Egy holland srác szervezett egy háromnapos vacsora maratont. Minden este más a helyszín és a séf. A költségeket pedig szétdobjuk egymás között.
Csatlakoztam az első estéhez, amire az volt kiírva, hogy megtelt, de várólistára kerültem. Még másnap kaptam egy levelet, hogy valaki lemondta reggel, tehát mehetek. És megkaptam a címet. Ohh, jajj. Boráros térig 6-os villamos, onnan HÉV Csepelre, és onnan még busz, majd 10 perces gyaloglás. Életemben egyszer voltam taxival Csepelen, az akkori takarítónőmhöz mentem a lakáskulcsomért, amit elhagytam aznap este.
Nem baj, ismerd meg hazádat! Épp a hatos villamoson ültem, amikor beesett egy email Balázstól, egy kedves pesti CSertől, akit egy másik vacsorán ismertem még meg, hogy elvisz kocsival. Yay! A Boráros téren megvártam, a Mekiben ettem addig krumlit és tortát és ittam kávét. Megérkeztünk egy kertes házas vidékre. A vendéglátónk egy csendes német srác volt Kölnből. 5 éve él Magyarországon. A Lufthansanal dolgozik informatikusként. Volt még raktam kívül négy magyar, két kínai, egy holland és egy belga vendég.
Megérkezés után rögtön vissza is fordultunk, hogy elmenjünk a helyi Tescoba bevásárolni alapanyagokat a vacsorához. Én vettem 4 cidert, orchidea kaspót és edényszárítót is a saját keretemre. Ritka lehetőség az életemben Tescóban járni, egy sincs a közelemben.
Részt vettem a zöldségpucoló csapat munkájában. Mondjuk megpucoltam és felvagdostam 6 répát. Készült zöldségleves, normál és vega paprikás krumli, palacsinta és tiramisu. Ennyit a 10 napos böjtömnek, nem is állok most rá egy darabig a mérlegre.
Megittam mind a 4 cidert, a többiekre nézve szerintem csak én ittam alkoholt. Találtam konnektort az asztal mellett, leültem a földre a ciderekkel és a laptopommal, és onnan szerveztem a konferenciámat. Néha a holland srác odajött hozzám és megfogta a kezem és megkért rá, hogy legyek szives szocializálódni és ne üljek az asztal alatt a földön a számítógépemmel. Ahogy egyre részegebb lettem, már nem is zavart, hogy nem dolgozom. Felhívtam a pasimat is, aki megkérdezte, hogy van e brit vendég. Mondom nincs. Aztán valamin összekaptunk, ezen elszomorodtam, Ramón a holland srác meg megérezte és próbált felvidítani.
Ebből meg szóba került a couchsurfinges kapcsolatok, közös hujjogást váltott ki az én esetem. Kanapészörfös társaságban mindig ez van és mindig elpirulok tőle, pedig már igazán megszokhattam volna. A többieknek csak a hosztolás idejére eső románcuk volt más CS tagokkal. Ezt viszont én kérdeztem meg.
Az ételek időközben elkészültek. Feltünt egy szomszédnéni is, aki a kezébe vette az irányítást. Eltünt egy nagy lábossal és egyéb cuccokkal és visszajött a kész levessel. Hozzáteszem, hogy Mario, a vendéglátónk csak két hete lakik ebben a házban, de a szomszédok már főznek rá.
Ramón, a holland szervező srác volt a társaság lelke is. Hostolt kb 300 embert eddig. Felajánlottam neki, hogy lakhat nálam, de inkább marad a 16. kerületben, mert a lovas órái is ott vannak a környéken. Háromszor is felajánlottam, hogy költözzön át hozzám. Annak ellenére, hogy meleg, kissé kacéran viselkedtem vele. Nem tudom, ezt mindig kiváltja belőlem a helyes meleg fiúk, igazi kihívásként élem meg, biztos azért csinálom. Vagy lehet, hogy nem meleg, csak nagyon nagyon feminim. Mindenesetre hazafelé az autóban hátuk a magyar lány fenekét próbálta elkapni a kocsiban, szóval lehet, hogy csak open-minded.
folyt. köv.
Utolsó kommentek