Száznegyvenkettő és száznegyvenharmadik vendégem Kyle (28) és Lena (28) volt az Egyesült Államokból, Californiából. Kyle hipnotizőr, Lena problémás gyerekekkel foglalkozott otthon, mindketten pszichológiát tanultak, de nem praktizálhatnának klinikai pszichológusként, ahhoz még tanulni kellett volna extra két évet. Eladták otthon mindenüket, és kitalálták, hogy utazni fognak, amíg megtehetik. Három hónapot Európában töltöttek, Budapest volt az utolsó város, majd innen Thajföldre repültek 3 hónapra, ahol work away-en keresztül fognak dolgozni és élni. Utána visszajönnek Európába. 

Pozitív értelemben lelkizősek mindketten, kinyilvánítják az érzéseiket, örülnek mindennek, vibrálnak. Az elején azt hittem, hogy Kyle örömnyilvánításai, reakciói hamisak, ezert egyszer mondtam is neki, hogy idegesítő. Ezen megsértődött, de próbálta palástolni. Este később rákérdeztem, hogy megbántottam e azzal, hogy azt mondtam neki, hogy idegesítő? A barátnője válaszolt helyette, hogy igen. Akkor elmondtam nekik nyugodtan, hogy épp a magyar büdös valóságról beszéltem, ki hogy él, és ki hogy próbál csak túlélni, és ha közben hangos woahhhh kiálltásokkal fűszerezett kommenteket kapok válaszul, akkor azt fogom hinni, hogy gúnyolódik, vagy csak szimplán ironizál. Szóval ezt tisztáztuk szépen. 

Klye és Lena 4 éve vannak együtt, szerelmesek egymásba, és tökéletesen működnek együtt. Elmesélték hogyan jöttek össze, hogyan élnek együtt. Kérdeztem, hogy mi a gyenge pont a kapcsolatukban. Egyszerre vágták rá, hogy a kommunikáció. Ha konfliktus van közöttük, akkor Kyle azonnal át akarja beszélni az egészet, leülni, érvelni, és odafigyelni a másikra. Lena ennek az ellenkezője, ő ilyenkor inkább félrevonul, s napokig nem akar beszélni a másikkal, magában akarja feldolgozni a történteket, nincs arra kész, hogy azonnal átbeszéljék közösen mi történt. Elmondtam nekik, hogy én is olyan vagyok, mint Kyle, nekem is szükségem van arra, hogy tisztázzuk azonnal mi történt mindenféle kapcsolatomban. (szerelemmel, baráttal, családtaggal)

Jól éreztük magunkat az első három napon, Kyle még hipnotizált is, erről írtam külön posztot is. Az estéket inkább otthon töltöttük, egyszer mozdultunk ki a helyi kocsmába. Akiről most ez a cikk fog szólni, az elsősorban Kyle. Nem találkoztam még soha senkivel, akiben ennyi kirobbanó energia van, aki minden kis érzelmi szarságra, megmozdulásra reagál, semmit se rejt el, csak kinyilvánít. Ez a féle energia fárasztó lehet a legtöbb embernek. Mivel én nagyon hasonló vagyok hozzá, csak tőle sokkal fáradtabb, és semmiképpen se spirituális, ezért nekem kifejezetten izgalmas volt velük lennem ezekben a napokban. Szemlélni, ahogy valaki teljesen kitárja magát.

 

Most nem arra gondolok konkrétan, hogy rámömlesztette a legféltettebb titkait, egyáltalán nem ez történt. Hanem bármiről is beszéltünk, annak mindig súlya volt, és mindig érzelmek voltak bevonva. Ez így még olvasni is rendkívül fárasztó lehet, néha még nekem is az volt, de pont egy olyan időszakomban hosztoltam őket, amikor feltöltődésre volt szükségem, és ezt Kyle és Lena pont megadta nekem.

egyesült államok surferek

Lena minden este lefekvés előtt elmondta nekem, hogy mennyire szeret (I love you so much), amin én általában csak mosolyogtam, mert én nem vagyok képes ilyen mély érzéseket produkálni ilyen gyorsan valaki iránt, meg azt is tudom, hogy az amerikaiak hajlamosan az igazából felszines érzéseknek, szimpátiának mély jelentőséget tulajdonítani, de igazi tartalom emögött nincs. 2 nap után ugyan mitől lenne? De közben az is igaz, hogy van aki tényleg képes mindenkibe beleszeretni, és lebegni ebben a tudatban. 

Megkedveltem őket, különösen Kyle-t. Lena egyszer meg is jegyezte, hogy őrületes kettőnket együtt elnézni, mert minden pillanatban azt érzi, hogy fel fogunk robbani a sok energiától, ami körülöttünk összegyűl pillanatok alatt. Ezt most konkrétan az értheti, aki engem személyesen is ismer. És nem, ez nem valami szerelem volt, hanem tisztán szellemileg, spirituálisan, (Úristen, másodjára írom le ezt a szót, és mennyire utálom), és lelkileg kapcsolódtunk egymáshoz. Aztán az utolsó napon történt valami, ami teljesen felborított mindent. 

