Mászkáltam kicsit a turistacsalogató kis utcákban, mielőtt a katedrálist felkerestem. Nem árt sok pénzt hozni ide, amit én nem tettem. Kis édességboltok, remek helyek kávézók, büfék és éttermek. A Katedrális (10.5 GBP) hatalmas, külön termekre osztva. Tetszett.

Plakátok vannak kitéve a templomban a katedrális életéről. Van egy plakát, ami az anyagi bevételeket-kiadásokat részletezi. Nem fogadnak el támogatást se a kormánytól, se az anglikán egyháztól. A bevételeik kizárólag a jegybevételből, az adományokból és a boltjuk forgalmából áll. Napi 16,500 GBP-be kerül a katedrális fenntartása, ebben a renoválási költségektől a fizetésekig, a rezsiig minden benne van. A múzeum shopban vettem egy nagyobb plakátot az angliai királyokról (2 GBP). Az elsőtől a mostani royal baby-ig benne van mindenki szép családfába rendezve.

Múlt héten 24 kanapét találtam Canterbury-ben, ennek egy jórésze inaktív. 8 request ment ki, ketten elfogadtak, ketten elutasítottak, és négyen nem válaszoltak. Elfogadó választ egy ír 49 éves népzenésztől és egy 61 éves japán egyetemi hallgatótól kaptam, aki a feleségével hosztol vendégeket. Igen, jól olvastad, egyetemista! Mellettük döntöttem.

Tizenharmadik hosztom, Kenny Okabe 61 éves, Nara városából költözött Canterbury-be. 18 vendéglátótól és 13 vendégtől van pozitív referenciája. A CS lapján szerepel, hogy nemrég publikált egy könyvet, anekdoták orvosok és betegek kapcsolatáról és pszichoszomatikus rendellenességek eseteiről.

A jegyár 15 font volt oda-vissza busszal, pontosan 2 óra az út. Kettő jegyet vettünk, a pasim reggel lemondta az utat hétvégi sűrű elfoglaltságokra hivatkozva. Mivel két hete várok erre az utazásra, eszem ágában sem volt otthon maradni. Péntek délben indultam, telepakoltam az oldaltáskámat minden nehéz dologgal: laptop, töltők, ruhák, könyv, fényképezőgép, pipere csomag. Megérkezéskor úgy gondoltam először leadom a táskámat, és mászkálok egyet estig. Ez nem jött össze.

Toko, a feleség nyitott ajtót. A saját hálószobájukat engedték át nekem, ők a nappaliban alszanak. Zavarba jöttem ettől a gesztustól, de kizárólag praktikus okat vannak. Kennynek a számítógépe, tanulós cuccai a nappaliban vannak, és nem akarnak engem zavarni. Ohh.

Magyarországon kanapészörfölni külön jó. Balatonon viszont kifejezetten nehéz, mert akinek van egy szabad szobája, az inkább kiadja pénzért. Ennek ellenére a 2012-es sikereken felbuzdúlva megpróbáltam. Tavaly is nekivágunk Szávival, hogy körbebicajozzuk a Balatont, de mindenféle nehézségek miatt 70 km-ert vonatoznunk kellett. Akkor úgy mentünk haza, hogy most nem sikerült, de majd jövőre! Szóval idén már tényleg körbetekertük a keresztlányommal a Balatont, és idén sem akartunk kempingben lakni. Írtam néhány requestet Siófokra, Keszthelyre és Balatonfüredre. Összesen ötöt, három elfogadó válasz jött. És természetesen 42 fokban a legjobb 220 km-es kerékpártúrát tenni!

Az első hosztunk Siófokon volt hétfő este (és a tizedik CS hosztom), ahova a délutáni klíma nélküli vonattal érkeztünk meg. Ildikó (44) könyvtáros, a városi könyvtárban dolgozik immáron 20 éve. Az egri főiskolán és az ELTE-n végzett könyvtár és management szakon. Egy éve csatlakozott a CS-hez, 10 pozitív referenciája van, ebből 6 vendégtől érkezett. Valamikor kora este érkeztünk meg a kerékpárokkal. Az enyémet felvittem a lakásába és kitettük a teraszra, mert féltettem. Száváé lenn maradt a lépcsőházban, neki volt lakatja is. Engem jobban idegesített, hogy ellopják, mint őt. Gyorsan lezuhanyoztunk, majd átöltöztünk. Kiültünk a konyhába, kaptunk barackot és hideg vizet.

Ildikó a párjával és a 17 éves lányával él Siófokon, a másik 23 éves lánya már Budapesten él. Mindketten Londonban vannak nyelvet tanulni. Ildi is nyelvgyakorlás miatt csatlakozott a couchsurfinghez. Sokmindenről beszélgettünk, egy idő után Száva ránk is unt és bement lefeküdni. Eddig azt hittem, hogy manapság már az egyetemistákon kívül senki nem jár könyvtárba, hiszen úgymond minden ott van az interneten. Kiderült, hogy ez nagyon nem így van. Ugyanakkora a taglétszámuk, mint akár 20 évvel ezelőtt. 1000 Ft éves tagdíjért ugyanis lehet könyveket kölcsönözni, és a mai 4000 Ft-os könyvárak mellett nagyon sokan élnek is a lehetőséggel. Mellettük rengeteg kutató jár a könyvtárakba. Ildikó emelett még NLP-vel foglalkozik. Közeli terveiben szerepel, hogy magán NLP coach-ként dolgozzon. Ildikónak nagyon meleg szive van és kedvesen bánt az unokahúgommal, ami külön jól esett. Nagyon megkedveltem.

