Hetvennyolc és hetvenkilencedik vendégeim Ali (27) és Christine (24) voltak. Ali Dubajban született, indiai felmenőktől, Torontóban, Kanadában nőtt fel, lakott pár évig Ausztriában, most Madridban él. Angoltanár a foglalkozása, és a végzettségét tekintve is angol- és franciatanár. 8 alkalommal fogadott vendégeket, és 12 alkalommal volt vendég. Beszél gudzsarátiul, angolul, franciául, spanyolul, olaszul és arabul. Christine San Franciscoban született, és nőtt fel, eddig egy alkalommal volt vendég, és ő is Madridban él angoltanárként. Angolul és spanyolul beszél. Mindketten másokkal együtt bérelnek lakást a spanyol fővárosban.
Ali és Christine Madridban ismerkedtek meg, barátok, nem járnak együtt. Azt hittem sokáig, hogy ők egy pár, a hosztolás másnapján derült ki, hogy nem azok. Vagyis ők az első külön nemű baráti páros, akiket vendégül láttam. Ali és Christine hétfő este érkeztek hozzám, pont aznap, amikor hazaértem Brüsszelből. Igent mondtam a requestjükre, mert jó levelet írtak, valamint autentikusnak éreztem, hogy 10 napos vendégeskedés után rögtön visszaadjam a CS közösségnek, amit kaptam.
Ali és Christine egy rövid Bécs-Budapest-Prága egyhetes utazáson vesznek részt. Az út Christine ötlete volt, de nem akart egyedül utazni, Ali csatalakozott hozzá. Christine nagyon jó kisugárzású, mindig mosolygó és jókedvű leányzó, Ali csendesebb, és halk szavúbb, de nagyon figyel a környezetére.
Még sohasem jártam Madridban, de jövőre tervezek menni. Nagy örömömre a Wizz-nek van járata oda is. Korábban mindig a skyscanneren foglaltam repülőjegyet, de az elmúlt másfél évben Wizz függő lettem az Erste Wizz kártyámnak köszönhetően. 2012. decemberében nyitottam számlát az Erste Bankban a Wizz kártyájuk miatt. 16 hónap alatt 106 000 Wizz pontot, azaz ennek megfelelő Forintot gyűjtöttem össze, úgy hogy minden egyes kártyaköltésem 2 %-a ment a Wizz accountom egyenlegére (azaz 100 Ft után 2 pont), amit repülőjegyekre, poggyász díjakra használtam fel. De ezen kívül elsőbbségi beszállásra, és egyéb más wizz szolgáltatásra is igénybe lehet venni. Egy pont 1 Forintnak felel meg.
A kártya előtt vegyesen használtam készpénzt és bankártyás fizetést, de a pontgyüjtő mániám miatt ma már gyakorlatilag mindent kártyával fizetek ki, amit tudok: élelmiszervásárlás, BKV bérlet, telefonszámlák, kávék, ruhák, könyvek, mozik stb, mert a 2 százalék pontgyűjtés lebeg előttem. Gyakorlatilag ingyen voltak azóta a repőlőjegyeim, mivel igyekszem időben foglalni az utazásaimat. Brüsszelbe 9 500 Ft körül vettem a jegyet, Nápolyba is 10 000 alatt volt a jegyem ára, plusz a poggyászdíj, amit 100 százalékban a pontjaim terhére "fizettem ki", azaz ingyen utaztam. Ezen kívül a tavalyi barcelonai jegyemet is Wizz pontokkal egyenlítettem ki, valamint még pár londoni jegy is rész vagy teljes pontfizetéssel belefért a felgyülemlett keretembe.
A belföldi kártyás vásárlás az Erste Banknál még mindig ingyenes, ezért aki legalább egyszer utazik Európán belül, annak érdemes Erste Wizz kártyát igényelnie, mert egy 20 000 Ft körüli repülőjegy árát, amibe poggyász díj is beletartozik, már megkaphatja ajándékba, ha havi 85 000 Ft-ot költ el a kártyájával. Az Erste Bank oldalán van egy remek kalkulátor, amivel ki lehet számolni a havi tervezett kártyás költéseinkkel hány pontot lehet összegyűjteni 1 év alatt. Külön figyelemreméltó, hogy aki most igényel Erste Wizz kártyát, annak a bank 20 000 Ft értékű Wizz ajándékutalványt ad, és ezen kívül 10 000 Ft értékben üdvözlő Wizz pontot ír jóvá az ügyfél Wizz számláján. Ezért az összegért, ha ügyesen foglalunk, akár két retúr repülőjegy is kijöhet pár városba.
