Szeretem Katie Melua zenéjét. A Piece by piece című stúdióalbum és egy koncertfelvételem van tőle. Tavasszal meghirdették a koncertjét a Veszprémi Jazz Fesztivál keretében. A 20 000 Ft-os jegyár kissé visszafogta a lelkesedésemet, de egy korábbi üzleti partnerem felajánlotta májusban, hogy vesz nekem egy jegyet, így minden akadály elhárult előttem. Vonat már nem volt vissza aznap Budapestre, így couchsurfing szállást kellett találnom.

Két requestet küldtem ki, mindketten igent mondtak, az első elfogadó válasz után megegyeztem Szőke Zsuzsival (27), hogy hozzá megyek. Huszonnegyedik hosztom, Zsuzsi turizmus szakot végzett, majd egy utazási irodában dolgozott Budapesten, Veszprémben egy étteremben volt manager, majd egy szállodában volt alkalmazott. Jelenleg angolt tanít magántanítványoknak. Zsuzsi 2011 októberében csatlakozott a CS-hez, csak úgy, mint én, az első évben nagyon sok vendéget hosztolt Budapesten. Kitárult előtte a világ és rettentően élvezte ezt az időszakot. 36 vendégtől van pozitív refije, de ennél persze sokkal több szörfere volt. Tavaly tavasszal szerelmes lett egy villamosmérnökbe, 2013 nyarán hozzá költözött Veszprémbe. Augusztusra várják első babájukat. Még sohasem volt állapotos vendéglátóm. Veszprémbe már jóval kevesebb requestet kapnak, főleg fesztiválok idején jönnek a vendégek.

A vonaton megismerkedtem egy anyukával és a 19 éves lányával, akikkel elvittek Zsuzsihoz a vasútállomásról. Nem találtam meg a házszámot, így a hosztom elém jött és együtt sétáltunk fel a lakáshoz. Zsuzsi már messziről szívből mosolygott rám, én meg meglepődtem a pocakján. Ugyan a profilképén is terhes kép van, csak azt hittem, hogy az egy korábbi kép.

A barátja, Attila is nagyon kedvesen fogadott. Odaadtam a Milka csokit, amit vettem ajándékba nekik. Elkísértek a koncert helyszínre, majd ők ottmaradtak egy párhuzamosan zajló fesztiválon. A Katie Melua koncert egy nagyon kedves téren, csodálatos környezetben volt. Az első sorba volt jegyem, némileg rontott az összképen, hogy pont előttem egy hangfal volt, ami takarta a művésznőt, így oldaltartásban a mellettem ülő nézőre rálógva kellett végignéznem a koncertet. Kate első kb 8 száma lassú, öngyilkoshangulatba ringató zene volt. A másfél órás koncertidő alatt egyszer sem nézett fel a művésznő a közönségre. Becsukott szemmel önmagára koncentrált. Félidős terhes egyébként. Viselhetőbb lett volna, ha a lassú és pörgősebb számokat jobban vegyíti a repertoárjában. Három zenész kísérte, akiknek a zenei kvalitása kivánnivalókat hagyott maga után. Semmi elképesztőség nem volt a játékukban, és a hangosítás sem volt a toppon.

Másnap délben megérkezett hozzám egy amerikai ismerősöm, Zoé (20), aki egy éjszakát aludt nálam. Zoé egy itt élő amerikai művészbarátom barátnője. Galen július 1-én ment vissza az Egyesült Államokba, egy évig élt itt Fulbright ösztöndíjjal. Galennel tavaly nyáron a Szimpla Kertben ismerkedtem meg, akkor felajánlottam neki, hogy leszek a magyar tanára, ha ő cserébe tanít engem angolul. Kialakítottunk egy olyan szokást egymással, miszerint hetente egyszer találkoztunk, egy-másfél órát magyaroztunk tankönyv alapján, majd megnéztünk egy filmet a Művész moziban, és utána megbeszéltük milyen volt a film. Ezalatt ő korrigálta a nyelvtani hibáimat. Tavasszal Zoét és Galent én mutattam be egymásnak, mint kiderült remek randiguru válhatna belőlem.

