Száztizenkilencedik vendégem az olasz Jacopo Ortis (36) Materaban él. Jogász végzettsége van és egy olyan elmélete, miszerint ötévente szakmát kell váltani: az American Expressnél dolgozott értékesítőként, majd managerként, utána Londonban étteremben melózott egy évet, aztán adótanácsadó lett az anyja cégénél. A budapesti utazása napján vásárolt egy kocsmát Materaban, és mostantól belevág a vendéglátóipar bizniszbe. A szülei adtak neki kölcsön, és ő is belerakta az összes megtakarítását. Picit hely egy 6000 fős városban, de Matera a világörökség részre, kiemelt turistacélpont. Jacopo hosztolt több, mint 40 vendéget és kb. 15 alkalommal szörfölt.

Három éjszakát maradt nálam, délután érkezett, leraktam megőrzésre a Teréz körúti Pointerbe, amíg elmentem futni. Az első olasz, aki nem iszik kávét. Az első este benéztünk a Gozsdu-udvarba. Meg akartam neki mutatni a magyar borokat és elvittem a Divinoba. Közel 12 bort kostólt végig, azaz csak szagolt bele, és egyik se volt megfelelő. A pultoslány és az én türelmem is elfogyott, mire megállapodott az utolsónál. Mondtam neki, hogy ez erős túlzás volt, amit itt levágott, mert a DiVino borai nem ennyire szarok, hogy beleszimatolás után már ne kelljen, a nagyon drága fajták se. Az est fő témája a kocsmanyitás ünneplése volt. Rendkívül lelkesedtem, hogy valaki valami totálisan más dolgoba vág bele, és egy új vendéglátóipari hely nyitása felettébb izgalmas és kicsit ijesztő is egyben. Folyamatosan koccintottunk az új helyére és őszintén kimutattam a lelkesedésemet, amiért a vendégem hálás is volt.

Jacopo nagyvonalú, mindenhol ő fizetett, amíg hosztoltam, az olasz férfiak általában ezt szokták csinálni. Második este Jacopo lelkesen felfedezte a várost, én meg már csak este 23.00-kor csatlakoztam hozzá a Pointerbe egy ciderre, a városba menni nem volt kedvem, és aznap maximum éjfélig tartottam magamat használhatónak egy közeli kocsmában egy italra. Jacopo a városban maradt volna hajnalig, csak jeleztem, hogy rendben, de akkor keressen szállást is magának, így gyorsan meggondolta magát és visszajött. Én értem a kocsmába hamarabb, és összefututottam James-szel, leültem hozzá és a vendégem is befutott hamarosan.

Száztizenharmadik vendégem, az olasz Susan (23) gender study szakon tanul master képzésen, és mellette sztriptíztáncosnő. Nem volt semmilyen referenciája, de azt írta a requestjében, hogy a diplomamunkáját a sztriptíztáncosok világáról írja homoszexuális megközelítésben, és jön Budapestre némi terepmunkára. Na, gondoltam, ez egy érdekes request, vélhetően a lány is az lesz.

Három napra kért szállást, annyira is mondtam neki igent, de első éjszakára azt írta, hogy a Morrison's-ba akar táncolni menni, ahova én nagyon nem akartam, ezért ő elment és a barátainál aludt. Még az érkezése előtt sokat üzengettünk egymásnak, ami nekem szokatlan volt. Megírtam neki, hogy másnap este egyedül kell mennie a stript clubba. Este találkozni szeretnék Istvánnal, akit nem láttam 3 hónapja, mert most jött haza Amerikából. Majd később együtt utána megyünk.

Vicces üzenetek sora követte egymást, amiben megírta nekem, hogy a feminista domináns szexet szereti (az milyen lehet?), és reméli, ezek a képek nekem is tetszenek, amiket átküld. Na most ez a blog nem tűri el, hogy minden képet részletezzek, és ki is töröltem őket, mert nem bírtam a fényképeim között látni, de pl. volt olyan közöttük, hogy egy meztelen férfi térdel és egy felöltözött nő mellette könyökig dugja fel a kezét. Igen, a nő a férfinak. Könyékig. Véresre vert felfüggesztett nő, mellette egy pap. Hermafrodita. A többit már nem merem leírni.

