontról, ahol vagyunk, hátha Josef visszajön.

Múlt héten 24 kanapét találtam Canterbury-ben, ennek egy jórésze inaktív. 8 request ment ki, ketten elfogadtak, ketten elutasítottak, és négyen nem válaszoltak. Elfogadó választ egy ír 49 éves népzenésztől és egy 61 éves japán egyetemi hallgatótól kaptam, aki a feleségével hosztol vendégeket. Igen, jól olvastad, egyetemista! Mellettük döntöttem.

Tizenharmadik hosztom, Kenny Okabe 61 éves, Nara városából költözött Canterbury-be. 18 vendéglátótól és 13 vendégtől van pozitív referenciája. A CS lapján szerepel, hogy nemrég publikált egy könyvet, anekdoták orvosok és betegek kapcsolatáról és pszichoszomatikus rendellenességek eseteiről.

A jegyár 15 font volt oda-vissza busszal, pontosan 2 óra az út. Kettő jegyet vettünk, a pasim reggel lemondta az utat hétvégi sűrű elfoglaltságokra hivatkozva. Mivel két hete várok erre az utazásra, eszem ágában sem volt otthon maradni. Péntek délben indultam, telepakoltam az oldaltáskámat minden nehéz dologgal: laptop, töltők, ruhák, könyv, fényképezőgép, pipere csomag. Megérkezéskor úgy gondoltam először leadom a táskámat, és mászkálok egyet estig. Ez nem jött össze.

Toko, a feleség nyitott ajtót. A saját hálószobájukat engedték át nekem, ők a nappaliban alszanak. Zavarba jöttem ettől a gesztustól, de kizárólag praktikus okat vannak. Kennynek a számítógépe, tanulós cuccai a nappaliban vannak, és nem akarnak engem zavarni. Ohh.

Gary requeste eltért a szokásos tucatszám érkező copy past levelektől. Három éjszakára kértek szállást, de mivel korábban már igent mondtam egy brazil lánynak, jeleztem feléjük, hogy az első éjszakájukat kettesben tölthetik a vendégszobámban, de a másodiktól osztozkodniuk kell a szobán egy másik surferrel.

Szombat este 22.00 körül érkeztek meg. Ötvenharmadik vendégem, Gary Argent (27) angol pókerjátékos Glastonbury-ből. (Gary megemlítette, hogy tud jegyet szerezni a fesztiválra, ugyanis a helyi lakosoknak jóval hosszabb ideig van jegyvásárlási lehetőségük, mint a többi halandónak.) Informatikai diplomája van, de 9 éve abból él (nagyon jól), hogy online pókerezik. Másodjára van Budapesten. 2011 óta tagja a CS-nek, 6 vendégtől és 6 vendéglátótól van referenciája. A barátnőjével Krakkóban laknak, ahol egy másik párral bérelnek egy házat. Az otthonuk igazi couchsurfing ház, mivel mindenki tagja a couchsurfingnek, rendszeresen hosztolnak vendégeket. Párja, - ötvennegyedig vendégem - az ukrán Anastasia Gudyma (21) turizmus szakon tanul Krakkóban. Első látogatása a fővárosunkba. Doneck városban nőtt fel és élt tavalyig, ugyanaból a városból származik, mint a korábbi ukrán vendégem. Ukránul, oroszul, lengyelül és angolul beszél. Ősztől Észak-Spanyolországba költöznek, mert Anastasia ott kezdi meg egyetemi master képzését. A lány 2010 óta tagja a CS-nek, 24 vendégtől és 9 vendéglátótól van pozitív referenciája. Budapest után Szlovéniába utaznak, majd egy hónapra a régi Jugoszlávia tagállamait látogatják végig. Horvátországot kivéve mindenhol találtak couchsurfing hosztot.