Az olasz vegán humor

Tegnap vissza akartam menni Xavi kedvenc helyére, hogy lefényképezzem a kis sziklás tisztást, de felhős és eső szemerkélős idő volt. Mikor a vonat elsuhant a hely mellett, sajnálkozva, de mosolyogva néztem utána. 

16.00 órára értem Barcelonába. Casa Batllo kiváló program lesz ma délutánra. Nagyon bájos meseszerű épület kívülről. 20.35 Euró egy jegy. Megvettem, kaptam guide-ot is a jegyhez. Üres termekből ki és be. Mindez kb. 5 emeleten keresztül. Érdekes, döntött, hullámos belső falak, a körfolyosó csempéi és formái lenyűgözőek. Izgalmas fénybeengedő megoldások, a szellőztetési technika meghaladta a korát. Mindez érdekes, de a belépőjegy árát nem érte meg. Büszke voltam magamra, hogy a múzeum shopban ugyan körülnéztem, de nem vettem semmit. Ez ilyen nyavalya nálam, hogy múzeumok boltjában minden szart összevásárolok. 

Bültem enni valamint egy TapaTapa nevű (milyen meglepő) tapasos helyre. Rendeltem Potates bravest, ami első ránézésre akár MacDonaldsos krumpli is lehetne, de mind a burgonya, mint a szósz isteni finom volt. 

18.00-ra megérkeztem Zdenkáékhoz, összepakoltam a bőröndömet, majd ismét elbúcsúztunk a metró állomáson. Nem tudom véglegesen, vagy akár találkozom még vele ezen a héten. 

A nyolcadik hosztommal a Plasa Espanya-n találkoztunk a két torony közelében. Kék focista mezben jelent meg.   Giuseppe sokat bicajozik, de nem látszik rajta. Sovány fiú, szemmel látható izom nem tapadt meg rajta.  Giuseppe (37) Pisa-ban született és nőtt fel. Élt még Koppenhágában néhány évet, 9 éve Barcelonába költözött. Egyetemen kultúrális antropológiát tanult, de most IT-s ként dolgozik péntektől hétfőig, nagyvállalatoknak szolgáltatnak internetet. 19 surfertől és 4 hostól van pozitív referenciája. 

A felújításra szoruló lakása nagyon pici, apró fürdőszoba, az előtér a konyha és egyben a nappali, és abból nyílik Giuseppe szobája. Összesen 20-25 négyzetméter lehet a teljes lakás. Összesen 3 apró ablaka van, ami nem néz semmire, csak falakra. A kanapé nem kinyitható, nagyjából 140 cm hosszú. Van két hosszú szőrös érdekesen kinéző nyula. Ketrecben vannak. Giuseppe úgy mutatta be őket, hogy a két nyúl a gyerekei.

Giuseppe vegan, csak zöldségeket és gyümölcsöket eszik. Etikai kérdésből teszi, mert védi az állatokat. Giuseppe szerint állatkínzás, ha olyan ételt eszek, amiben van tej, mert megkínozták miatta a tehenet, leválasztották a borját róla stb. Szerintem meg két óriási nyúlat állatkínzás egy pici ketrecben tartani, amiben megfordulni is alig tudnak. 

Elmentünk vacsorázni egy csodás vegetáriánus étterembe. Sajnos teljesen elfelejtettem lefényképezni a rizottómat, csak a megkezdett avókádos süteményemnél jutott ez az eszembe. Minden amit ettem izgalmas, fantasztikus ízorgiájú volt. Szerintem a top 10-es vacsorám listájában benne van ez a hely. 

Úgy érzem a vallásosság kérdés fontos neki, mert viszonylag sokat kérdezett erről és úgy élte meg, hogy most nagyon személyes kérdést tesz fel nekem, pedig nem. Pár éve írt levelet a Katolikus Egyháznak abba a templomba, ahol megkeresztelték és kérte, hogy töröljék a nyilvántartásból. Nem akar többet római katolikus lenni. Kapott is hivatalos választ, hogy megtörtént, törölték.

