18 éves koromtól dolgozom, 21 éves koromban Budapestre költöztem egy darab bőrönddel. A függetlenség egyben anyagi függetlenséget is jelentett: önmagamnak kellett előteremteni a megélhetésem feltételeit. 16 évesen beleszerettem a fotográfiába és a filmművészetbe. 17-24 éves korom között komoly és szemmel nem látható anyagi bevételeket értem el a munkáimmal. Nyertem magyar és nemzetközi fotós versenyeket. Nagy cégeknek, újságoknak, és egy politikai pártnak voltam az állandó fotóriportere. 2002-ben abbahagytam, mert ráébredtem, hogy nem vagyok elég jó. Onnantól kezdve, hogy tudtam nem leszek jobb, nem érdekelt tovább a fényképészet.
2001-2004 között filmproducerként próbáltam boldogulni, de egy bemutatott filmen kívül nem sikerült eredményt felmutatnom. Ami egy Jancsó Miklós film társproducersége volt, ez persze menő, de kevesebb az elégségesnél. A filmek nézésének azóta is nagy rajongója vagyok, elképesztő méretű gyűjteményem van itthon. Kb 3000 film. Az sok nem? A konferenciaszervezés 1998-óta tart, még mindig érdekel, mert látom benne a lehetőségeket, van hova fejlődnöm, és tudok is jobb lenni még benne. Viszont nem érzem úgy, hogy életem végéig ezt fogom csinálni. Jelenleg új utakat keresek.
Utolsó kommentek