Valamikor 11.00 körül hagytam ott Zdenkáékat. Megbeszéltük, hogy ottmaradhat náluk a csomagom. A Sagrada Familia felé vettem az irányt. Beugrottam egy reggeliző helyre, ahol egy kínai hölgy ált a pultban. Elmondtam neki, hogy ennék egy vegetáriánus szendvicset, jelezte, hogy nem beszél angolul. Erre előkaptam az útikönyvemet, megmutattam a húsok listáját és jeleztem, h ezeket no. Elémrakott egy fényképes étlapot, és kérte, hogy válasszak. Mondtam neki, hogy nem jó, mert nem tudom melyik húsos szendvics és melyik nem. Nézegette a listát, de látszott, hogy tanácstalan. Kérdeztem Hablas espanol? Poko, mondja a választ és akkor megértettem, hogy spanyolul se tud. Később elmagyarázta a hostom, hogy csak olvasni nem tud. Itt feladtam és inkább továbbmentem. Találtam egy másik helyet, ahol már megértették, hogy no meat. Ettem egy tojásos szendvicset.

Odaértem a Sagrada Familiához, és mint vélhetően sokaknak, nekem is a földbe gyökerezett a lábam. Megvallom nem sokat tudtam Gaudiról korábban. Beálltam a sorba, amit kb. 50 perc volt kivárni. Megérte. Több száz templomhoz volt már szerencsém életem során, de ez a leglenyűgözőbbek közé tartozik. Nincsennek freskók, képek a falon. A legvilágosabb templom belülről, amit valaha láttam. Az épület tere fürdik a természetes fényben.

Szombat délután 40 perccel a kapuzárás előtt értem ki a reptérre és szerencsére senki nem állt előttem a poggyászfeladásnál. A Wizz pultban ülő kedves mosolyú hölgy elmondta, hogy nagyon profi módon időzítettem az érkezésemet, mert pont mostanra tünt el a sok ember. Ennek ellenére azért ajánlotta, hogy legközelebb 2 órával hamarabb érkezzek, mert járhatok rosszabbul is. A security checkin-nél sem volt előttem senki. 4 perccel a reptérre érkezés után benn voltam a zöld zónában.

Ittam egy kávét, mielőtt beálltam volna a sorba a kapuhoz. Miután feljutottam a gépre, azonnal helyet foglalhattam a leghátsó sorban az ablak mellett. Két negyvenes hölgy ült le mellém, a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar két tagja volt az útitársam. Az egész zenekar épp egy két hetes spanyolországi haknira érkezett. Nagyon kellemes társaság volt a két lány. Elmesélték milyen nekik zenészként élni, hány országban jártak eddig, milyen komolyzenészként felnőni és hogyan telnek a mindennapjaik. Ez az élet mennyire alkalmazkodik a családi élethez. (Nehezen). A lányoknak isteni humoruk volt, tudtak nevetni a saját hülyeségeiken. A zenekar hangszereiket kisbusz hozta Barcelonába, de néhányan viszont feladták a repülőre csomagnak. Megérkezéskor egy srác rémülten tapadt az ablakhoz, mert pont a szeme láttára emelték le a csellóját és tették le a földre. Nekem úgy tünt óvatosan bántak a hangszerrel, a srác úgy érzékelte, hogy ledobták. De a zenészek úgy tekintenek a hangszerükre, mint egy újszülött csecsemőre.

Kisétáltunk együtt, felvettük a csomagunkat, itt elbúcsúztam a lányoktól. Megkerestem az információs pultot, vettem 5 napos travel cardot 29 Euróért, kaptam térképet és elmondták merre van a 46-os busz, ami behozott a Plasa Espana-hoz. Ilyen lazák a barcelonai buszsofőrök kanyarodás közben. :-)

Régóta vágyom Barcelonába. 2010-ben Andalúziában voltam, ez volt az utolsó alkalom, hogy tengert láttam közelről. Sohasem voltam egyedül nyaralni, vagy ha egyedül is utaztam el, mindig barátokat látogattam meg külföldön: Berlin, Koppenhága stb. Napközben városnézés egyedül, este találkozó velük. CS surfer élményeim is eddig csak a keresztlányommal és a párommal voltak.

Sokat dolgoztam az elmúlt hétig, és szerettem volna megajándékozni magamat valamivel. Szombaton kitaláltam Barcelonát és egyből foglaltam is egy wizzair repülőjegyet május 11-18 időtartamra, majd elkezdődött a szálláskeresés.

