Nyolcvankettedik vendégem az olasz Vincenzo Fico. A korát nem kérdeztem, de harminc közepe lehet. Nápolyban nőtt fel, jelenleg a Comoi-tónál él, és Sájcba jár át dolgozni minden nap. Padlólapokat tesz le családi házak építkezéseinél. 25 pozitív referenciája van vendégektől.
Vincenzo egy éjszakát maradt nálam. Este ettünk sushit a Wesselényi utcában, amire Vincenzo meghívott. Itt személyesen is megtapasztalhattam a dél-olaszok slow food életfilozófiáját: mindketten 6 sushit rendeltünk, mire végeztem a hat darabbal, ő még az elsőt ette. Türelmesen ücsörögtem, míg megeszi az összeset. Én valóban gyorsan eszem, és a lassú evésnek láttam már néhány elképesztő bemutatkozását, ebben a 10 éves Réka unokahugom nagymesternő, de Vincenzo lassú evése valami lehengerlő művészi szintre emelkedett. Időnként megkérdeztem, hogy becsomagoltassuk, vagy nem bírod megenni? Erre az volt a válasz, hogy ő nápolyi, tehát lassan eszik. Itt feladtam, és nem idegesítettem tovább a siettetésemmel. Egyébként neki van igaza, nekem is így kéne ennem, valamint tengernyi időnk volt.
Átmentünk a Kőlevesbe. A srác melegszívű, vidám alkat. Egy nagyon basic angolt beszél, amit a CS révén szedett fel, így a komolyabb beszélgetés kissé nehézkes volt, de megértettük egymást. Össze-vissza csevegtünk mindenféle dologról. Elmeséltem neki a márciusi utamat, amit a mesés Nápoly és környékén töltöttem. Vincenzo egyik milánói ismerőse kérdezte tőle, hogy nem veszélyes-e Nápolyba utazni, hallotta, hogy veszélyes, és nem mer odamenni. Egy olasz férfi fél a saját országában utazni, egy magyar nő nem fél egyedül Nápolyban. Ezen egy darabig mindketten jót nevetgéltünk.
Megtudtam például, hogy 14 ember dolgozik George Clooney házában, felkészülve arra, hogy a háziúr bármikor betoppanhat. Vincenzo már jópár éve ott él, de egyszer sem látta Clooney-t. A szörferei mindig meg akarják nézni a színész házát, pedig csak egy ajtó és a kert egyik pici része látható.
Nyolcvanharmadik vendégem a holland Arno Kierkels (27) volt. A német határ mellett lakik egy kisvárosban. Középiskolában tanít társadalmi ismereteket. Jó requestet írt. Néhány vendéget hosztolt, kettő referenciát is írt róla. Két éjszakát maradt nálam. Három hetet a Balaton mellett dolgozott egy tanyán önkéntesként szállás és étkezés fejében. A tanya épületeit javítgatta.
Kora este érkezett, adtam neki egy sört. Hamar kiderült, hogy nincs meg a klikk közöttünk, ezért a jó bevált üssünk agyon az időt módszerhez nyúltam: az első este filmet néztünk. Másnap délután Arno javaslatára elmentünk megnézni egy dokumentumfilmet a Művész Moziba egy amerikai fotográfusnő életéről. Ő már a moziban volt, mikor megérkeztem, odaléptem a pénztárhoz, vettem két jegyet, ő addig a mozi közepén várt rám, amíg rendezem az anyagiakat. Később úgy kellett elkérni a pénzt az ő jegye után. Ezt nagyon utáltam, hozzá vagyok szokva, hogy mások már eleve a fizetéskor ott állnak mellettem, és együtt fizetünk. Volt egy meglepődő gesztusa, amikor elkértem a pénzt a saját jegye után. Erre csak annyit mondtam, mert a tiedet is én fizettem. Majd meccset néztünk egy darabig. Ő sörözött, én ásványvizeztem. Külön fizettünk.
Elmentünk a Gozsdu udvarba, mert Anno enni akart valamit. Mindketten rendeltünk valamilyen tésztát, én hamarabb átmentem a Pointerbe meginni egy cidert. Ő benn maradt enni. Onnan átsétáltunk az Erzsébet térre és leültünk egy padra, amíg elszívott egy cigarettát. Két hely között úgy mozogtunk, hogy én mentem elől, és Arno követett 5-10 méterre mögöttem. Azt mondta, hogy gyorsan megyek, szerintem én teljesen átlagos tempóban gyaloglom, ő gyalogol elképesztő lassan. Hálistennek egyikőnket sem zavarta, hogy egymás mögött sétálunk, mert úgy sem volt közben mondanivalónk egymáshoz.
Lassan telt az idő.. Megkérdeztem, hogy tetszenek neki a magyar lányok. Ezt akkor szoktam kérdezni, ha tényleg nagyon nincs miről beszélgetni. Azt mondta, hogy csak egy pár szép nőt látott, és csak egy párat, aki csinos is volt. Ha valaki egy teljes napot tölt a belvárosban júniusban, azért 2-3 nőnél több csinos lányt látni. Szerintem kb. 200-at. Ezt már nem mondtam neki. Arno a 2 nap alatt váratlan helyzetekben emlegette a barátnőjét, általában olyan információkat közölve a kapcsolatról, ami nem igazán illett a beszélgetésünkhöz, és megvallom nem is tanusítottam érdeklődést a magánélete iránt. Volt egy olyan érzésem, hogy első barátnő lehet. Egyébként láthatóan egyikőnket sem zavarta, hogy nagyrészt hallgatásba burkolózunk, mert nem volt kínos.
Hazajöttünk, én megnéztem egy filmet, ő lefeküdt aludni. Másnap adott thank you giftnek egy angol nyelvű használt könyvet, amit az antikváriumban vett.
Kövess Facebookon és Instagramon is.
Utolsó kommentek