Ötletek csajozásra

Az iráni-kanadai vendégem és én vasárnap a Mammutba mentünk magyar SIM kártyát venni internetcsomaggal Sean mobiltelefonjába. Majd elmentünk a Szimpla Piacra, vettem némi lekvárt és sajtot. Sean evett gulyást, én is nagyon éhes voltam, de nem volt semmi húsmentes. Mennyire más hangulata van a helynek, mikor Szimpla Piac van és nem Kert. Ha még nem voltatok, feltétlenül menjetek el vasárnap délelőtt a piacra. Élő jazz zene és kedves kistermelők. 

Innen elsétáltunk a Szent István térre kávézni, a CCC teraszán ültünk, néztük a sétálgató embereket. Utána elgyalogoltunk a Garibaldi utcába a Mannatural raw vegan étterembe. Előtte megmutattam a Mózeses szőkőkutat neki a Szabadság téren. Készítettünk néhány vicces videót. Az étteremben mindketten ettünk egy manna tálat és gyümölcsökből préselt üdítőt. Elvitelre kértem még 2 tortát és 1 liter zöld levet. 

Délután 17.00-re haza kellett érnünk, mert közben hívtak a reptérről, hogy hozzák a csomagot. Sean-t olyan boldoggá tette a táskája, mintha karácsony lenne. Gyorsan át is öltözött a 2 napja hordott ruháiból. 2 óra szabad programot rendeltünk el a lakásban. Azaz ő dolgozott a szobájában én Dexter sorozatot néztem. 20.00-kor elindultunk a Gourmet Fesztiválra a Millenáris Parkba. Feltöltöttem 5000 Ft-ot a kártyára, ami végül is elég volt egy Illy latte macchiatóra (800 Ft), 1 sajtos pogácsa szerű valamire (500 Ft), egy desszertre a Four Seasons Grasham éttermében (900 Ft), 3 dl Ats Cuveet fehér borra (1800 Ft), 1 dl Demeter Élvezet fehér borra a DiVinoban (700 Ft), 1 diós gubára (550 Ft) a Szega sajtosnál. Szeretem ezt a fesztivált, emelkedett hangulata van, sok jól ápolt és öltözött budai vendéggel. Sean is nagyon élvezte a rendezvényt. Az egyik borászatnál beszélgetett kicsit a termelővel is.

Később mutatott nekem 3 hosszú hajú lányt, akik egy asztalnál beszélgettek. A középső hölgy nagyon tetszett neki, mondta, hogy vele igazán összehozhatnám. Nevetve leintettem és tovább sétáltunk. Közben arra gondoltam, hogy oké, de milyen ürüggyel mehetnénk hozzájuk? Kitaláltam, hogy mondjuk azt, hogy Torontóban élünk mindketten, és most Budapestre látogattunk. Nem tudjuk, hogy mi most a menő étterem és borászat itt a fesztiválon, szóval ajánljanak nekünk valamit. Közben rájöttem, hogy ez nem lesz jó, mert angolul kell előadnom a felvezető "csajozási" dumát, akkor viszont egyből levágják a lányok, hogy magyar akcentussal beszélek. Akkor jött az ötlet, hogy oké, akkor elmondom nekik, hogy magyar családom van Torontóban, és ezért a magyar akcentus, de aztán ezt az ötletet is elvetettem, mert az angolom meg tele nyelvtani hibával. Szóval hogyan is nőhettem fel Torontóban, ha ilyen gyenge az angolom. Ha a csajok nagyon jól beszélnek angolul, akkor ezt egyből kiszúrják. Mondtam Seannak, hogy mondjon francia nyelvterületet Kanadában, majd én onnan származom, akkor nem kell jól beszéljek angolul. Bízzunk benne, hogy a lányok nem váltanak majd át franciára, mert akkor megszívom. Sean felkiálltott, hogy oké, ez jó lesz. Visszasétáltunk az asztalhoz, de a lányok addigra eltüntek. Kerestük őket egy darabig, de nem lettek meg. Sajnos nem tudtam meg, hogy mennyire vált volna be a csajozós szövegem. 23.00 után hazajöttünk. Ma már arra gondolok, hogy sokkal egyszerűbb lett volna szimplán csak odaülni az asztalukhoz és lazán beszélgetésbe elegyedni velük mindenféle kitalált identitás nélkül. Hol mi jót ettek-ittak kérdéssel stb. Idegen emberekkel szeretek úgy csevegni, hogy megváltoztatom az azonosságom. Szórakoztatom ezzel magamat.

Másnap mire felébredtem Sean már eltünt. Elment futni, majd be a városba, hogy keressen egy Vodafone üzletet, mert nem működik a 3G a mobilján. Kora délután találkoztunk a Four Seasons előtt. Onnan elsétáltunk a Fashion Streetre a Vodafone üzletbe elintézni az internet problémát. Majd beültünk a Cserpesbe ebédelni, én gombás melegszendvicset ettem, 2 túrós batyuval és lattéval. Sean salátát és lattét rendelt. Ezért vagyok én elhízva, ő meg nem.

Onnan elsétáltunk Seannak keresni egy pénzváltót. A Király utcába beérve mutattam neki egy Change helyen a felíratot, majd megkérdeztem, hogy az iráni vagy arab felírat? Mondja iráni, na mondom, akkor váltsunk ott. Odamentünk, látom, hogy a srác iráninak néz ki. Sean egyből fársziul kezd el vele társalogni. Közben én közbeszóltam, hogy igazán adhatna kedvezményt, ha már hazai ügyfelet hozok ide. A pénzváltós mosolygott és adott 3 Ft kedvezményt dolláronként, majd jelezte, hogy máskor is menjek nyugodtan, én is fogok mindig kapni kedvezményt. Sean utána elmondta, hogy neki nem jutott volna eszébe olcsóbb árat kérni. De igy szuper, hogy kértem és ő kapott. Onnan a Dohány utcai zsinagógába mentünk. Ott kis kedves magyar csevej után kérés nélkül felajánlotta a pénztáros, hogy ad nekünk 2 diák jegyet. 2690 Ft helyett itt is 2000 Ft-ért vehettünk jegyet. Sean nem értett semmit, csak azt látta, hogy ismét olcsóbban veszünk valamit a hivatalos árnál. Itt már nagyokat pislogott és kérdezte, hogy ezt hogy csinálom?

A zsinagóga 10 év után is gyönyörű. Legutóbb a izraeli vendégeimmel is voltam itt, de velük csak a múzeumokat tudtam megnézni, mert akkor épp a zsinagóga zárva volt. Belehallgattunk az idegenvezetésbe, készítettünk benn fotókat, Sean kippával. Mondtam neki, hogy az új iráni útlevelébe, ha majd a mostani lejár, akkor ezt tetesse bele. Mondta, hogy igen, feltétlenül így fog tenni. Még soha nem volt rajta kippa. Elmesélte, hogy ha Izraelbe akarnak menni az irániak, megtehetik, mert a határnál a perzsáknak egy papírlapba pecsételnek, és nem az útlevélbe. Ugyanis ha az útlevélbe pecsételnek, komoly gondjai lesznek a hazatérő iráni állampolgárnak. Végignéztük az összes múzeumot is. 

Elsétáltunk a Kossuth térre és hazajöttünk. 19.00-re az új hosztjánál kellett lennie. Hívtam neki taxit, búcsúzóul megöleltem, hiányozni fog.