Visszaírtam, hogy hát az én vizuális szexuális fantáziavilágom nem teljesen erre gerjed be... ennél jóval alacsonyabb az ingerküszöböm. Erre válaszolt, hogy másnap majd beszélgetünk a férfiakról (és a nőkről) egy sör mellett. Susan másnap megjött, egy teljesen átlagos mosolygós kislány, egyből szorosan megöleltük egymást, amit én soha senkivel nem szoktam, de mondjuk férfiak farkáról se szoktam a vendégeimtől fényképeket kapni, mielőtt feljönnek hozzám (utána sem!), szóval vegyük úgy, hogy előre megelőlegeztük a bizalmi kört egymásnak. Aznap elfoglalt voltam, így rövid idő után ki is tettem a lakásból, hogy menjen várost nézni és este majd találkozunk nálam. Susan hazahozott egy üveg fehérbort, én vettem 3 cidert, a konyhában fel is bontottuk mindet.

Nyolcvankilencedik vendégem az olasz Serena (24) Szicíliából, Messinából érkezett hozzám. Sajnos csak egy estét töltöttünk egymással. Serena már többször járt Budapesten, az egyik kedvenc városa. Pozsonyban dolgozik elemzőként, és tanul is. Most csak megállt Budapesten egy napra. 2011 óta CS tag, 5-5 refije van, mint hoszt és surfer.

Serena igazi világpolgár. 19 éves korától kezdve öt országban élt, évente máshova költözik tanulni és dolgozni. Lakott Cambridge-ben is, de nem egyetemre járt, hanem dolgozott. Szerinte a cambridge-i ingatlanárak megegyeznek a londoni city áraival. Szerintem meg olcsóbb az előbbi. Igazi olasz lány a maga tökéletes szenvedélyességével. Este főzött nekem rizottót (risotto alla milanese), úgy mozgott a konyhámban, mint egy profi.

Arra a kérdésre, hogy tud főzni az volt a válasz, persze, hiszen olasz vagyok! Számára az egészséges ételek főzése művészet és természetesség, mint a levegővétel. Nem is érti, mikor más nemzetek azt mondják, éhes vagyok, összedobok valami gyorsat: csinálok egy tésztát. A szicíliaiaknak a tészta főzés nem gyors, a szósz elkészítése 1-2 óráig is eltart. Felháborodottan mondta, hogyan lehetne ezt gyorsan összedobni? Mondom úgy ahogy én szoktam: bolti tészta bolti szósszal. Serena sokat beszélt arról milyen olasznak lenni, milyen élni emigráltként egy olasznak. Hogyan épül fel egy családmodell. Mitől szenvedélyesek a dél-olaszok és hogyan működnek, hogyan élnek az ország különböző területein. Tőle tudtam meg azt is, hogy Olaszországban nincs szieszta, az csak Spanyolországban van.

Nyolcvankettedik vendégem az olasz Vincenzo Fico. A korát nem kérdeztem, de harminc közepe lehet. Nápolyban nőtt fel, jelenleg a Comoi-tónál él, és Sájcba jár át dolgozni minden nap. Padlólapokat tesz le családi házak építkezéseinél. 25 pozitív referenciája van vendégektől.

Vincenzo egy éjszakát maradt nálam. Este ettünk sushit a Wesselényi utcában, amire Vincenzo meghívott. Itt személyesen is megtapasztalhattam a dél-olaszok slow food életfilozófiáját: mindketten 6 sushit rendeltünk, mire végeztem a hat darabbal, ő még az elsőt ette. Türelmesen ücsörögtem, míg megeszi az összeset. Én valóban gyorsan eszem, és a lassú evésnek láttam már néhány elképesztő bemutatkozását, ebben a 10 éves Réka unokahugom nagymesternő, de Vincenzo lassú evése valami lehengerlő művészi szintre emelkedett. Időnként megkérdeztem, hogy becsomagoltassuk, vagy nem bírod megenni? Erre az volt a válasz, hogy ő nápolyi, tehát lassan eszik. Itt feladtam, és nem idegesítettem tovább a siettetésemmel. Egyébként neki van igaza, nekem is így kéne ennem, valamint tengernyi időnk volt.

