- Rengeteg férfi sétál babakocsival vagy kisgyerekkel egyedül az utcákon. A nők dolgoznak, és apa marad otthon? Ezt a 3 képet kb 5 perc leforgása alatt fényképeztem, de ott vannak mindenhol!

-

- Onnan lehet megismerni az utcákon, hogy ki a helyi és ki a turista, hogy míg a turista pólóban, térdnadrágban grasszál, a helyin pulóver, kabát, hosszúnadrág és sál/néha sapka van. A 20 fok körüli hőmérséklet a katalánnak/spanyolnak hideg.

- Nem baj, hogy angolul szólsz hozzájuk, úgyis spanyolul válaszolnak. Maximum lassabban mondják, hogy jobban értsd.

- Az összes általam megismert katalán/spanyol férfi nagyon szenvedélyes, ezer lángon ég, és a legbarátságosabb és érdeklődőbb emberfajta világon.

Tegnap kora délután megnéztem a La Seu katedrálist. A gyönyörű gótikus templomot 1298-ban kezdték el építeni, és 1460-ban fejezték be. 93 méter hosszú, 40 méter széles és 28 méter magas. Ámulatba ejtően lenyűgöző. A bejárattól jobbra van egy kedves kápolna. Ott ücsörögtem kb. fél órát, mert a megolvadt arckrémem kiömlött a táskába, mindent ki kellett pakolni és feltörölgetni. Ez a pillanat sokat rontott az áhitatomon. :-) A jegy ára 6 Euró, ami a Sagrada Familia 21.5 Eurójához képest olcsó. Ezért meg lehet még nézni egy kis képtárat és fel lehet menni a toronyba. A toronyból a kilátás nem épp lenyűgöző, de egy körnek megéri felmenni.

Utána beültem a Starbacksba internetezni és ott ragadtam. Két óra múlva elkezdett zuhogni az eső. 19.00-re értem a hosztomhoz, Alex épp vacsorát főzött, zöldséges rizst kaptam. Finom volt. Kicsit beszélgettünk is. Kitaláltam, hogy elmennék a szerda esti CS meetingre, neki nem volt kedve eljönni. Elmagyarázta hogynan jutok oda. Esernyő és esőkabát nélkül félig megázva topppantam be a Le Kasbah nevű bárba.

A csapat barátságos nyitott arcokból állt. Rögtön dumálgatni kezdtem egy norvég sráccal és egy izraeli lánnyal. Beszélgettem még egy spanyol fiúval is, valamint két londoni lánnyal. Ők voltak talán a legzárkózottabbak, ami nem meglepő persze. Az est nagy részét egy török és egy olasz fiúval beszélgettem. Nagyjából mindenki itt lakó expat volt. Két "igazi" couchsurferrel találkoztam, egy indiai és egy kanadai sráccal. Ők is utaznak, mint én. Kialakult egy nyelvcserélő csapat is, ők külön ültek le angolt, spanyolt gyakorolni. Apropó, spanyol nyelv: imádom sorbanállás közben hallgatni az eladókkal csevegő katalánokat. Mindenki olyan szenvedéllyel mondja a balé szót, mintha minimum a szerelmének kiálltaná, hogy szeretlek! Pedig a szó csak annyit jelent, hogy ok, rendben. 22.15 körül érkeztem és éjfél előtt szaladtam elkapni az utolsó metrómat.

Tegnap vissza akartam menni Xavi kedvenc helyére, hogy lefényképezzem a kis sziklás tisztást, de felhős és eső szemerkélős idő volt. Mikor a vonat elsuhant a hely mellett, sajnálkozva, de mosolyogva néztem utána.

16.00 órára értem Barcelonába. Casa Batllo kiváló program lesz ma délutánra. Nagyon bájos meseszerű épület kívülről. 20.35 Euró egy jegy. Megvettem, kaptam guide-ot is a jegyhez. Üres termekből ki és be. Mindez kb. 5 emeleten keresztül. Érdekes, döntött, hullámos belső falak, a körfolyosó csempéi és formái lenyűgözőek. Izgalmas fénybeengedő megoldások, a szellőztetési technika meghaladta a korát. Mindez érdekes, de a belépőjegy árát nem érte meg. Büszke voltam magamra, hogy a múzeum shopban ugyan körülnéztem, de nem vettem semmit. Ez ilyen nyavalya nálam, hogy múzeumok boltjában minden szart összevásárolok.

Bültem enni valamint egy TapaTapa nevű (milyen meglepő) tapasos helyre. Rendeltem Potates bravest, ami első ránézésre akár MacDonaldsos krumpli is lehetne, de mind a burgonya, mint a szósz isteni finom volt.