Galennek előző este volt a búcsúbulija, előtte néhány nappal már megajándékoztuk egymást. Én egy rajzot kaptam tőle (ha híres lesz, majd eladom milliókért, haha :-), ő tőlem egy könyvet kapott. Nagyon, nagyon fog hiányozni. Még sohasem volt ideiglenes barátom. Ez azt jelenti, hogy a megismerkedéskor tudtuk, hogy csak egy évet lesz az országban. Valamint nagyon megszoktam, hogy lett egy állandó mozibajáró partnerem, ami most már nincsen.

Zoé az én szobámban aludt, mivel Josef foglalta el a vendégszobát. Zoé lelépett magyar SIM kártyát venni a telefonjába. Ő minden országban a helyi szolgáltató prepaid kártyáját használja. Én Thesszalonikiben is megrendeltem a Travel & Surf L csomagot, ami kényelmesen kitartott a 4 nap alatt, sőt maradt is keretem, mikor hazajöttem. Főleg a google maps applikációmon böngésztem, és Foursquere chech-in-ekre korlátoztam a rooming csomag használatát. A szaloniki kávézók jól el voltak látva wifivel, ezért a képek feltöltését azokra bíztam.

Délután megnéztük a közeli Szemlőhegyi barlangot hármasban, majd utána Zoéval elmentünk edzeni, Josef pedig elkerekezett megnézni az Aquincumot. Megbeszéltük, hogy 20.00 és 21.00 között otthon leszünk. Aznap este lenyomtunk egy body art órát, majd futottunk és edzettünk a kondi teremben, a legvégén szaunáztunk. Az időt nem figyeltük, emiatt csak 21.30-ra értünk haza. Hazafelé a buszon állt mellettünk három tizenéves srác, akik nagyon részegek voltak és valami elképesztően büdösek. Az egyik útközben kinyitotta az ajtót (fogalmam sincs hogy csinálta) és leugrott a mozgásban levő buszról. Gondolom túlélte. A sofőrnek előrekiabáltam, hogy nyitva van az ajtó, megállította a buszt, és kivülről a kezével csukta be az ajtót. A leugró fiúról nem szóltunk neki.

Josef a jól ismert pózban ismét a ház előtt ücsörgött, már közeledve felé elkezdtem tőle bocsánatot kérni az egy órás késésért. Kiderült, hogy az Aquincum zárva volt, mivel hétfő van. (Mondjuk ezt mondhattam volna neki, ha eszembe jut.) Úgy érezte, hogy Budapest utálja őt. A "Budapest hates me" mondatot a 3 nap alatt többször elmondta. Bementünk a lakásba, majd kisvártatva a szomszédom csöngetett, és közölte velem, hogy a vendégem felmászott a kerítésre és megpróbált a szomszédom ablakán bemenni, emiatt a szembe szomszéd kihívta a rendőrséget. Azaz úton van a police. Na basszus. Megvédtem Josefet a tények ismerete nélkül, hogy egészen biztosan az én ablakom felé hadonászott a telefonjával, és a szomszéd néni öreg, nem látott rendesen a sötétben, ezért mondta, hogy a másik lakás ablaka felé közeledett. A szomszéd persze azon is problémázott, hogy előző este a kapu előtt aludt a vendégem.

Nyolcvankettedik vendégem az olasz Vincenzo Fico. A korát nem kérdeztem, de harminc közepe lehet. Nápolyban nőtt fel, jelenleg a Comoi-tónál él, és Sájcba jár át dolgozni minden nap. Padlólapokat tesz le családi házak építkezéseinél. 25 pozitív referenciája van vendégektől.

