Negynenhatodik vendégem Gil Penchina (43) San Franciscóból. Nincs referenciája, üres a profilja. Elmondhatjuk, hogy nem "igazi" CS tag. Ennek ellenére mégis én hívtam meg, hogy lakjon nálam. Én vagyok neki az első couchsurfing élménye. Ez a CS élmény speciális minden értelemben, Gil ugyanis a Couchsurfing Inc. egyik első befektetője. 5 éjszaka fog nálam lakni.

Tegnap őrültekháza volt a konferenciám miatt, ami holnap lesz, de mivel a mai munkaszüneti nap, ezért ez olyan volt, mintha ma lenne. Számlák, szerződések aláírása, konferencia számlák fizetése. Egyik barátom adott nekem egy Sony Xperia telefont, amit odaadhattam a vendégemnek. Pár napja vettem neki Telenor feltöltőkártyát, raktam rá pénzt és 1 giga internetet. Gil kora délután érkezett meg. Küldtem neki taxit a reptérre, ami behozta az egyik céghez, ahol lerakhatta a cuccát. Nekem nagyon sokmindent kellett elintéznem a nap folyamán, ezért csak este 19.30-kor találkoztunk az irodaház előtt a Révay utcában. Elsétáltunk a Dohány utcai Champs-be, ahol egy vacsora volt a barátaimmal és a néhány üzleti partneremmel. Ittunk néhány alkoholt, ettünk finom ételeket. Én cidert, baileys-t ittam és gomolya sajtos salátát ettem.

A hangulat jó volt, mindenki mesélt kicsit magáról. Megkérdeztem Gilt, hogy miért fektetett be a Couchsurfingbe. Hol van a pénz a cégben? Nincsenek hirdetések a honlapon, és a verifikációs bevételből meg nem hiszem, hogy meg tudnak élni hosszabb távon. A válasz annyi volt, hogy a felhasználói szám dinamikusan növekszik és ez a tény elég volt ahhoz, hogy pénzt adjon nekik és ezzel résztulajdonossá váljon a cégben. Több egyelőre nem érdekli, később lesz bevétel is biztosan. Nem akartam jobban erőltetni a kérdést, lesz még időm vele erről beszélgetni.

Megvallom kicsit sokat ittam, de nem vészesen még. Hazahozott minket az egyik barátom. Az autója felé sétálva ellenálhatatlan vágyat éreztem, hogy vezethessem a csodaszép Volvóját, de rövidre zárták a kérdést. Nem.

Megérkeztünk, megmutattam neki a szobáját. Ő ideadta a thank you giftjét. Mikor a kezembe nyomta felsikítottam a meglepetéstől és az örömtől. A legfaszább thank you gift ever! Eddig :-) Azonnal ki is bontottam.

Negyvenötödik vendégem Chuanfu Shu (33) Tajpejből, Tajvanból érkezett hozzám 2 éjszakára. Több, mint 2 éves a CS regisztrációja, ezidő alatt nem hosztolt senkit és 3 helyen volt surfer. 3 pozitív referenciája van. Egy barátjával bérel lakást, ahol nem akar vendégeket hosztolni, de tervezi a közeljövőben saját lakás bérlését, ahol fogadhatja majd a barátait.

Tegnap délelőtt találkoztunk a buszmegállóban, ahol lakom. Elmentünk meginni egy kávét a CafeCinoba. Felvázoltam neki, hogy most nagyon dolgozom, nem megyek vele várost nézni, de este elmehetnénk egy International Meeting Point nevű CS buliba, ahova eddig közel 100-an jelentkeztek be. Nem lelkesedett az ötletért, kifejtette, hogy ő nem egy bulizós típus, de udvariasan beleegyezett. Majd megkérdezte, hogy meddig akarunk maradni. Mondtam neki, hogy most délben nem tudom még megmondani, hogy meddig akarok maradni egy bulin, de majd meglátjuk, ne kelljen ezt most eldönteni.

Chuanfu 7 éve Varsóban lakik. Eredetileg a nagynénje hívta oda és a cipőboltjában dolgozott, de a következő évben idegenvezető lett. Gazdag kínai turistáknak szervez lengyel körutakat. Kifejtette, hogy kb. 15 millió nagyon gazdag kínai él Kínában és szerte a világban, ami tökéletes és megfelelő méretű piac a számára. Az ügyfelek a Facebook oldalán találnak rá, ahol kiépített egy erős personal branding oldalt önmagáról és a szolgáltatásáról. Mellette egyetemre jár angolul közgazdaságot tanulni master képzésen. Kiváló nyelvtannal és gazdag szókinccsel beszél, de az akcentusa nehezen érthető. Ezt kezdem már megszokni, eddig egyetlen kínai surferemet sem értettem rendesen.

