Sosem hittem a hipnózisban, viszont szerettem volna kipróbálni milyen. Úgy vagyok a ki nem próbált dolgokkal, hogy addig nem mondhatok véleményt semmiről, amíg nem tapasztaltam meg, vagy nem olvastam el róla legalább egy tucatnyi komoly és megalapozott tanulmányt. A hipnózisnak célja van, a miénk az volt, hogy leszoktasson a dohányzásról. Kyle elmondta, hogy egy sikeres terápiának legalább négy alkalmasnak kell lennie, heti egy alkalommal, és nekünk csak két alkalmunk volt erre. Egy rövid cserélős megoldás és egy igazi mélyhipnózis. 

Az első alkalom a rövid verzió volt. Mondtam a vendégemnek, hogy most nagyon nagyon rágyújtanék. 3 hete nem cigizek, de most nagyon hiányzik. Mielőtt elindultunk volna sörözni, álltunk az ajtóban és kérte, hogy húnyjam be a szemem. A dohányzás vágyát manifesztálnom kellett valamiben, nekem ez a ködbe burkolózó Szabadság híd képe volt. 

hipnozis

Álltam a híd előtt 20 méter távolságra, és néztem a vágyam tárgyát. Majd el kellett képzelnem valamit, amit nagyon szeretek, amiben jól érzem magam, és ami feltölt. Számomra ez a kedvenc kávézómba, a kedvenc fotelembe való ücsörgés volt, ölembe a laptopommal, a kedvenc lattém a fotel karfáján, és mikor írok egy jó cikket ide a blogra. Szóval kivülről néztem magam, amint így ücsörgök és írok. Majd ezt a képet meg kellett fognom és felcserélnem a híddal. Kyle kérte, hogy nyúljak ki, és ragadjam meg ezt momentumot, és húzzam el a híd felé. Álltam, kinyújtott karokkal, behúnyt szemmel, vigyorogtam és megcseréltem. Utána pár kivezető mondattal kérte, hogy nyissam ki a szemem. Mindannyian felnevettünk és leléptünk bulizni. Klye egy órával később kérdezte meg, hogy hiányzik e még a cigaretta, én meglepődve reagáltam, hogy jéé, egyáltalán nem, és eszembe se jutott eddig.  

 

A másodk alkalom két nappal később volt. Beültünk a CCC-be és beszélgettünk a hipnózisról általában, hogy milyen neurólógiai folyamatok zajlanak le az agyban ilyenkor. A sikeres hipnózisnak később is hatással van az alanyra az eredménye. Ugyanakkor az alany nem vehető rá semmire, amit önmaga nem akar megtenni. Értsd ezalatt azt, hogyha azt kérik tőled, hogy állj fel és ülj át egy másik székre, azt se fogod megtenni, ha nem akarod. 

Mi magunk terapeuta nélkül is gyakran kerülünk hipnotikus állapotba. Egyik tipikus példája, mikor hazafelé vezetsz a szokásos útvonaladon, leparkolsz a kocsival, és konstratlod a tényt, nem tudod hogyan kerültél haza. Nem voltál "ott", egyszerűen csak rutinosan hazavettél, és kimaradt az elmúlt 20 perc, nem emlékszel a részletekre, módosult tudatállapotba kerültél. Nem kellett figyelned az útra, mivel ismersz minden sarkot, automatikusan fordulsz be mindenhová. Ez is az önhipnózis egyik formája. 

Hipnotizálhatóság: A hipnózis kutatásában nem mellékes szempont, hogy valaki mennyire hipnotizálható. Az egyes emberek különböznek abban, hogy adott körülmények között mennyire mélyen hipnotizálhatók; az emberek tíz százaléka könnyen hipnotizálható. Csak az emberek öt százaléka nem hipnotizálható, vagy nem szabad hipnotizálni, így például a pszichiátriai betegek, a súlyos személyiségzavarosok, illetve azok, akiknek gyenge a szívük, vagy sokkhatás, erős gyógyszer, alkohol vagy egyéb pszichoaktív szerek hatása alatt állnak. A vakok és a siketek korlátozottan hipnotizálhatónak számítanak. Forrás: Wikipédia


hipnozis

A kávé után hazasétáltunk, én lefeküdtem a kanapémra, párnát tettem a fejem alá, Kyle mellém ült egy székre. Miután kényelmesen elhelyezkedtem, a tenyerét nyújtotta az arcom elé kb. 25-30 cm távolságra, és megkért rá, hogy válasszak ki egy pontot, és azt figyeltem. A tenyere egy picit mozgott. Kyle beszélt hozzám, sajnos semmire nem emlékszem, hogy miket mondott, de perceken belül elkezdtem lassan mélyeket pislogni, majd ebből a belassult állapotból egyszer csak azt vettem észre, hogy nem tudom kinyitni a szemem. Megpróbáltam kinyitni, de nem sikerült. Mondtam is hangosan, hogy nem tudom kinyitni a szemem. Ez egy picit félelmetes volt, de biztonságba éreztem magam. Így utólag döbbenetes élmény, hogy valóban percek alatt aktív tudatos állapotból módosult tudatállapotba lehet kerülni, ha teljesen átadod magadat a másiknak, ezesetben a hipnoterapeutádnak. 

Egy lépcsőn vezetett lefelé az utasítás, egyenként kellett lelépegetnem, a végén egy kertbe érkeztem. A kertet önmagam teremtettem, hogy az hogyan néz ki. Az enyém búja volt és kacskaringós, hasonlított az előző lakásom kertjére. Lépkedtem előre, és megfigyeltem minden részletet, onnan egy tisztásra érkeztem, és a virágokat nézegettem, változtak a szinek pasztelről élénk forgatagra. A kert egy rétté változott, tavakra, erdőkre, üres réten egy nagy fa állott, odamentem, megnéztem, leültem, lefeküdtem a fűbe. 

Nem volt rám bízva mit csinálok, Kyle adta az utasításokat, viszont a kert formája, tere, elrendezésre és természeti megjelenése teljesen az én képzeletem és öntudatlan állapotom szüleménye volt. 

El kellett képzelnem a tüdőmet, hogyan is néz ki. Lebegett előttem három dimenzióban, körbementem körülötte, megforgattam magam előtt, a szine folyamatosan változott. Egy óránk volt az egész folyamatra, mert dolgunk volt mindkettőnknek. Már nem emlékszem, hogy mit kellett csinálnom a dohányos tüdőmmel. Később visszasétáltam a már bejárt útvonalon, és magam elé került a lépcsőfok. Egyenként felsétáltam rajta, és az utolsó fokon kinyithattam a szemem. Könnyen ment. Feküdtem és mosolyogtam Kylera. Hálás voltam. 

Pár nappal később elszívtam 3 szál cigarettát az egyik barátommal, ami akkor ugyan nagyon jól esett, de azóta sem cigizek, ennek egy hete már. Keresnem kell egy hipnoterapeutát, mert kell még az a másik 3 ülés, hogy végleges sikert könyvelhessek el. 

Kövess Facebookon.