Sosem hittem a hipnózisban, viszont szerettem volna kipróbálni milyen. Úgy vagyok a ki nem próbált dolgokkal, hogy addig nem mondhatok véleményt semmiről, amíg nem tapasztaltam meg, vagy nem olvastam el róla legalább egy tucatnyi komoly és megalapozott tanulmányt. A hipnózisnak célja van, a miénk az volt, hogy leszoktasson a dohányzásról. Kyle elmondta, hogy egy sikeres terápiának legalább négy alkalmasnak kell lennie, heti egy alkalommal, és nekünk csak két alkalmunk volt erre. Egy rövid cserélős megoldás és egy igazi mélyhipnózis.
Az első alkalom a rövid verzió volt. Mondtam a vendégemnek, hogy most nagyon nagyon rágyújtanék. 3 hete nem cigizek, de most nagyon hiányzik. Mielőtt elindultunk volna sörözni, álltunk az ajtóban és kérte, hogy húnyjam be a szemem. A dohányzás vágyát manifesztálnom kellett valamiben, nekem ez a ködbe burkolózó Szabadság híd képe volt.
Álltam a híd előtt 20 méter távolságra, és néztem a vágyam tárgyát. Majd el kellett képzelnem valamit, amit nagyon szeretek, amiben jól érzem magam, és ami feltölt. Számomra ez a kedvenc kávézómba, a kedvenc fotelembe való ücsörgés volt, ölembe a laptopommal, a kedvenc lattém a fotel karfáján, és mikor írok egy jó cikket ide a blogra. Szóval kivülről néztem magam, amint így ücsörgök és írok. Majd ezt a képet meg kellett fognom és felcserélnem a híddal. Kyle kérte, hogy nyúljak ki, és ragadjam meg ezt momentumot, és húzzam el a híd felé. Álltam, kinyújtott karokkal, behúnyt szemmel, vigyorogtam és megcseréltem. Utána pár kivezető mondattal kérte, hogy nyissam ki a szemem. Mindannyian felnevettünk és leléptünk bulizni. Klye egy órával később kérdezte meg, hogy hiányzik e még a cigaretta, én meglepődve reagáltam, hogy jéé, egyáltalán nem, és eszembe se jutott eddig.
Utolsó kommentek