Vincenzo egy éjszakát maradt nálam. Este ettünk sushit a Wesselényi utcában, amire Vincenzo meghívott. Itt személyesen is megtapasztalhattam a dél-olaszok slow food életfilozófiáját: mindketten 6 sushit rendeltünk, mire végeztem a hat darabbal, ő még az elsőt ette. Türelmesen ücsörögtem, míg megeszi az összeset. Én valóban gyorsan eszem, és a lassú evésnek láttam már néhány elképesztő bemutatkozását, ebben a 10 éves Réka unokahugom nagymesternő, de Vincenzo lassú evése valami lehengerlő művészi szintre emelkedett. Időnként megkérdeztem, hogy becsomagoltassuk, vagy nem bírod megenni? Erre az volt a válasz, hogy ő nápolyi, tehát lassan eszik. Itt feladtam, és nem idegesítettem tovább a siettetésemmel. Egyébként neki van igaza, nekem is így kéne ennem, valamint tengernyi időnk volt.

Átmentünk a Kőlevesbe. A srác melegszívű, vidám alkat. Egy nagyon basic angolt beszél, amit a CS révén szedett fel, így a komolyabb beszélgetés kissé nehézkes volt, de megértettük egymást. Össze-vissza csevegtünk mindenféle dologról. Elmeséltem neki a márciusi utamat, amit a mesés Nápoly és környékén töltöttem. Vincenzo egyik milánói ismerőse kérdezte tőle, hogy nem veszélyes-e Nápolyba utazni, hallotta, hogy veszélyes, és nem mer odamenni. Egy olasz férfi fél a saját országában utazni, egy magyar nő nem fél egyedül Nápolyban. Ezen egy darabig mindketten jót nevetgéltünk.

Megtudtam például, hogy 14 ember dolgozik George Clooney házában, felkészülve arra, hogy a háziúr bármikor betoppanhat. Vincenzo már jópár éve ott él, de egyszer sem látta Clooney-t. A szörferei mindig meg akarják nézni a színész házát, pedig csak egy ajtó és a kert egyik pici része látható.

Josef Allen (28) Sheffieldből Szingapúrba biciklizik. Nyolcvannegyedik vendégem naponta 120-150 km-ert teker, időnként csak 60-at. Egy hónapja van úton és egy évet szán az útra. Josef történelem szakos BA diplomával angoltanár, korábban Tajvanban élt két évet. Az 1500 fontos fizetéséből 200-at költött a lakásbérlésre, 300-at a megélhetésre, és 1000 fontot félretett az utolsó fél évben. Ezt a pénzt felhasználva utazik most. Tajvanban fogadott vendégeket, 9 szörfertől és 9 vendéglátótól van referenciája. Pont 5 éve csatlakozott a CShez. Az utazásáról blogot ír.

3 éjszakára kért tőlem szállást, remek requestet írt, és világkörüli biciklistákat mindig szivesen fogadok. Szombat kora este érkezett hozzám. Rögtön lezuhanyozott, majd elment a közeli boltba sört és cidert venni. Jó kezdés, egyből a szívembe lopta magát :-)

Pár órával később bementünk a Batthyányi térre, és onnan besétáltunk a VII. kerületbe. A Gozsdu udvarban ittunk egy italt, ott elmesélte, hogy 23 évesen úgy ismerkedett meg az apjával, hogy az felvette őt ismerősnek a Facebookon. A szülei akkor váltak el, amikor ő 6 éves volt, és utána sosem látta többet, az apja teljesen eltűnt, és nem is támogatta a családját később. Az édesanyja 45 éves, egy hajléktalanokat segítő szervezetnél dolgozik. Rendkívül jó a kapcsolatuk, mondhatni legjobb baráti.

Később átmentünk a Szimpla kertbe. Ettünk egy töki pompost, Josef leszedegette a paprikát a lecsós pomposról, igy gyakorlatilag csak a kenyér maradt. Josef megállt a dohányzó belső udvarban elszívni egy cigit, addig én rendeltem magamnak egy baracklevet. Mire visszaértem hozzá, már egy sráccal beszélgetett, mi is gyorsan bemutatkoztunk. A fiú portugál volt, elvégzett egy BA közgazdász szakot a Campbridge-ben, majd utána Szegedre költözött egy évre. Egy könyvkiadónál szerzett állást mint üzletfejlesztési manager. A barátnője angol, aki épp előző napon érkezett Budapestre a pasiját meglátogatni, ő is feltűnt néhány perc után. Négyesben folytattuk a sörözést. Az angol lánnyal az első perctől kezdve egymásra találtunk.

