Márciusban elutaztam 8 napra Nápolyba, áprilisban egy 6 városos körutazáson vettem részt Belgiumban és Hollandiában. A nápolyi út megváltoztatta az életemet, és az út maga is sokkal lassabb volt, mint az áprilisi. Alapvetően Nápolyban maradtam, és csak egy-egy napokra utaztam el Pozitanóba, Amalfiba és Pompeibe. Nápoly és környéke a slow food, slow life életvitelét követi. A Slow Motion (lassú mozgás), egy kulturális forradalom, ami tiltakozik az ellen, hogy ami gyors, az jobb is. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Slow Mozgalom mindent csigatempóban csinálna. Arról van szó, hogy mindent a megfelelő időben és sebességgel kell megtenni. A dolgunkat olyan sebességgel kell végig csinálnunk, ahogyan azt legjobban lehet, és nem olyan gyorsan, ahogy azt lehetséges. A mozgalom a minőséget helyezi előtérbe a mennyiséggel szemben, például a munka, az étel vagy akár a szülői feladatok terén. Positanoban megismerkedtem egy norvég lánnyal, aki 3 éve a slow food, slow life életvitelt kutatja, és a tanulmánya miatt költözött a városba. 

Dél-Olaszországban sétálsz a helyeken, nézed az embereket, és érzed, hogy a hely nem változott semmit az elmúlt 500 évben. Természetesen több az üzlet, és a turistákra épülő idegenforgalmi pénzköltő helyek variációi, de az emberek, házak, illatok változatlanok. Mikor ott vagy, élvezed, hogy kevesebb pénzből jössz ki, mintha Budapesten maradtál volna. Ehhez hozzátartozott az is, hogy 8 nap alatt csak két, a belgiumi trip alatt 10 nap alatt 6 hosztom volt. 

IMG_20140327_095637.jpg

Arra is rájöttem, hogy fárasztó dolog vendégnek lenni, ha a hosztjaidat gyakran cseréled, és mindezt viszonylag hosszú távon teszed. Nem csak az alkalmazkodásra gondolok, hanem a megfelelni vágyás kényszerének. Senki nem akar szar vendég lenni, én sem. 

Nápolyban élveztem a sok száz éves házak látványát, a mozdulatlanságot. Az áprilisi út során Delftet és Amszterdamot szerettem. Belgium unalmas volt, és szabadulni akartam a helytől. Mindig a következő célpont járt a fejemben, az antwerpeni, brüsszeli, bruges-i séták alatt minden felbukkanó új utcában kerestem valamit, amibe beleszerethetek, de nem találtam meg. Azt se szerettem persze, hogy minden nagyon drága volt. Nápoly 8 napja 80 000 Ft-ba került, amiből 20 000 Ft-ot mobilinternetre költöttem. A brüsszeli trip kb. 250 000 Ft-ba került. Mindkét helyen hasonló életszinvonalon éltem. Minden nap két kávézó, étterem, tömegközlekedés, múzeumbelépők, fagylaltok, édességek, szuvenírek, ruhák .. csak amíg Nápolyból Amalfiba 4 Euró volt eljutni, addig Brüsszelből mondjuk Bruges-be 15 Euró. Az összes vonatjegyem költsége 165 Euró volt a Belgium-Hollandia utazásban, ami közel a teljes nápolyi költségvetésem volt, valamint összehasonlítva a return Budapest-Brüsszel repülőjegyemmel, ami kb. 65 Euró volt, nos.. 

Júliusban utazom Szicíliába is, a repülőjegyet már megvettem, 32 944 Ft volt az ára. Ebből 6 500 Ft-ot fizettem Wizz pontokkal, a többit az Erste Wizz kártyámmal rendeztem, így 4 százalékot vissza is tett az Erste a Wizz pontjaimra. A repülőjegy foglalását az Erste Wizz kártya a legmagasabb pontokkal jutalmazza. Én most arra gyüjtök, hogy a jelenlegi 6 300 Ft Wizz pontomból 18 000 legyen, hogy a nagy kézipoggyász ingyen kijöjjön belőle a júliusi szicíliai utamra.

Szicília tengerparton döglős, pihenős, nem mozdulós, Slow Motion utazás lesz. Na jó, két napra átmegyek Palermoba, de nem célom 8 nap alatt bejárni a szigetet. Maradok a fenekemen, élvezem a napsütést, a tengert, a dél-olasz konyhát (jajj). Slow food, slow life, ez való nekem. 

Kövess Facebookon és Instagramon is!