Ötvenegyedik vendégem a holland (28) Berthe Schipper és ötvenkettedik vendégem a belga (25) Hanne De Smedt. Mindketten Prágában élnek és a Cisconak dolgoznak HR-esként. Berthe remek requestet írt nekem, ami alapján egyből igent mondtam. Berthe vegan, jógázik és próbál egészségesen élni, amiről egy blogot is ír. Mondanom sem kell, hogy tökéletes és akcentusmentes az angol nyelvtudásuk. Egymás között hollandul beszélnek, némi belekevert flamanddal. Hanne még az angolon és a flamandon és a hollandon kívül beszél még franciául és kicsit spanyolul is. Hanne vegetáriánus, filmesztétika szakot végzett Belgiumban, ugyanolyan film bolond, mint én. Imád napközben moziba járni, és mindennap otthon is megnéz egy filmet.

Berthe 18 vendéget hosztolt és 2 helyen volt surfer. 39 pozitív referenciája van. Ő is kiteszi az adatlapjára, hogy kiket fogadott, mint én. Az adatlapján is hasonló kérések vannak, mint az enyémen. írta is a requestjében:

I was smiling while reading your profile, because some things are so similar to my own profile and other things are just so very true :)

Hanne-nak én vagyok az első couchsurfer élménye. 2011 óta tag, de nem fogadott még senkit, mert csak egy pici szobát bérel Prágában. Utazásai során főleg hostelekben lakik. Berthe és Hanne most egy viszonylag hosszabb utat járnak be. Budapest után Belgrádba utaznak, majd onnan Horvátországba. Berthe utána Olaszországban kalandozik egyedül.

Mostanában már lusta vagyok a vendégeim elé menni a Batthyány térre. Megadom nekik a címem, és találkozunk otthon. A nyilvános helyen való találkozásnak meg van az az előnye, hogy ha veszélyt jeleznek a receptoraim, akkor mondhatom (?) a vendégemnek, hogy bocs, de inkább nem hosztollak. Aztán arra gondoltam, hogy egy ideje úgyis végtelen műgonddal válogatom meg, hogy kinek mondok igent, és aki átesett a szűrőn, azzal vélhetően nem lesz gond. Akkor meg felesleges elé menni. Ha meg annyi baj van vele, mint az már néhányszor előfordult, hogy nem találjuk meg a közös hangot, az nem elég indok arra, hogy azt mondjam neki, bocs, de inkább keress magadnak egy szállodát, mert unatkozni fogunk egymás társaságában. Szóval jöjjenek csak szépen házhoz a surferek.

Ötvenedik vendégemmel, az ausztrál Deltonnal (46) a kapum előtt találkoztam. Kb 23.00-ra ért taxival hozzám. Őt is átvágta a taxis, a Deák tértől 6000 Ft-ot fizetett, ami valójában egy kb. 1800 Ft-os út. Szofiából érkezett egy 12 órás buszozás után. Március óta utazik. Egy hónapot Balin töltött. Szállodákban lakott, motort bérelt, egy városban töltötte el az idejét. Volt Törökországban is heteket, majd Szofiában 4 napot. Budapest után Németországba, majd Ausztriába utazik. Utána talán Portugália és Spanyolország. Ősszel megy haza.

Keiu-Nille Ollin lassan 5 éve él Magyarországon. 3 éve tagja a Couchsurfingnek, és ezalatt 18 vendéget fogadott. Mindig gondosan válogatja meg kinek a szálláskérésére mond igent. Közös CS vendégünk volt, így ismerkedtünk meg egymással. Megkértem rá, hogy meséljen nekem róla milyen egy észt lány élete Budapesten. Az interjú első része itt olvasható.

Tudsz oroszul?