A srácok szóltak nekünk, hogy elmennek cigarettát venni. Elmondtam nekik, merre találják meg a legközelebbi dohányboltot, mi ott maradtunk a Szimpla kertben. Dumáltunk a londoni életről, állásokról, miért nem költözöm én Londonba, nyelvtanulásról, expasikról stb. Kb 1 óra múlva, vagy talán csak 40 perc múlva tért vissza a portugál srác Josef nélkül. Rögtön kérdeztük hogy hol hagyta a vendégemet. Annyit mondott, hogy az utcán szimplán elsodródott mellőle, és akármerre nézte, nem találta meg. És ne aggódjak, biztos rendben van. Erre kimentem a Szimplából és körülnéztem a szomszédos utcákban, de én sem találtam meg. Visszamentem a párhoz és tovább beszélgettünk. Annyit kértem tőlük, hogy ne mozduljunk arról a pontról, ahol vagyunk, hátha Josef visszajön.

Az Eltűnés sorrendjében című zseniális norvég-svéd-dán filmben van egy jelenet, amiben két férfi a nagyon hidegben arról beszélget, hogy az anyagilag stabil, valamint a gyenge gazdasági helyzetben lévő országok földrajzi elhelyezkedését is érdemes figyelembe vennünk: Az erős államok, mint például Dánia, Svédország, Norvégia, Nagy-Britannia mind északon vannak, az időjárásuk szeles-esős-hideg, nincs mit csinálni a szabadban, ezért kénytelenek a lakóik egész nap dolgozni. A szorgalomnak pedig siker és vagyonosodás az eredménye. Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország mind katasztrófális gazdasági helyzetben van, magas a munkanélküliség, hatalmas az adósságuk, az idő remek, csodálatos tengerpartjaik vannak, az emberek nem akarnak dolgozni, szeretnek sziesztázni és lusták. Ha éhesek, elég ha leszakítanak egy banánt a fáról. Mondják a filmben :-)

Mennyire igaza van az elméletnek. Valóban a déli emberek szeretnek pihenni, keveset dolgozni, mivel a klíma, az időjárás afelé hajtja őket, hogy pihenjenek, mint aktívak legyenek. Az életmódjuk is hatványozottabban lassabb, mint az északi embereké. Olaszországban és Spanyolországban sokkal több lézengő, semmit nem csináló helyieket láttam az utcán, mint Londonban, Koppenhágában, Malmőben. Az északi városokban, akik utcán vannak, azok tartanak valahova, délen az utcán lévő emberek egy helyben állnak és beszélgetnek.

Észak-Amerika gazdasági helyzete is erősebb, mint Dél-Amerikáé. Ázsia tekintetében azonban már érdekesebb kérdés az észak-dél országaira nézve. Mindenesetre a földrajzi megközelítés roppant érdekes szemlélet az emberek munkakedvének vizsgálatához. Bár ez a tanulmány ennek pont az ellenkezőjét bizonyítja. Ti mit gondoltok?

Szalonikiben Christos környékére érve beültem egy kávézóba csekkolni a leveleimet. A mobiltelefonom kártyafüggő, így ha elutazom valahova, akkor nem a helyi szolgáltatónál szoktam prepaid kártyát venni, hanem megrendelem az utazás első napján a Travel & Surf L csomagot. Ez részben sokkal kényelmesebb, mint helyi szolgáltatókat keresni, és szerződéseket aláírni stb. A magyar mobilszolgáltató roaming csomagja 6990 Ft-ba kerül, és egy hétig lehet használni. Ez pont arra elég, hogy elolvassam az emailjeimet, de a csatolmányokat már nem nézem meg, Facebook, Origo.hu, Index.hu, Foursquare check-in, Twitter, Couchsurfing app, Google, Google maps.. stb.