Pénteken a 13.00 órás ébredés után 16.00-ig maradtam a lakásban. Blogírás, levelekre válaszolgatás. Enrique kedves szavakkal kirugdosott a lakásból, hogy húzzak végre be a városba Barcelonát nézni. Igaza van. Elsétáltam a Placa Catalunya tér közelében található csodálatos Palau de la Música Catalana épületet megnézni kívülről és belülről. 18 Euró a beugró, de megérte. Az egyik legcsodálatosabb előadóterem, amit valaha láttam. 1905 és 1908 között épült Lluis Doménech i Montader tervei és kivételezése alapján. Kivülről elképesztően részletgazdag, belülről a szines üvegablakokból ömlik a fény. A idegenvezetőnk elmondta, hogy sok művész nem szeretett itt fellépni, mert a közönség belefeledkezett az épület bámulásába az előadás alatt. Az előadásokra a legolcsóbb jegy 20 Euró, függ a helytől és a fellépő művésztől: akár 200 Eurós belépőjegy is vásárolható.

Utána lesétáltam a diadalívhez és a mellette található parkba. Itt lemerült a fényképezőgépem. Ettem egy helyi étteremben vegetáriánus lasagne-t majd beültem a mellette található Starbucksba és ott maradtam 23.00-ig. Enrique, az utolsó hosztom sok időt nem tudott velem tölteni. Ezeken a napokon török ügyfelei érkeztek Barcelonába, azért fogadott mert néhány napja emergency requestet küldtem neki az olasz hosztomtól való menekülés miatt. Éjjel 23.30-ra értem haza, akkora üzente meg, hogy otthon lesz, beenged a lakásba és utána vissza kell mennie a török ügyfeleihez vacsorázni. A tévé előtt ült, mikor hazaértem. Mondta, hogy nem megy már sehova, mert kicsit betegnek érzi magát. Reggel 04.00-ig beszélgettünk, akkor ért haza a török lakótársa. Párkapcsolatok, a család és úgy önmagában az élet volt a téma. Nagyon sokat beszél, gyakorlatilag folyamatosan ömlik belőle a szöveg megállás nélkül, szó szerint meg kellett vele küzdeni a szóért, de egy idő után feladtam. Jó volt hallgatni is.

Tegnap kora délután megnéztem a La Seu katedrálist. A gyönyörű gótikus templomot 1298-ban kezdték el építeni, és 1460-ban fejezték be. 93 méter hosszú, 40 méter széles és 28 méter magas. Ámulatba ejtően lenyűgöző. A bejárattól jobbra van egy kedves kápolna. Ott ücsörögtem kb. fél órát, mert a megolvadt arckrémem kiömlött a táskába, mindent ki kellett pakolni és feltörölgetni. Ez a pillanat sokat rontott az áhitatomon. :-) A jegy ára 6 Euró, ami a Sagrada Familia 21.5 Eurójához képest olcsó. Ezért meg lehet még nézni egy kis képtárat és fel lehet menni a toronyba. A toronyból a kilátás nem épp lenyűgöző, de egy körnek megéri felmenni.

Utána beültem a Starbacksba internetezni és ott ragadtam. Két óra múlva elkezdett zuhogni az eső. 19.00-re értem a hosztomhoz, Alex épp vacsorát főzött, zöldséges rizst kaptam. Finom volt. Kicsit beszélgettünk is. Kitaláltam, hogy elmennék a szerda esti CS meetingre, neki nem volt kedve eljönni. Elmagyarázta hogynan jutok oda. Esernyő és esőkabát nélkül félig megázva topppantam be a Le Kasbah nevű bárba.

A csapat barátságos nyitott arcokból állt. Rögtön dumálgatni kezdtem egy norvég sráccal és egy izraeli lánnyal. Beszélgettem még egy spanyol fiúval is, valamint két londoni lánnyal. Ők voltak talán a legzárkózottabbak, ami nem meglepő persze. Az est nagy részét egy török és egy olasz fiúval beszélgettem. Nagyjából mindenki itt lakó expat volt. Két "igazi" couchsurferrel találkoztam, egy indiai és egy kanadai sráccal. Ők is utaznak, mint én. Kialakult egy nyelvcserélő csapat is, ők külön ültek le angolt, spanyolt gyakorolni. Apropó, spanyol nyelv: imádom sorbanállás közben hallgatni az eladókkal csevegő katalánokat. Mindenki olyan szenvedéllyel mondja a balé szót, mintha minimum a szerelmének kiálltaná, hogy szeretlek! Pedig a szó csak annyit jelent, hogy ok, rendben. 22.15 körül érkeztem és éjfél előtt szaladtam elkapni az utolsó metrómat.