Egy Angliában élő ismerősöm, akivel egy CS meetingen találkoztam először, meghívott egy egy hetes Londoni és Dél-Angliai utazásra. Az invitáláshoz repülőjegyet is küldött, így igent mondtam. 13 éve voltam a Nagy Britanniai fővárosban kétszer is, kíváncsian várom mennyire változott meg azóta.

Az első 4 napot Londonban, és a maradék 3 napot vidéken tervezem tölteni. Van néhány Londonban élő magyar ismerősöm, de azt gondoltam, sokkal érdekesebb lenne, ha nem náluk, hanem a couchsurfingen keresztül keresnék magamnak egy kanapét.

A londoni kereséshez 25 ezer találatot dob fel a CS, ebből nagy része csak hang out vagy épp utazik, inaktív stb. Szeptember 4 és 12 között két-három estém ment rá, hogy kiválasszak 10 potenciális hostot. Ami fontos volt nekem: lehetőleg az egyes zónában lakjon, legyen minimálisan 3-4 pozitív referenciája, szimpatikus legyen, korban (25-50) passzoljon hozzám.

A keresés során azt tapasztaltam, hogy az elérhető kanapé beállítású Londonerek 70 százaléka nem írja ki az adatlapjára, hogy London melyik részén él. Viszont képtelenség mindenkinek levelet írni, hogy elnézést, de te hol is laksz pontosan? Találtam olyan férfi hostot is, akinél minden stimmelt: kor, jó fej, Central London, 90 poz refi, viszont a Preferred Gender: male. Azaz ezt bebuktam.

A tapasztalt CS ismerőseim szuggesztíven javasolták, hogy minimum 30 hostnak írjak, London nagyon népszerű város, mint pl. Róma vagy Barcelona. Rémülten tiltakoztam, hiszen eddig is minimum 5 órám ment el 10 host megtalálásával, nem vagyok képes még tízet erre áldozni. Levelet írni könnyű, megírtam egy alap levelet és minden kérésnél 3-4 mondatot változtattam perszonalizálva a hostra. Az alap levelem szerintem nagyon jól sikerült: alapos, udvarias, figyelmes és mindenkit a nevével szólítottam meg.

Iránban esett meg velünk a kellemetlen szituáció, hogy bajba kerültünk, és végül a rendőrségen kötöttünk ki, ahová kénytelenek voltunk odahívni a CS hosztjainkat is, egy házaspárt. Na de kezdjük az elején: A történetet kezdjük ott, hogy biciklizünk a világ körül, és amikor Iránban tekertünk, elképesztő vendégszeretetben részesítettek minket a helyiek, ott regisztráció nélkül is működik a Couchsurfing szelleme, az emberek az utcáról hívtak meg minket ebédelni, fagyizni, vacsorázni, de még olyan is volt, hogy egy 14 éves srác hívott az otthonába. Erre persze mi azt mondtuk, hogy oké, de előtte kérdezze meg a szüleit, hogy benne vannak-e. A srác eltűzött a bringáján és 10 perc múlva visszajött, hogy le van zsírozva a dolog. A vége az lett, hogy egymásnak kölcsönösen nagyon megörülve náluk aludtunk, velük vacsoráztunk és egész este beszélgettünk a családdal - pontosan ez a Couchsurfing lényege is valahol.

De, hogy a lényegre térjek végül, másnap vészesen közeledtünk az iráni fővároshoz, az óriási dugóiról és szmog felhőiről híres Teheránhoz. Ez nem egy fekvőbringás álma, ezért átkapcsoltuk magunkat fekvőbringákkal stoppolókká, és hamar meg is állt nekünk egy platós kisteherautó, amivel aztán vidáman robogtunk a főváros felé. A naplemente sárga fényében fel is tűntek Teherán felett a jellegzetes szmog alkotta szürke felhők, és mi örültünk, hogy ezt most nem kell szívnunk bringázás közben. Aztán amikor megálltunk a kért helyen, jött a meglepetés.

A mi kultúránkban a stoppolás ugye általában ingyenes, de az mindenképpen általános, hogy egy szolgáltatás árát előre közlik a vevővel. Nos, nekünk sikerült kifognunk egy rossz alakot a sokmillió őrült kedves irániból, és az emberünk ha jól emlékszem 270 dollárt szeretett volna tőlünk a 90km-es fuvarért, és ettől nem volt hajlandó tágítani. Ezt egy kicsit soknak véltük, és nem voltunk hajlandóak kifizetni, ezért a vége az lett, hogy egy kedves pilótasrác fordításával és segítségével kijött a helyszínre a rendőrség, és nemsokára mindannyian egy rendőrőrsön találtuk magunkat. Mondtuk, hogy nincs nálunk ennyi pénz (különben volt, de ha odaadjuk, nagy bajban lettünk volna, mert Iránban nem működnek a nemzetközi bankkártyáink), és hogy különben sem lennénk hajlandóak ennyit fizetni, irreálisan soknak tartjuk - Ezzel egyébként a rendőrök is egyet értettek, és nagyon csúnyán néztek az emberünkre. Erre aztán az elkezdett hazudozni, hogy ő még mindenféle turista látványosságokat is mutatott nekünk útközben, ami persze nem volt igaz, és ezzel betette nálam a kaput, itt már én is felemeltem kicsit a hangom. A rendőreink azt kérdezték, hogy ismerünk-e valakit itt Teheránban, vagy csak a helyi magyar nagykövetség marad, mint pénzszerzési opció. A nagykövetséget semmiképp nem akartuk, és hazudni sem jutott eszünkbe, ezért azt mondtuk, hogy vannak barátaink a városban, és kénytelenek voltunk kiadni a szállásadónk telefonszámát.

A 11 és 3/4 éves keresztlányom és én eldöntöttük, hogy körbetekerjük a Balatont 4 nap alatt júliusban. Szállásként természetesen a couchsurfinget választottuk. Balatonaligáról indultunk, az első éjszakára Balatonfüreden kellett szállást találnom, második nap a Badacsony környékére terveztük aludni, harmadik este pedig egy barátom házában Balatonbogláron.

Egy hostnak írtam, a "kanapéja" egy vitorláshajón van a Magyar Vitorlás Szövetség kikötőjében. Szőke Ádám, 28 éves informatikus szerencsére elfogadta a requestemet. Ádám 2010 márciusa óta tagja a szervezetnek, főleg host referenciái vannak. Bár az első couchsurfing szállásunk volt, nem tekintettük igazi CS élménynek, mivel a hostunk ezalatt Budapesten tartózkodott egy konferencián, nem is találkoztunk vele. Az éjszakánk mindenesetre egyedülálló volt, mivel még sohasem aludtam hajón. A lényeg, hogy nagyon fáradtan kell lefeküdni aludni, mert a hajó ringása könnyen rosszullétet okoz.. Ugyanakkor hasznosnak bizonyult a kerékpárom első lámpája, mert a teljes sötétségben a hajóban és a hajón való közlekedés kissé körülményes lett volna. A mosdó pedig a kikötői adottságok következtében igen messze volt a hajótól, ennek ellenére minden ott töltött percet nagyon élveztünk.