Tegnap vissza akartam menni Xavi kedvenc helyére, hogy lefényképezzem a kis sziklás tisztást, de felhős és eső szemerkélős idő volt. Mikor a vonat elsuhant a hely mellett, sajnálkozva, de mosolyogva néztem utána.

16.00 órára értem Barcelonába. Casa Batllo kiváló program lesz ma délutánra. Nagyon bájos meseszerű épület kívülről. 20.35 Euró egy jegy. Megvettem, kaptam guide-ot is a jegyhez. Üres termekből ki és be. Mindez kb. 5 emeleten keresztül. Érdekes, döntött, hullámos belső falak, a körfolyosó csempéi és formái lenyűgözőek. Izgalmas fénybeengedő megoldások, a szellőztetési technika meghaladta a korát. Mindez érdekes, de a belépőjegy árát nem érte meg. Büszke voltam magamra, hogy a múzeum shopban ugyan körülnéztem, de nem vettem semmit. Ez ilyen nyavalya nálam, hogy múzeumok boltjában minden szart összevásárolok.

Bültem enni valamint egy TapaTapa nevű (milyen meglepő) tapasos helyre. Rendeltem Potates bravest, ami első ránézésre akár MacDonaldsos krumpli is lehetne, de mind a burgonya, mint a szósz isteni finom volt.

18.00-ra megérkeztem Zdenkáékhoz, összepakoltam a bőröndömet, majd ismét elbúcsúztunk a metró állomáson. Nem tudom véglegesen, vagy akár találkozom még vele ezen a héten.

Délután keveredtem le a partra. Egy partmenti kávézóban az útikönyvemből kibogarászva a szavakat kértem egy tejeskávét katalánul. A pincér kedvesen mosolyogva biccentett, majd a kávégéphez lépett. Megkaptam, majd tovább böngésztem a könyvemet, hogy megkeressem a számlát kérem mondatot, de a pincér elémtette magától 1 euró 10 centől. Nem hagyta, hogy kiteljesedjek.

Lesétáltam a partra. Feltűrtem a nadrágom szárát és bementem a vízbe térdig. Bámultam a talpamat körülölelő hullámokat. Leheveredtem a homokba, a fejem alá tettem a táskámat, az arcomra terítettem a pólómat és behúnytam a szemem. Hallgattam a tenger morajlását és a sirályok vijjogását. A fejem megtisztult minden felesleges gondolattól és tökéletes meditatív állapotba kerültem. Azt éreztem, hogy el tudnék ide jönni minden nap délután egy-két órára az életem hátralévő idejében. Másfél órára félálomba merültem. Majd összeszedtem magam és hazasétáltam átvenni a nadrágomat térdnadrágra.

Xavi lakásába homokot is sikerült hazavinnem, így megkerestem a seprűt és összesöpörtem, és ha már ott voltam, a teljes lakásban felsöpörtem. Később ezt nem tudom miért, de elmondtam neki, erre jelképesen leharapta érte a fejem. A vendége vagyok, ne takarítsak.

Vettem naptejet és napszemüveget, mert okosan sikerült ezeket nem a hasznos holmik közé sorolnom a tegnapi bepakoláskor. Visszasétáltam a partra. Láttam egy kb. 6 hetes cicát sétáltató fiatal lányt. Odasiettem hozzájuk és elkértem picit, hogy magamhoz ölelhessem. (mármint a macskát). Utána a parton strandlabdázó fiúkat néztem egy darabig. Visszaültem a korábbi helyemre és ismét magamba feledkezve bámultam a tengert. Nemsokára Xavi nevemet kiálltó hangjára riadtam fel. Mellémpottyant, örültünk egymásnak és beszélgettünk kicsit a homokban ücsörögve. Összekaptuk magunkat és hazamentünk a kerékpárokért.

Hetedik hosztom Xavi (36) tősgyökeres katalán férfi, a dédszülei is katalánok voltak. Barcelonában született és nőtt fel, 2 éve költözött ki egy kis halászfaluba Barcelonától 50 km-re, Pineda de Marba. 2006 óta tag, 102 pozitív refije van, 31 vendégtől 21 vendéglátótól.

Az egyetem után 10 évet dolgozott bankban hitelügyintézőként. Nem szerette a munkáját, felmondott, kiadta a barcelonai lakását albérletbe és elutazott 2 évre Ázsiába. Kizárólag földön közlekedett vonattal és stoppal. Részben a barátnőjével utazott, részben egy barátjával, hónapokig egyedül. Teljesen megváltoztatta az életfelfogását ez az utazás, hazaérve más ember lett belőle. Egy barátja invitálására nyitottak egy hostelt Barcelonában, ő pedig kiköltözött egy kis halászfaluba, ahol egy kedves és felújított apartmant bérel.