Van sok teljesen felesleges kérdése, az a típusú ember, aki mindent meg akar osztani, még olyan dolgot is, amit szerintem nem kellene. Például az étteremben kimentem a WC-re és mikor visszaértem, megkérdezte, hogy: - Ledugtad az ujjadat a torkodon, hogy kihányjad a vacsorát? Erre visszakérdeztem: - Ezt most komolyan kérdezed? Erre azt válaszolta: - Ez vicc. Erre én - Nem látom, ki nevet? Erre ő: - Csak egy vicc. Mondom - Ha ez egy vicc, akkor vagy nekem nevetnem kéne, vagy neked. De senki nem nevet. Ez esetleg valamilyen olasz humor? Erre az volt a válasza: - Ez az én viccem. Mondom: - Rossz vicc. Erre Alex: Nem érted a viccemet. Mondom: - Nem, sajnos nem. Egyébként milyen választ vártál erre a kérdésre? Ő: - Nem vártam rá választ. Én: - Miért kérdezel olyat, amire nem vársz választ? Erre ő: - Elnézést, ha ez túl személyes kérdés, nem akartalak vele megbántani. Nos, a dolog hirtelen megfordultával már nem tudtam mit kezdeni, és nem is akartam felvenni ezt a fonalat. Azaz elmagyarázni valakinek, hogy ha ilyet kérdez valakitől, az nem azért gáz, mert túl személyes kérdés. Inkább témát váltottam azzal, hogy kértem a számlát. Kértem tőle, hogy sétáljunk egy nagyot, és üljünk még be valahova.

Elmentünk egy Taverna nevű helyre csapolt sangriát inni. Mi szerényen csak két pohárral kértük, de mindenki körülöttünk ilyet ivott:

Giuseppe egyébként okos, érdekes fiú, remek hallgatóság, és érdekes történetmesélő is egyben. Csak az én izlésemhez képest túl furcsa. Az olasz mellett beszél angolul, dánul és spanyolul fluent szinten akcentus nélkül. Gyerekkorában szeretett bele a nyelvekbe, elmesélte, hogy azért tud sok nyelvet nagyon jó beszélni, mert 10-12 évesen már imádott nyelvekkel foglalkozni. Izgalmas játék volt neki a nyelvtanulás.

Még a vacsoránk alatt közölte azt is, hogy Jézus nem élt valójában. És ugrásra kész arccal várakozóan figyelt, hogy mit reagálok erre. Mondtam neki, hogy ismerem a teóriát, miszerint a korabeli történetírók (mai nevén újságírók) nem jegyezték le Jézus létét, ténykedését. Senki nem írt róla, csak az evangélisták. De hálistennek meg van a szabadságom, hogy hihessek abban, amiben akarok, és nem ő fogja megmondani nekem, hogy miben felesleges és miben érdemes hinnem. Erre azt válaszolta, hogy akár hihetek az unikornisz létezésében is. Erre már csak annyit mondtam, hogy látom, hogy provokálni és vitatkozni akar, de ehhez én nem vagyok jó alany. És hagyja rám, hogy én dönthessem el, hogy mit tartok igaznak és mit nem. Erre picit visszavett és témát váltottunk. 

Giuseppe tőlem viszont gyökeresem eltérő felfogású és életet élő ember. Nincs sok közös bennünk. Éjjel 03.00-ra értünk haza. Adott két párnát ágynemű nélkül, a szekrényből előhúzott egy meleg takarót, amin már volt ágynemű. Lepedőt nem kaptam. Itt örültem magamnak, hogy hoztam magammal lepedőt és hálózsákot, a párnára ráterítettem egy másik törülközőmet és magzatpózban lefeküdtem a kanapéra. Le akartam előtte zuhanyozni, de azt mondta, hogy nem szabad, csak reggel. A 24 órában zörgő és soha nem alvó nyulakat átvitte magához, amiért rettentő hálás voltam neki.

Sikerült gyorsan elaludni, de hajnalban felébredtem és leköltöztem a földre. A kanapé párnáit egymás mögé a földre raktam és fájóan kinyújthattam a lábaim. A szoba levegője bántóan savanyú volt. 

Giuseppe nagyon furcsa ember. Szigorú szabályai vannak. Például megérkezéskor a reggel kimosott törülközőmet ki akartam nála teríteni. Kiteríthettem a szárítóra, de mikor hazaérkeztünk az esti sétából, akkor levette a még vizes törülközőben a szárítóról és felakasztotta a fürdőszoba ajtóra. Így természetesen nem száradt meg reggelre, és nem is fog később sem a párás levegőtlen lakásban. Levettem onnan és ráterítettem a párnákra, mire közölte, hogy oda nem rakhatom a törülközőket. Erre megfogtam és a saját böröndömre terítettem, erre mondta, hogy vigyem ki a tetőre. Mivel nagyon rosszul aludtam az éjjel, fáradt voltam új helyre mozdítani a törülközöt, ezért annyit mondtam neki kissé feszülten, hogy ugye megengedi, hogy a saját böröndömre teríthessem a törülközőmet? Meg? Nagyon köszönöm. És ezzel lezártnak tekintettem a kérdést. 

Délben keltem fel, összekészültem. Ő új albérletet ment nézni, én meg útba vettem a Katedrálist. A kávészünetben keresek új hosztot is.