Lena kozmetikust keresett gyantázásra, és megkért rá, hogy intézzek időpontot neki a sajátomnál. Másnapra le is szerveztem neki, Lena örült, hogy mindezt 10 000 Ft-ból megúszhatja (mindenhol gyanta), ami otthon 200 dollár lenne, én meg örültem, hogy segíthettem. Javasoltam neki a cukor gyantát, ami bizonyos területeken fájdalmasabb, viszont sokkal jobb érzékeny bőrre és tartósabb is, mint a sima. Mondta, hogy ő még nem próbálta a cukor gyantát, és tart is tőle, mert erős szőre van (mexikói lány), és neki ez tuti fájni fog. A gond még az volt, hogy a kozmetikusom nem beszél angolul, de javasoltam nekik, hogy használják a google translate-t, ha elakadnának. 

Lena lelépett, Kyle hipnotizált engem ezalatt, majd elment egy kávézóba találkozni Lenaval, aki addigra végezhetett. Visszaértek kb. 1 óra múlva, nyílt az ajtó, én rájuk mosolyogtam, és azt láttam, hogy mindketten falfehér arccal jönnek be, és Lena ZOKOG. Megdöbbentem, kérdeztem mi a baj. Lena átölelt, mondta, hogy nagyon fájdalmas volt az intimgyanta, és közben Kyle elkezdett üvölteni velem, hogy az én hibám. Igen, jól olvastátok, az én hibám. Kérdeztem, hogy what the fuck? Aztán összekanalaztuk a történet morzsáit, és kiderült, hogy Lena nem gyantáztatta magát augusztus óta ott, és hát rohadtul fájt. És elkezdett közben bőgni, a kozmetikusom nem váltott át sima gyantára, ami kevésbé fáj, gondolta befejezi.

Szóval mondtam Lenanak, hogy szólnod kellett volna neki, hogy álljon le, és fejezze be a megszokott gyantával. Erre az volt a válasz, hogy nem tudtak kommunikálni. Mondom azt a szót, hogy STOP, mindenki érti. Közben Kyle kiabált hangosan velem, hogy Lena teljesen traumatizált állapotban van, és megmondták nekem, hogy nem akarnak cukor gyantát, én mégis ezt üzentem meg a kozmetkusnak, szóval erről én tehetek. Erre annyit mondtam, hogy azért javasoltam a cukrot, mert az sokkal jobb az érzékeny bőrre, azaz jót akartam neki, és egyébként is Lena egy felnőtt nő, aki érkezésekor nyugodtan szólhatott volna, hogy nem akar cukor gyantát a fazonra, hiába én ezt mondtam. Érdekes mód a térdénél már egyből szólt, hogy ne cukor legyen, hanem sima gyanta, ott tudott szólni.

Az lett a vége, hogy bementek a vendégszobába és elkezdtek csomagolni, mert közöték, hogy nem birnak tovább itt maradni, egyedül kell lenniük. Már foglaltak is egy lakást az airbnb-n. Én csak tátogni tudtam a döbbenettől és annyit mondtam, hogy ahogy gondolják, de ez az egész történet rendkívül nevetséges és rohadtul nem fair engem hibáztatni egy fájdalmas brazil gyanta miatt. Ott se voltam, és nem is én csináltam. És egyébként is mi van?? 4 órával később ezért bőgni? Nincs az az Isten, hogy az még mindig fáj. Nagyon jól tudom milyen érzés, kb 20 éve élem át minden hónapban. Lena többször elmondta, hogy ő most csak ki van borulva, és nem engem hibáztat (dehogynem), de most inkább lelépnének. 

Én is elmentem edzeni, aztán leültem és írtam egy hosszú levelet Kyle-nak, leirtam, hogy mennyire nem volt igazságos engem hibáztatni, szépen higgadtan és korrekten. És hogy ez az egész sztori iszonyatosan nevetséges. Kb. egy óra múlva hazaértem, és Kyle az ajtóm előtt ült a földön. Meglepődtem. Közölte, hogy személyesen jött bocsánatot kérni a történtekért. Elmentünk sétálni vagy 2 órát a városban. Elmondta, hogy átgondolta a történteket, plusz elolvasta a levelem, és nekem van igazam és tényleg szégyenletesen viselkedtek. Kérdeztem, hogy miért nem mondta el Lenanak még a kávézóban, hogy ez egy kurva nagy hiszti a semmiért, és megérti, hogy nagyon fájt, de hat (okok lásd fenn), erre az volt a válasz, hogy ha az én vagy más pártját fogja, akkor Lena válasza az, hogy miért nem támogató. Neki mindig a csaja pártját kell fognia. Mondom, ez egy bullshit, ha nincs igaza a párodnak, akkor igenis el kell neki mondani, vállalva a konfliktust, mert azzal fog fejlődni, jobb ember lenni. Nem jó, ha nem vállal felelősséget semmiért, és inkább áthárítva másokra, nem önmagában keresi a hibát, hanem mindig mindenért más tehet. Kyle erre annyit mondott, hogy ilyen Lena alaptermészete, ezen nem tud változtatni. Én pont ennek az ellenkezője vagyok, én mindig magamban keresem a hibát, és opsz, mindig meg is találom. 

Megöleltük egymást, ettünk egy kürtös kalácsot, és úgy búcsúztunk el egymástól, hogy mindketten megkönnyebbültünk (we hugged it out, ezt a kifejezést Kyletól tanultam), és örültünk, hogy nem maradt bennünk semmi rossz érzés, hiszen egyébként egy kurva jó couchsurfing élményünk volt együtt, nem kéne ezt az egészet egy puncigyanta miatt elbaszni. :-)

Kövess Facebookon is!