Egy holland srác szervezett egy háromnapos vacsora maratont. Minden este más a helyszín és a séf. A költségeket pedig szétdobjuk egymás között.

Csatlakoztam az első estéhez, amire az volt kiírva, hogy megtelt, de várólistára kerültem. Még másnap kaptam egy levelet, hogy valaki lemondta reggel, tehát mehetek. És megkaptam a címet. Ohh, jajj. Boráros térig 6-os villamos, onnan HÉV Csepelre, és onnan még busz, majd 10 perces gyaloglás. Életemben egyszer voltam taxival Csepelen, az akkori takarítónőmhöz mentem a lakáskulcsomért, amit elhagytam aznap este.

Nem baj, ismerd meg hazádat! Épp a hatos villamoson ültem, amikor beesett egy email Balázstól, egy kedves pesti CSertől, akit egy másik vacsorán ismertem még meg, hogy elvisz kocsival. Yay! A Boráros téren megvártam, a Mekiben ettem addig krumlit és tortát és ittam kávét. Megérkeztünk egy kertes házas vidékre. A vendéglátónk egy csendes német srác volt Kölnből. 5 éve él Magyarországon. A Lufthansanal dolgozik informatikusként. Volt még raktam kívül négy magyar, két kínai, egy holland és egy belga vendég.

Megérkezés után rögtön vissza is fordultunk, hogy elmenjünk a helyi Tescoba bevásárolni alapanyagokat a vacsorához. Én vettem 4 cidert, orchidea kaspót és edényszárítót is a saját keretemre. Ritka lehetőség az életemben Tescóban járni, egy sincs a közelemben.

Keiu-Nille Ollin lassan 5 éve él Magyarországon. 3 éve tagja a Couchsurfingnek, és ezalatt 18 vendéget fogadott. Mindig gondosan válogatja meg kinek a szálláskérésére mond igent. Közös CS vendégünk volt, így ismerkedtünk meg egymással. Megkértem rá, hogy meséljen nekem róla milyen egy észt lány élete Budapesten.

Hogy kerültél Magyarországra?

Eredetileg építész akartam lenni. Végzős gimnazista voltam és a barátaimmal elmentünk egy észtországi zenei fesztiválra. Ültünk a füvön, söröztünk és hallgattuk a fellépő zenekarokat. Nagyon megtetszett az egyik együttes, megnéztem a programfüzetben és kiderült, hogy a Ghymes játszott. Másnap is felléptek, elmentem a koncertjükre és akkor annyira beleszerettem a magyar nyelvbe, hogy eldöntöttem, hogy magyar szakos leszek. Így is lett. Magyar szakra nyertem felvételt az egyetemen és még első évben ellátogattam Magyarországra.

Huzamossabb időre is jöttél, vagy csak nyaralásként?

2005-ben eljöttem ösztöndíjra egy évre a Balassi Intézetbe. Magyar nyelvet, történelmet, irodalmat és néprajzot tanultam. Utána visszaköltöztem, de minden szabadságom arra ment, hogy Magyarországra járhassak. Az évek alatt sok magyar barátom lett.

2008. áprilisában költöztem vissza Észtországba és sírtam a repülőtéren, hogy nem akarok hazamenni. 90 százalékban biztos voltam, hogy itt fogok élni, de adni akartam magamnak egy kis időt. Azon a nyáron a helyi magyar nagykövetségen dolgoztam aszisztenséként. Összel összecsomagoltam a cuccaimat és ideköltöztem. Két hónapig kerestem munkát, amit nem találtam. Az elején értékesítőként dolgoztam, de azt nem szerettem csinálni. Fél évre rá találtam meg a mostani állásomat. Jelenleg az IBM-nél dolgozom pénzügyi adminisztrátorként. A nyelvismeret alapján vettek fel. 4 és fél éve itt vagyok, és a Budapest iránti szerelmem azóta is rendíthetetlen.

4 év alatt Thierry Montaner (35) és Killian Blais (29) francia couchsurferek idén januárra Hanoiba értek. 12 ezer kilométert gyalogoltak a franciaországi Valence városból és érkeztek meg a vietnami fővárosba, hogy együtt ünnepeljék a helyiekkel az újévet.

Vietnam előtt Thierry és Killian 20 országot gyalogolt át, beleértve Türkmenizstánt, Üzbegisztánt, Kirgizisztánt, Kínát, Nepált és Laoszt. A következő országuk Kambodzsa lesz.

A céljuk az, hogy átgyalogoljanak az összes kontinensen és a napi költésük ne haladja meg a 2 dolllárt. Még kell egy év nekik, hogy ezt a hihetetlen kihívást beteljesítsék.