Kilencvenedik vendégem a német Agata Wozniak (27) volt Berlinből, 3 éjszakára jött hozzám. Kicsit haboztam, mielőtt igent mondtam neki, mert eddig egy kivételével nem voltak jó tapasztalataim német CSerekkel, de olyan jó requestet kaptam tőle, hogy félretettem az előitéleteimet. Jól tettem! Agata szülei Lengyelországból költöztek Berlinbe, a lány már ott született és nőtt fel, de úgymond kétnyelvű környezetben. A szüleivel lengyelül beszél, a kultúrája német.

Az első este itthon maradtunk. Agata hozott egy üveg vörös bort, amit hűtőbe tettünk, és kibontottunk helyette egy másik üveg bort az én készletemből. Egy fehér száraz bort találtam itthon, amit alapvetően nem szeretek, csak az édes Tokaj Szamorodnit, de ez annyira finom volt, hogy könnyen a nyakára hágtunk. Másnap délben ébresztettem, mert le kellett lépnem otthonról, ő is bement a városba, felment a Bazilika tornyába kilátást nézni, majd 15.00 órára megbeszéltük a találkozót az Astóriához, mentünk Bikram jóga órára. Agata még sohasem jógázott életében, és rögtön a legnehezebb tipusú jogát próbálta ki. Én egy 7 napos visszatérő bérletet vettem magamnak. 10 hónapja nem bikramoztam, ahhoz képest elég jól bírtam. Konkrétan soha nem voltam még ilyen jó, akkor sem, amikor minden nap jártam. Úgy látszik a futásban szerzett állóképesség sokat segít. Agata a vége előtt kidőlt, és jelezte, hogy a jóga része okés volt, a meleg nem. A bikrammal nem fog újra kísérletezni.

A jóga óra után a helyi Aldiban vásároltunk vacsorához hozzávalókat. Rizses, zöldséges, tofus, mogyorós valamit készített. Eszméletlen finom volt, és kb. 2 órán keresztűl tartott megfőzni. Ültünk a konyhában és éjjel 02.00-ig beszélgettünk.

Agata nagyon szuper csaj, bár sokmindenre az az első reakciója, hogy "Oh, God". Még olyasmikre is ezt mondja, ami nem ijesztő, vagy meglepő. Legalábbis nekem nem. De ez gyakran mondta, gondolom valami rossz szokás. Elmeséltük egymásnak mi a helyzet magánéleti fronton. Agata Berlinben van hétköznaponként, és hétvégenként Düsseldorfban, így kissé bonyolultak nála a dolgok. Agata 2008 óta CS tag, az első kanapészörfös élménye New Yorkban történt egészen elképesztő körülmények között.

Nyolcvankilencedik vendégem az olasz Serena (24) Szicíliából, Messinából érkezett hozzám. Sajnos csak egy estét töltöttünk egymással. Serena már többször járt Budapesten, az egyik kedvenc városa. Pozsonyban dolgozik elemzőként, és tanul is. Most csak megállt Budapesten egy napra. 2011 óta CS tag, 5-5 refije van, mint hoszt és surfer.

Serena igazi világpolgár. 19 éves korától kezdve öt országban élt, évente máshova költözik tanulni és dolgozni. Lakott Cambridge-ben is, de nem egyetemre járt, hanem dolgozott. Szerinte a cambridge-i ingatlanárak megegyeznek a londoni city áraival. Szerintem meg olcsóbb az előbbi. Igazi olasz lány a maga tökéletes szenvedélyességével. Este főzött nekem rizottót (risotto alla milanese), úgy mozgott a konyhámban, mint egy profi.

Arra a kérdésre, hogy tud főzni az volt a válasz, persze, hiszen olasz vagyok! Számára az egészséges ételek főzése művészet és természetesség, mint a levegővétel. Nem is érti, mikor más nemzetek azt mondják, éhes vagyok, összedobok valami gyorsat: csinálok egy tésztát. A szicíliaiaknak a tészta főzés nem gyors, a szósz elkészítése 1-2 óráig is eltart. Felháborodottan mondta, hogyan lehetne ezt gyorsan összedobni? Mondom úgy ahogy én szoktam: bolti tészta bolti szósszal. Serena sokat beszélt arról milyen olasznak lenni, milyen élni emigráltként egy olasznak. Hogyan épül fel egy családmodell. Mitől szenvedélyesek a dél-olaszok és hogyan működnek, hogyan élnek az ország különböző területein. Tőle tudtam meg azt is, hogy Olaszországban nincs szieszta, az csak Spanyolországban van.

Nemrég az Eötvös utcába költöztem. Soha nem éltem Pesten korábban (8 év Tas vezér utca a Feneketlen tónál, majd 8 év a II. kerületben). Legközelebb megírom, miért hagytam ott a Rózsadombot. A három hét alatt még nem ismertem ki a környéket, de kezdem érezni, hogy bekerültem a Terézváros vérkeringésébe. Sorra fedezek fel visszatérő elemeket, embereket, hangulatokat a környéken a sétáimon és a hazaútjaimon. Vegyük őket sorjában.