Első körben három requestet küldtem ki 3 különböző időpontra. Egy órán belül jött két elfogadó válasz. Maradt az első 3 éjszaka hostjának megtalálása. 13 decline választ kaptam múlt hét szombattól a mai napig. Nagyjából a harmada ajánlotta, hogy esti közös bulizásban benne van. Ketten maybe válasszal reagáltak. Egyik sem akart hostolni, de egyikük felajánlotta, hogy menjünk sörözni, a másik pedig elirányított egy barátjához, aki nagyon kedvező fizetős feltételekkel ad ki egy apartmant a Sagrada Familia mellett 50 méterre. Felvettem velük a kapcsolat végszükség esetére, és hamar kiderült, hogy ennek a lakásnak a kiadásával foglalkozik a beajánló maybe CS srác is. Egyelőre öten nem válaszoltak semmit.

Az igen választ végül is négy hosttól kaptam meg. Az elsőnél egy éjszakát, a másodiknál 2 éjszakát, a harmadiknál 3 éjszakát a negyediknél egy éjszakát leszek. Őket külön bemutatom majd a majdani Barcelonás posztokban. Kaptam egy ötödik elfogadó választ is, amiben az olasz srác leírta, hogy csak egy éjszakára láthat vendégül, mert a lakótása nem bírja a couchsurfinget, és hogy el kell játszanunk, hogy barátok vagyunk és meg kell osztanom vele az ágyat, mert nincs külön hely. Ezután a részemről ment egy cancel. Az adatlapján külön szoba volt szó, és ennyire jó barátok nem lehetünk.

Ami számomra a legmeglepőbb volt a vendéglátó keresés közben, hogy gyakorlatilag nincsennek lányok a rendszerben. 45 ezer CS tag van Barcelonában, ebből közel 12,5 ezer hostol vendégeket. Lányok adatlapjával elvétve találkoztam csak. Értsd: minden 10 férfire jut egy női host. Rászűrtem a csak nőkre és legyen fényképe opcióra és 1900 találatot dobott ki a kereső. Ebből 95 százalékuk 0 referenciával, 0 baráttal rendelkezik, azaz inaktív regisztrációk csak csupán.. Nem értem mitől lehet ennyire eltorzulva a nemi arány. Az eredeti szándékom az volt, hogy lányoknál keresek szállást, de vagy nagyon fiatalok voltak (25 felett keresek hostot), vagy konkrétan nem volt. Egy hölgyet találtam, de ő olyan szigorú feltételeket támasztott, hogy nem feleltem volna meg neki. A második késői huszas lány meg azt irta, hogy el kell őket tartania a vendégnek (ketten vannak), amíg az ott lakik náluk. Ennek az elvárásnak sem felelek meg.

Igazi időt csak Gil ötödik napján tudtunk egymással tölteni. Szerdától folyamatosan találkozói és vacsorái voltak. Az egyik konferenciavendég szervezett neki minden napra és estére programot. Volt olyan nap, hogy nem is találkoztunk. Ha ez egy igazi couchsurfing hostolás lett volna, azaz Gil ténylegesen a CS rendszerén küldött volna nekem requestet, akkor az nem lett volna egy kedves kanapészörfös dolog. De pont fordítva volt minden. Én hívtam meg Budapestre és a lakásomba is vendégnek, ezzel megspórolva magamnak a szálloda költségét. Így az se elvárás, hogy töltsünk időt együtt.

A szombati napja viszonylag szabad volt. Odaadtam neki az ajándékomat: vettem neki 5 tábla különféle különleges csokit. 10 perc múlva el is indultunk és bebuszoztunk a Batthyány térre. Első dolgunk az volt, hogy igyunk egy kávét az Angelicában. Útközben és a kávézóban a kedvenc befektetéseiről és a magyar üzleti kultúráról beszélgettünk. Gil elmondta, hogy a befektetései 75 százaléka sikertelenek voltak. Az adott startup elégette a pénzt és nem lett a projektből semmi, vagy működik, de különösebb nyereséget nem hoz. A maradék 25 százaléka megtérült, és néhány nagyon szép hasznot hozott. A 60 céges portfoliójára tekintve pozitív az egyenlege. Ugyanis a Linkedin, az eBay és a Paypal hozott annyi pénzt, hogy nem kell aggódnia a jövőben sem.