18.00-ra megérkeztem Zdenkáékhoz, összepakoltam a bőröndömet, majd ismét elbúcsúztunk a metró állomáson. Nem tudom véglegesen, vagy akár találkozom még vele ezen a héten.

Délután keveredtem le a partra. Egy partmenti kávézóban az útikönyvemből kibogarászva a szavakat kértem egy tejeskávét katalánul. A pincér kedvesen mosolyogva biccentett, majd a kávégéphez lépett. Megkaptam, majd tovább böngésztem a könyvemet, hogy megkeressem a számlát kérem mondatot, de a pincér elémtette magától 1 euró 10 centől. Nem hagyta, hogy kiteljesedjek.

Lesétáltam a partra. Feltűrtem a nadrágom szárát és bementem a vízbe térdig. Bámultam a talpamat körülölelő hullámokat. Leheveredtem a homokba, a fejem alá tettem a táskámat, az arcomra terítettem a pólómat és behúnytam a szemem. Hallgattam a tenger morajlását és a sirályok vijjogását. A fejem megtisztult minden felesleges gondolattól és tökéletes meditatív állapotba kerültem. Azt éreztem, hogy el tudnék ide jönni minden nap délután egy-két órára az életem hátralévő idejében. Másfél órára félálomba merültem. Majd összeszedtem magam és hazasétáltam átvenni a nadrágomat térdnadrágra.

Xavi lakásába homokot is sikerült hazavinnem, így megkerestem a seprűt és összesöpörtem, és ha már ott voltam, a teljes lakásban felsöpörtem. Később ezt nem tudom miért, de elmondtam neki, erre jelképesen leharapta érte a fejem. A vendége vagyok, ne takarítsak.

Vettem naptejet és napszemüveget, mert okosan sikerült ezeket nem a hasznos holmik közé sorolnom a tegnapi bepakoláskor. Visszasétáltam a partra. Láttam egy kb. 6 hetes cicát sétáltató fiatal lányt. Odasiettem hozzájuk és elkértem picit, hogy magamhoz ölelhessem. (mármint a macskát). Utána a parton strandlabdázó fiúkat néztem egy darabig. Visszaültem a korábbi helyemre és ismét magamba feledkezve bámultam a tengert. Nemsokára Xavi nevemet kiálltó hangjára riadtam fel. Mellémpottyant, örültünk egymásnak és beszélgettünk kicsit a homokban ücsörögve. Összekaptuk magunkat és hazamentünk a kerékpárokért.

Hetedik hosztom Xavi (36) tősgyökeres katalán férfi, a dédszülei is katalánok voltak. Barcelonában született és nőtt fel, 2 éve költözött ki egy kis halászfaluba Barcelonától 50 km-re, Pineda de Marba. 2006 óta tag, 102 pozitív refije van, 31 vendégtől 21 vendéglátótól.

Az egyetem után 10 évet dolgozott bankban hitelügyintézőként. Nem szerette a munkáját, felmondott, kiadta a barcelonai lakását albérletbe és elutazott 2 évre Ázsiába. Kizárólag földön közlekedett vonattal és stoppal. Részben a barátnőjével utazott, részben egy barátjával, hónapokig egyedül. Teljesen megváltoztatta az életfelfogását ez az utazás, hazaérve más ember lett belőle. Egy barátja invitálására nyitottak egy hostelt Barcelonában, ő pedig kiköltözött egy kis halászfaluba, ahol egy kedves és felújított apartmant bérel.

Januárban elbiciklizett Barcelonából Szardíniára. Xavi igazi sportember. Minden nap fut a tengerparton, emelett kerékpározik, télen fitness terembe megy. Nem iszik alkoholt, naponta elszív 3 cigarettát. Az ázsiai útja során szokott rá a dohányzásra, előtte sohasem cigizett. Három rossz élménye volt Ázsiában, amiből elmesélt egyet: A barátjával kibéreltek egy csónakot Malajziában és két sziget között kieveztek a tengerre. 4 kilométerre volt a legközelebbi part. Hirtelen minden előjel nélkül iszonyatos vihar tört ki. A bárkájuk pillanatok alatt elsüllyedt. A látótávolságból csak pár méter lett a ködös esőtől, a víz tajtékzott és több méteres hullámok keletkeztek. A vízbe kerültek és 3 óra úszással érték el a partot. Azt hitte, hogy meg fog halni, de szerencsésen túlélték mindketten, ami köszönhető annak is, hogy remek kondícióban voltak.