Januárban elbiciklizett Barcelonából Szardíniára. Xavi igazi sportember. Minden nap fut a tengerparton, emelett kerékpározik, télen fitness terembe megy. Nem iszik alkoholt, naponta elszív 3 cigarettát. Az ázsiai útja során szokott rá a dohányzásra, előtte sohasem cigizett. Három rossz élménye volt Ázsiában, amiből elmesélt egyet: A barátjával kibéreltek egy csónakot Malajziában és két sziget között kieveztek a tengerre. 4 kilométerre volt a legközelebbi part. Hirtelen minden előjel nélkül iszonyatos vihar tört ki. A bárkájuk pillanatok alatt elsüllyedt. A látótávolságból csak pár méter lett a ködös esőtől, a víz tajtékzott és több méteres hullámok keletkeztek. A vízbe kerültek és 3 óra úszással érték el a partot. Azt hitte, hogy meg fog halni, de szerencsésen túlélték mindketten, ami köszönhető annak is, hogy remek kondícióban voltak.

Valamikor 11.00 körül hagytam ott Zdenkáékat. Megbeszéltük, hogy ottmaradhat náluk a csomagom. A Sagrada Familia felé vettem az irányt. Beugrottam egy reggeliző helyre, ahol egy kínai hölgy ált a pultban. Elmondtam neki, hogy ennék egy vegetáriánus szendvicset, jelezte, hogy nem beszél angolul. Erre előkaptam az útikönyvemet, megmutattam a húsok listáját és jeleztem, h ezeket no. Elémrakott egy fényképes étlapot, és kérte, hogy válasszak. Mondtam neki, hogy nem jó, mert nem tudom melyik húsos szendvics és melyik nem. Nézegette a listát, de látszott, hogy tanácstalan. Kérdeztem Hablas espanol? Poko, mondja a választ és akkor megértettem, hogy spanyolul se tud. Később elmagyarázta a hostom, hogy csak olvasni nem tud. Itt feladtam és inkább továbbmentem. Találtam egy másik helyet, ahol már megértették, hogy no meat. Ettem egy tojásos szendvicset.

Odaértem a Sagrada Familiához, és mint vélhetően sokaknak, nekem is a földbe gyökerezett a lábam. Megvallom nem sokat tudtam Gaudiról korábban. Beálltam a sorba, amit kb. 50 perc volt kivárni. Megérte. Több száz templomhoz volt már szerencsém életem során, de ez a leglenyűgözőbbek közé tartozik. Nincsennek freskók, képek a falon. A legvilágosabb templom belülről, amit valaha láttam. Az épület tere fürdik a természetes fényben.

Szombat délután 40 perccel a kapuzárás előtt értem ki a reptérre és szerencsére senki nem állt előttem a poggyászfeladásnál. A Wizz pultban ülő kedves mosolyú hölgy elmondta, hogy nagyon profi módon időzítettem az érkezésemet, mert pont mostanra tünt el a sok ember. Ennek ellenére azért ajánlotta, hogy legközelebb 2 órával hamarabb érkezzek, mert járhatok rosszabbul is. A security checkin-nél sem volt előttem senki. 4 perccel a reptérre érkezés után benn voltam a zöld zónában.

Ittam egy kávét, mielőtt beálltam volna a sorba a kapuhoz. Miután feljutottam a gépre, azonnal helyet foglalhattam a leghátsó sorban az ablak mellett. Két negyvenes hölgy ült le mellém, a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar két tagja volt az útitársam. Az egész zenekar épp egy két hetes spanyolországi haknira érkezett. Nagyon kellemes társaság volt a két lány. Elmesélték milyen nekik zenészként élni, hány országban jártak eddig, milyen komolyzenészként felnőni és hogyan telnek a mindennapjaik. Ez az élet mennyire alkalmazkodik a családi élethez. (Nehezen). A lányoknak isteni humoruk volt, tudtak nevetni a saját hülyeségeiken. A zenekar hangszereiket kisbusz hozta Barcelonába, de néhányan viszont feladták a repülőre csomagnak. Megérkezéskor egy srác rémülten tapadt az ablakhoz, mert pont a szeme láttára emelték le a csellóját és tették le a földre. Nekem úgy tünt óvatosan bántak a hangszerrel, a srác úgy érzékelte, hogy ledobták. De a zenészek úgy tekintenek a hangszerükre, mint egy újszülött csecsemőre.

Kisétáltunk együtt, felvettük a csomagunkat, itt elbúcsúztam a lányoktól. Megkerestem az információs pultot, vettem 5 napos travel cardot 29 Euróért, kaptam térképet és elmondták merre van a 46-os busz, ami behozott a Plasa Espana-hoz. Ilyen lazák a barcelonai buszsofőrök kanyarodás közben. :-)