Rengeteget utazik. Múlt héten egy másik konferenciaszervező hívta meg Chilébe, és 4 napra átvitték a Húsvét-szigetekre. Ugyan csak 200 vendégük volt, de a szervezők kaptak jelentős állami támogatást a rendezvényükre. (Szeretnék én is hasonló konferenciákat szervezni.) Gil elmesélte, hogy akkor lakik 5 csillagos szállodában, ha a nagyvállalati meghívó fél azt kifizeti, privát nyaralásokra mindig olcsó hotelszobákat foglal, mivel csak aludni és zuhanyozni megy a szobába. Azt nem kérdeztem meg, hogy mit jelent neki az olcsó. Repülőn viszont mindig business classon utazik a saját költségére is.

Megérkeztünk a Vörösmarty térre, megmutattam neki a Gerbeaud-t és a Váci utcát. Vett magának kürtös kalácsot. Megmutattam neki a kedvenc épületeimet a Ferenciek terén, majd visszasétáltunk a Gerlóczi kávézó mellett a Deák térre. Megnézte a Városháza téri pavilonokat, majd evett egy töltött káposztát, mellé pálcikára felhúzott kisütött húsdarabokat. Nem ugrik be az étel neve. Én semmit, mert nem volt semmi vega étel. Utána beugrottunk a Starbucksba újabb kávékért.

Három gyerekkel irány Spanyolország blogtól kaptam ezt a díjat, azért mert nagyon tetszik neki a blogom. Ha már a Big Blog Exchange versenyt nem én nyertem meg :-)

A szabályok egyszerűek köszönd meg annak, akitől kaptad, és add tovább négy olyan bloggernek, akinek 200-nál kevesebb állandó olvasója van és hagyj náluk egy megjegyzést, hogy adtad.

Az én választott bloggereim nem fontossági sorrendben: 

548 óra New Yorkban 2011-ben megkezdett két huszonéves szimpatikus egyetemista fiú blogja. Időről időre kilátogatnak NYC-be rövidebb-hosszabb időre, és tudósítanak arról mit tapasztaltak a városban. Nem személyes blog, hanem kizárólag érdekességeket, furcsaságokat, híreket osztanak meg az olvasóikkal a Nagy Almáról. Ha követed a blogot kicsit insider New Yorkinak érezheted tőle magadat. Egyszer írtam nekik egy rajongó levelet, és elhívtam őket kávézni. Ez a blog 200 feletti állandó olvasóval rendelkezik, de annyira 548 NYC függő vagyok, hogy még pólót is rendeltem tőlük. 

Downtown 2009-től íródó személyes blog egy Londonban élő harmincas magyar informatikus férfi utazásairól, futásairól. Korábban New Yorkban élt, gyerekkorában Ausztriában. Igazi kozmopolita srác. Rendszeren kívül űzi a couchsurfinget: rendszeresen fogadja a barátait, barátok barátait a vendégszobájában. Az is előfordult, hogy a Starbucksban a kávéjáért sorban állva magyar hangot hallott, ahogy valaki panaszkodik a telefonba, hogy nincs hol aludnia aznap este. Dönci hazavitte. A stílusa remek. Olvasmányos, nyitott, kedves bejegyzések. Neki is írtam egy rajongó levelet a szeptemberi Londoni utam előtt, ő is hajlandó volt velem kávézni. 

Gaucsó gyík. Egy késő huszas férfi elutazott Dél-Amerikába, és megírta mi történt vele. Sajnos a blog bezárt, az írója hazaérkezett Budapestre. A stílus és a humor annyira magával ragadja az olvasót, hogyha elkezded az első poszttól, készülj fel arra, hogy több órán keresztül a foteledbe fogsz ragadni, amíg nem végzel minden bejegyzéssel. Neki is írtam egy rajongó levelet, őt nem hívtam kávézni, de megkértem rá, hogy írjon nekem egy vendégposztot. Sokat kellett rá várni, de nagyon megérte. A blog második legolvasottabb írását köszönhetem neki. 

Panamericana Közép és Dél Amerikai másfél évig egyedül. Elment majdnem mindenhova és megírta. Becslésem szerint nem 200, hanem 2000 állandó olvasója van. Ennek ellenére nem tudom kihagyni a listából, mert kedvelem ezt a blogot. Nem minden posztért rajongtam, a városok éttermi kritikái Bédekker posztokat kifejezetten átugrottam. Áprilisban Bede Márton hazatért. Még néhány hétig születnek bejegyzések, utána abbahagyja. (?)

Én nem linkelem be nekik ezt a posztot a díjról, mert félek attól, hogy - ismerve ezeket a pasikat - egyik se fogja továbbadni senkinek egy rózsaszín kislányos kép-díjat. :-)