Az új vendégeim nyitottak, kedvesek, vidámak voltak, megszerettem őket azonnal. Este otthon maradtunk. Christine legjobb barátja egy magyar srác, aki szintén San Franciscoban született és nőtt fel, de a szüleivel magyarul beszél. Aznap este Szőke Bálint csetelt a skype-on Christinnel, írta neki, hogy szeretne vele beszélni, és érdeklődött, hogy tetszik neki Budapest. Christine megkért rá, hogy válaszoljak neki valamit magyarul, hagy lepődjön meg. Beírtam, hogy "Budapest remek, és tegnap óta megtanultam magyarul is. Mit szólsz a magyar tudásomhoz?" Christine sajnos nem várta meg a reakciót, hanem egyből rányomott a tárcsázásra, így a viccet sajnos legyilkolta.
Odafordította a monitort felém, mert én elugrottam a képernyő elől. Kérte, hogy beszéljünk egymással magyarul. A srác elmesélte nekem, hogy ő is élt Budapesten 1-2 évet, én kérdeztem, hogy nem lepődött-e meg Christine magyar mondatain. Erre az volt a reakció, hogy nem, mert arra gondolt, hogy Christine biztos a google translate-t használta. Mondom neki, nemááá, a google translate nem fordít ilyen hibátlan mondatszerkezettel. Mondta, hogy na erre nem gondolt... Közöltem vele, hogy nagyon erős akcentusa van, mondta, hogy igen, mert csak a szüleivel beszél magyarul, ezért csak erre futja.. Azt már nem mondtam neki, hogy a mondatai is nagyon nyögvenyelősek voltak. De ahhoz képest, hogy csak a szülőkkel beszél magyarul, így is dicséretre méltó, hogy nem hagyta feledésbe merülni a szülei anyanyelvét. Ez természetesen a szülei érdeme is.
Másnap délben találkoztunk a Hősök terén. Mikor megérkeztem, tele volt különböző színű és nemzetiségű turistával. Épp a téren kolbászoltam és a vendégeimet kerestem, mikor egy csapat huszonéves amerikai turista lánycsoport megkért rá, hogy filmezzem le őket, ahogy a lovas szobron táncolnak. Kezembe nyomtak egy GoPro kamerát, amit eddig nem volt alkalmam kipróbálni. Elején furcsa volt, hogy nincs mibe belenézni, mondták is, hogy csak simán tartsam feléjük. A turistákat bámulva azon gondolkodtam, hogy mennyire nem járok ide sohasem, kizárólag akkor, ha a vendégeimmel ide beszélünk meg találkozót. És ahogy megállapítottam más pesti sem jár ide. Ti mikor voltatok utoljára a Hősök terén?
Kisvártatva befutottak Aliék, elsétáltunk a Liszt Ferenc térre ebédelni a Menza étterembe. Minden rendelésünk finom volt, én egy levest rendeltem, Aliék kipróbáltak pár tradícionális magyar ételt. Nekem hamarabb le kellett lépnem, ezért otthagytam náluk a számla rám eső részét, majd elsiettem.
Estére megbeszéltük, hogy 20.00 körül találkozunk otthon, és bemegyünk a szórakozónegyedbe kicsit kikapcsolódni. 21.00 körül értem haza az edzésből, és Aliék is lejárták a lábukat, ezért elvetettük az eredeti tervünket. Ideadták a thank you giftjüket, ami egy doboz süti volt, úgy néz ki, mintha bonbon lenne. De kibontva egyenként csomagolt kicsi kekszek, csokoládék és sütemények voltak benne. Sajnos, vagy talán szerencsére, amiket megkóstoltam, mind borzasztó ízű vagy gyenge minőségű volt (belga csoki után nehéz megütni a lécet), ezért 3-4 kóstolás után kidobtam a maradékot a szemétbe.
Christine nagyon szerette Budapestet, talán ő volt az első szörferem, aki tényleg igazából beleszeretett a fővárosunkba. Mindenképpen szeretne visszajönni. Voltak a Fővámtéri piacon, a Citadellán, a Várban, a Bazilikában, sétáltak a belvárosban, de egy csomó mindent nem látott még, amit meg akart nézni. Ami a listáján maradt: nem volt a Zsinagógában (zárva volt), a Széchenyi Fürdőben (és más fürdőben sem), és nem volt a Terror Múzeumban.
Másnap csatlakoztam volna hozzájuk a Fővám téri Piacon, de nem értem volna oda időben, emiatt már itthon futottunk össze. Délután összecsomagoltak, és kimentek a Népligetbe a bécsi buszukhoz. A kapuban ölelés közben megjegyeztem, hogy nagyszerű (awesome) vendégek voltak, amire rögtön jött az őszinte reakció, hogy én meg nagyszerű hoszt voltam :-). Velük tényleg úgy éreztem, hogy megtiszteltetés volt őket vendégül látni. Bécsből utaznak tovább Prágába, majd onnan vissza Bécsbe, majd haza repülnek Madridba. Ha idén nem is megyek már a spanyol fővárosba, de jövőre feltétlenül visszalátogatom őket.
Kövess Facebookon és Instagramon is.
Utolsó kommentek