Átmentünk a Kőlevesbe. A srác melegszívű, vidám alkat. Egy nagyon basic angolt beszél, amit a CS révén szedett fel, így a komolyabb beszélgetés kissé nehézkes volt, de megértettük egymást. Össze-vissza csevegtünk mindenféle dologról. Elmeséltem neki a márciusi utamat, amit a mesés Nápoly és környékén töltöttem. Vincenzo egyik milánói ismerőse kérdezte tőle, hogy nem veszélyes-e Nápolyba utazni, hallotta, hogy veszélyes, és nem mer odamenni. Egy olasz férfi fél a saját országában utazni, egy magyar nő nem fél egyedül Nápolyban. Ezen egy darabig mindketten jót nevetgéltünk.

Megtudtam például, hogy 14 ember dolgozik George Clooney házában, felkészülve arra, hogy a háziúr bármikor betoppanhat. Vincenzo már jópár éve ott él, de egyszer sem látta Clooney-t. A szörferei mindig meg akarják nézni a színész házát, pedig csak egy ajtó és a kert egyik pici része látható.

Az elfogadott couchsurfing request után általában a surferek egy, max két levelet írnak még. Az elsőben megköszönik az igenlő választ, az érkezésük előtt pedig dobnak egy új üzenetet, hogy érdeklődjenek mikor leszek otthon. Hozzászoktam a rövid, lényegretörő levelezésre. Az igenlő válaszban már elküldöm a lakásom címét, telefonszámomat stb. A második levelemben meg jelzem mikor leszek otthon.

Hatvanharmadik vendégem azonban a request után még 9, azaz kilenc darab nagyon hosszú levelet írt. A legtöbbre nem válaszoltam, vagy csak 1-2 mondatokban. Nem azért mert bunkó akartam lenni, hanem túl sok energia. Sauro Panini (53) mérnök, olasz CSer Toszkánából, Firenze városából érkezett hozzám. A referenciája szerint 5 vendéget fogadott, és korábban nem szörfölt sehol. A budapesti útja volt az első CS kanapé élménye. Én voltam a harmadik vendéglátója.

Sauro csak nőket fogad, és csak nőknél száll(t) meg. A háza igazi álom CS hely, elmesélte, hogy a vendégeinek külön lakrésze van nála, külön szoba, fürdőszoba, hatalmas terasz rálátással a toszkánai dombokra. Biztos gyönyörű. A nekem küldött leveleiben kihangsúlyozta, hogy fontos neki, hogy töltsünk el időt egymással. Ez természetesen nem volt ellenemre, hiszen ha nincs időm, nem fogadok vendégeket. Bár ha nincs meg a vendégemmel a klikk, akkor szivesebben veszem, ha megy a dolgára tőlem függetlenül, vagy ilyenkor szoktam couchsurfing meetinget javasolni "közös" időtöltséként.

Két estét lakott nálam, az ittléte alatt végig nagyon úriemberként viselkedett a szó legszorosabb értelmében. A házam előtt találkoztunk, kicsit késve értem haza késő délután. Egy csokor virággal fogadott, ami eléggé meglepett. Még sohasem kaptam virágot vendégtől. A csomagjából még elővarázsolt egy olasz olajat is, amit tésztákra vagy salátára kell önteni. Bementünk a városba, a Di Vinoba ültünk meg a Szent István téren. Fehérbort ittunk, mindkettőnknek izlett. Én Demeter Élvezetet, arra nem emlékszem, hogy ő mit kért. Kifizette mindkettőnk számláját, amit az ajándékok után már kissé soknak éreztem. Utána átmentünk a Gozsdu Pointerbe cidert inni, (szintén Sauro meghívására), majd 23.00 körül hazamentünk. Úgy vettem le, hogy ezt az utat szerette volna arra is felhasználni, hogy barátnőt találjon Budapesten. Vélhetően éppen ezért fogad csak nőket otthon is. Részletesen elmesélte, hogy a korábbi budapesti hosztjai fantasztikusak voltak, és szinte baráti kapcsolatba került velük. Sokat mesélt az érzéseiről, hogy belefáradt a munkájába és valami mást szeretne csinálni. Attól is nagyon félt, hogy a kora miatt nem fog hosztot találni, de könnyen talált és ennek rettentően örült.