Mostanában különböző sharing economy magyar startup szolgáltatásokat mutattam be nektek, ami kapcsolódik a couchsurfinghez is. Az első posztomban a 30km.hu-ról olvashattatok, ami az esti főzéshez segít beszerezni különböző lokális termelők javait, termékeit. A másodikban a Piqniqről, egy főzés eredményét megosztó alkalmazásról írtam. A harmadikban a Miutcank.hu kezdeményezést ismertettem, ami a jószomszédi viszony megerősítésére szolgál. A mostaniban körülnéztem milyen opciói lehetnek a digitál nomádkodó couchsurfereimnek, ha nem zajos kávézókban akarnak dolgozni az ittlétük alatt.

A legutóbbi török vendégem napközben érkezett hozzám, de nem maradhatott nálam, mert dolgoztam itthon. Ő is dolgozni akart, lehetőleg csendes helyen, azaz a lakásomban, de mivel zavart engem, ezért elküldtem egy kávézóba. Az eset azonban elgondolkodtatott, hogy milyen alternatívája lehet egy kávézónak, ha a vendégem csendes nyugodt környezetben akar dolgozni, de nem maradhat nálam.

Kézenfekvő megoldás a coworking iroda, a hozzám legközelebbi a Loffice, ami a Paulay Ede utcában található meg. Néhány főnek mindig van pár órára kivehető coworking hely az irodában. Nyáron a teraszon is lehet dolgozni, valamint túlfoglalás esetén a lenti rendezvénytermükben is akad szabad kanapé, szék. A tárgyalójukba is be lehet ülni, és természetesen az eredeti funkciójára is lehet használni.

Mindenki a saját laptopjával dolgozik, de néhány állandó bérlő telepített PC-t is a helyszínre. 20 Mbit/sec wifin dolgoznak, ami nekem kissé gyengének tűnik, ha egyszerre 20-30 ember szabadul rá. A mostani lakásomban 25 Mbit/sec van, a korábbiban 120 volt. Mindenesetre a 20 megabites wifi még mindig stabilabb, mint ami a legtöbb kávézóban megtalálható. Az iroda mindennel rendelkezik, ami egy jól felszerelt iroda követelménye: scanner, nyomtató, zárható szekrény. A konyha kávéval, teával, hűtővel és mikroval van ellátva.

Mostanában különböző sharing economy magyar startup szolgáltatásokat mutattam be nektek, ami kapcsolódik a couchsurfinghez is. Az első posztomban a 30km.hu-ról olvashattatok, ami az esti főzéshez segít beszerezni különböző lokális termelők javait, termékeit. A másodikban a Piqniqről, egy főzés eredményét megosztó alkalmazásról írtam. Most a Miutcank.hu startupot szeretném veletek megosztani, ami a jószomszédi viszony megerősítésére szolgál.

Ahogy írtam a minap, a Terézvárosba költöztem a Rózsadombról, és az első napokban bereggeltem a Miutcank.hu oldalra. A regisztrációs oldalon én hiányosságnak érzem, hogy nincs fénykép feltöltési lehetőség. Mindenki üzenete rajzolt smile-val jelenik meg. Valamint, ha valakitől üzenetet kapok, nem jelzi a rendszer sehogy. Kaptam levelet, mégsem találtam meg hol lehet megnézni, kellene ere valami piros boríték ikon, ha új levelem érkezik. Ott van a boríték, de lekattintva se olvashattam el a nekem küldött leveleket.

A regisztráció kitöltése után a Terézváros "oldala" tűnik fel nekem minden alkalommal, amikor megnyitom a honlapot. Apró, Szivesség, Sport, Program, Szakember, Lelőhely menüpontok alatt olvashatom a szomszédaim megosztásait. Kommentelhetem őket, és direktben is kapcsolatba léphetek mindenkivel. Valamint én is feltehetek hirdetéseket, programajánlókat, kérhetek szivességet az oldalon. Az egyik couchsurfer írta nekem meg emailben, hogy a miutcank.hu-n keresztül talált valakit, aki segített neki a költözésben ingyen. Én a Sport rovatba írtam ki, hogy futópartnert keresek a Margitszigetre, és rövid időn belül válaszoltak is ketten, hogy csatlakoznának hozzám.

A nyolcvannyolcadik vendégem, Pamela (29) Zágrábból az egyik legjobb requestet küldte nekem, amit valaha is kaptam. Emellett 9 vendégtől, és 2 vendéglátótól van refije, többségében ő hosztol. Két napra jött Budapestre, hogy egy tengerészeti tanfolyaman vegyen részt. Egy hét múlva indul fél évre a Karib-szigetekre egy óriási hajóval, ahol fakultatív turisztikai programokat fog szervezni a vendégeknek. Zágrábban is egy utazási irodában dolgozik, fél évet a horvát fővárosban tölt, szezon alatt pedig átköltözik a tengerpartra. Beszél 6-8 nyelven.