Valamikor tudtam oroszul, de nem szeretek hibásan beszélni, inkább addig nem szólalok meg, amíg nem tudom az adott nyelvet "tökéletesen". Utálok hibázni. Magyarul is akkor kezdtem el beszélgetni, amikor már biztos voltam a tudásomban. Nagyon jó magyar tanárom volt, valamint később összejöttem egy magyar sráccal, ami szintén sokat segített.

Mi a véleményed a magyar férfiakról?

Valahogy nem találom meg a közös nyelvet a magyar férfiakkal.. Távoli nekem ez a mentalitás, amit ők képviselnek. Ahogy a többi interjúban is volt, hogy milyenek a magyar lányok, ez összefügg azzal, hogy milyenek a magyar férfiak. Nem vagyok feminista, szeretek nő lenni, és nem hiszek a szerepekben. Ha én, mint nő jobb vagyok a mosogépjavításban, a pasi meg jobb a takarításban, vagy szeret takarítani, akkor nem gondolom azt, hogy a férfinak kell megszerelni mindent és nekem kell takarítani. Azt hozzá teszem, hog a legtöbb magyar férfi húszas éveiben sem tudja hogyan kell bekapcsolni egy mosógépet. Több külföldi baratnőm van, akik megtalálták a párjukat magyar férfiakban, de azok nem tipikus magyar férfiak voltak.

Amikor egyetemista voltam, akkor hallottam először erről, sőt akkoriban még a Hospitality volt a "menő". Egyik legjobb barátnőm, lévén 2 szobás lakása lett, elkezdett mindenféle fura fazont fogadni. Kicsit csodálkoztam is rajta, szerintem ő sem az a perfekt angol, de tény, hogy kézzel-lábbal, bárhol megérteti magát. Egyszer elmentünk a hajógyári szigetre Mokkába bulizni a barátnőmmel és két vendégével, akik irtó jó fejek voltak, sosem fogom elfelejteni azt az estét. Akkor küzdöttem le a gátlásaim egy részét és határoztam el, hogy én is akarok ilyet.

Amint sikerült leszakadni a szülőktől és lett saját kis otthonunk, egyből csináltunk egy közös profilt barátommal, 2010 elején.

Eleinte magyar barátaink jelöltek ismerősnek, aztán megjött az első érdekes request. Egy francia dj jött 3 napra látogatóba. Életem addigi legintenzívebb angol gyakorlása volt. Utazni a 4-6-os villamoson és a minden nap látott dolgokat elmesélni angolul. (Ezért is kezdtem, hogy az angolom fejlesszem.)

A Couchsurfing nem csak 2-3 napos, hanem akár hosszabbtávú barátságokat is hozhat az ember életében. A fizikai távolság okából adódóan gyakran ezt csak Facebook, email, és egyéb kommunikációs csatornák használatával lehet életben tartani, de alkalmanként van szerencsénk ismét találkozni, főleg ha ezért teszünk is valamit.

Így tettem én hetekkel ezelőtt Raelinával, a 21 éves amerikai couchsurferemmel, aki decemberben töltött nálam egy napot és egy éjszakát. Raelina a top 5 legjobb CS élményem közé tartozik. Kb. egy hónapja írtam neki, hogy van e kedve ismét Budapestre jönni hozzám, kisvártatva visszaírt, hogy rendben, majd néhány napon belül előállt egy olyan ajánlattal, hogy a barátnőjével június 6-10 között Budapestre utazik, van egy pesti lakás, ahol aludni fognak, de a június 9-i estét nálam töltené. Megérkezése napján rámcsetelt, hogy péntek este vacsorázzunk náluk.

Raelina barátnője, Maggie, szintén 21 éves. Washingtonban él, és egy művészeti egyetemen operaének szakra jár. Itt hallhatjátok a hölgyet (nem operát) énekelni valami egészen elképesztő gyönyörűen. Mesélt róla mit jelent operaénekesnek lenni és mit jelent ez a művészet az ő életében. Nagyon érezni lehet az akcentusán és a retorikáján, hogy rendszeresen vannak színészet és beszédtechnika órái is.