A requestjében megemlítette, hogy gasztroblogger a szabadidejében, a blogja csak akkor frissül, mikor otthon van. Komolyabb népszerűságre tett már szert, van 3000 FB rajongója és a blogposztjait is sok ezren olvassák. Saját recepteket alkot, elkészíti és lépésről lépésre felteszi a blogjára. Nagy vágya, hogy a távoljövőben ebből éljen meg.

Péntek este érkezett meg, de aznap már nem mozdultunk ki sehova. Korán vége lett az éjszakának, mentünk aludni mindketten éjfél előtt. A szombatot én a családommal töltöttem, ő kora reggel elment a tanfolyamra. Este 20.00-kor találkoztunk itthon. Délután megvette az esti főzés hozzávalóit: zöldséges rizstésztát készített és csokis cookie-t. Ott ültem mellette, amíg készült a vacsoránk, főzésben nem vagyok egy nagy segítség.

Kipróbáltunk a főzés alatt egy magyar startup ingyenes appját, a Piqniq-et. Iphone-ra tölthető le, és arról szól, hogy feltölthetem az ételfotót, amit én készítettem, vagy velem készítették, és a követőim visszajelzést küldhetnek: highfive, azaz like vagy want gomb, ami akár egy privát levelezésbe torkollhat, és ezzel birtokomba kerülhet az étel. Jelenleg a want gomb elküldése, csak a vágy kifejtése. Az app felépítése az instagramhoz nagyon hasonló. A regisztrációhoz fel kell töltenünk egy fotót magunkról, megadni a lokációnkat és a nevünket (én a Nikitarita user nevet választottam). A Facebook accountunkat összeköthetjük a fiókunkkal, valamint a best of képek nézegetésével lehet gyarapítani a követettjeink számát. A fénykép ikonnál lehet feltölteni az ételfotónkat, mellé megadhatom hol készült, én csináltam-e, valamint leírhatom a receptet vagy egy történetet hozzá. Én magam a két étel 3 fázisképét posztoltam, és csak az étel nevét írtam hozzá, a receptet nem.

A közös főzés a couchsurfereimmel eléggé alap tevékenység, mostanában arra gondoltam, jó lenne újdonságokkal is feldobni. Például azzal, hogy nem a helyi Sparban szerzem be a hozzávalókat a főzéshez, hanem megveszek mindent a lokális termelőktől. Szembe jött velem a 30km mobil applikáció, amit egy magyar startup csapat fejlesztett. A lényege az, hogy regisztráció után megjelenik, hogy milyen termelő van a közelünkben. Beszerezhetünk minőségi magyar zöldségeket, gyümölcsöket, és egyéb élelmiszer termékeket a lokáció alapján. Ha valamelyik őstermelő cucca felkelti az érdeklődésünket, felhívjuk az adatlapján található telefonszámot, és megbeszélünk egy találkozót, hogy mikor mehetünk a termékért. A regisztráció mind a vásárlói, mind a termelői oldalon ingyenes. A tranzakcióból az applikáció üzemeltetője nem kap bevételt. Távoli terveik szerint hirdetésekből akarják profitábilissá tenni az alkalmazást.

A szüleim Törökbálinton laknak, hétvégén meg szoktam őket látogatni. Szombaton a 30km applikáció segítségével Törökbálinton találtam egy kecskés asszonyt, aki Kertemben egy kecske adatlappal tejtermékeket forgalmaz: kecsketej, kecskesajt, kecsketúró. Mivel addiktívan imádom a kecskesajtot, nem volt kérdés, hogy őket keresem fel. Útközben felhívtam a megadott számot, ahol egy kedves hang jelezte, hogy mehetek akár azonnal. Leszálltam a törökbálinti buszról a Téglagyár megállóban és kb. 15 perces sétával elértem őket. A kapu mögött egy legelő ló fogadott, megtorpantam, de bátran benyitottam a kapun. A ló egyből felém fordult és a fejét a mellkasomhoz dugta, megsimogattam, bár közben kissé rettegtem, nem vagyok lovakhoz szokva. Hátulról megkerültem az állatot, és elindultam befelé az úton a ház felé. Ekkor már széles mosollyal jött felém Roberta egy kutyával kísérve.

Bementünk a házba, ahol egyből kecsketúrós pogácsával kínált, akkor sült ki. Elmondtam nekik, hogy vásárolni jöttem, megmutatta a termékeit. Vettem 3 féle kecskesajtot: csiliset, kaprosat és natúrt. Kértem még negyed kilogram túrót és másfél liter nyers kecsketejet. Ajándékba kaptam egy paranyica sajtot is. Összesen 2400 Ft-ot költöttem a finomságokra. Minden sajtból kaptam kóstolót is. A tej felét az édesapapámnak adtam, aki kecsketejen nőtt fel, és kb. 40 éve ivott utoljára nyers kecsketejet.