- A Posta előtt áll egy fedél nélkült árusító férfi. Ha meglátom, mindig eszembe jut az áprilisi fiaskóm, ami itt történt: Rohanok a kozmetikusomhoz. Futva elhagyok magam mellett egy Fedél Nelkült árusitó idős ferfit. Valami megragad az arcaban, megtorpanok es visszaszaladok hozza egy 200-assal a kezemben. Rögtön nyújtja felém az újságot. Kerdezne valamit, de lerázom, hogy bocs, de nagyon rohanok. 100 méterrel odébb várakozom a zebránal, kezemben az újsaggal. Egy ötvenes nő egy 500-ast nyom a kezembe, es nyújtja a kezét az újságom felé. Annyira váratlanul ér, hogy elfogadom a pénzt es odaadom az újságot.
- Nincs rendes munkája, kedves? - kerdezi, majd a választ már nem várja meg.
Ott ácsorgok, kínomban röhögök a helyzet abszurditásán. Visszanézek az öregre. Sprint vissza. Kezébe nyomom az 500-ast, kapok cserebe egy új újságot - Ez most miert? - kerdezi megilletődötten - Hosszú lenne elmesélni -mosolygok rá, majd ismét futásnak eredek. Előtte az újságot gondosan elrakom a sporttáskámba.

- A California Caffee Companyban vagy egy ötvenes külföldi faszi, mindig az ablaknál ül, és mindig más-más húszéves csinos lány társaságában. A felállás a következő: a férfi magyaráz valamit, a lány figyel. Egyszer mellettük ültem, az élet és a világmindenség volt a téma. A lányok kivétel nélkül átszellemülten ködös szemmel hallgatják. Megszólalni még egyiket se hallottam. Arra is gondoltam, hogy biztos valamilyen magántanár, na de nincsennek fiú tanítványai? És miért csak ő beszél?

Hosztoltam egy gasztrobloggert, aki főzött-sütött nekem. Rizstészta és cookies. Lássuk, hogy készült el.

A vendégemmel beszélgettünk a blogjainkról, a nyelvekről, Pam azt mondta, hogy franciául például úgy tanult meg, hogy fél évet szinte csak francia ügyfelei voltak, és ráragadt. Én szkeptikus vagyok a felnőttkori "ráragadással", nehezen hiszem el, hogy a nyelvtan megértése és gyakorlása nélkül lehet nyelvet tanulni. Persze lehet, hogy én tévedek. Vannak remek nyelvérzékkel megáldott emberek, akik talán tényleg képesek egy nyelv elsajátítására csupáncsak azáltal, hogy sokat hallják maguk körül. Én ha nem fekszek külön rá, az idegen nyelv csak blabla marad.

Közben készült a vacsoránk. Ime a hozzávalók a süteményhez (plusz egy kis porcukor, ami nincs a képen):

Összekeverés után:

A nyolcvannyolcadik vendégem, Pamela (29) Zágrábból az egyik legjobb requestet küldte nekem, amit valaha is kaptam. Emellett 9 vendégtől, és 2 vendéglátótól van refije, többségében ő hosztol. Két napra jött Budapestre, hogy egy tengerészeti tanfolyaman vegyen részt. Egy hét múlva indul fél évre a Karib-szigetekre egy óriási hajóval, ahol fakultatív turisztikai programokat fog szervezni a vendégeknek. Zágrábban is egy utazási irodában dolgozik, fél évet a horvát fővárosban tölt, szezon alatt pedig átköltözik a tengerpartra. Beszél 6-8 nyelven.

A requestjében megemlítette, hogy gasztroblogger a szabadidejében, a blogja csak akkor frissül, mikor otthon van. Komolyabb népszerűságre tett már szert, van 3000 FB rajongója és a blogposztjait is sok ezren olvassák. Saját recepteket alkot, elkészíti és lépésről lépésre felteszi a blogjára. Nagy vágya, hogy a távoljövőben ebből éljen meg.

Péntek este érkezett meg, de aznap már nem mozdultunk ki sehova. Korán vége lett az éjszakának, mentünk aludni mindketten éjfél előtt. A szombatot én a családommal töltöttem, ő kora reggel elment a tanfolyamra. Este 20.00-kor találkoztunk itthon. Délután megvette az esti főzés hozzávalóit: zöldséges rizstésztát készített és csokis cookie-t. Ott ültem mellette, amíg készült a vacsoránk, főzésben nem vagyok egy nagy segítség.

Kipróbáltunk a főzés alatt egy magyar startup ingyenes appját, a Piqniq-et. Iphone-ra tölthető le, és arról szól, hogy feltölthetem az ételfotót, amit én készítettem, vagy velem készítették, és a követőim visszajelzést küldhetnek: highfive, azaz like vagy want gomb, ami akár egy privát levelezésbe torkollhat, és ezzel birtokomba kerülhet az étel. Jelenleg a want gomb elküldése, csak a vágy kifejtése. Az app felépítése az instagramhoz nagyon hasonló. A regisztrációhoz fel kell töltenünk egy fotót magunkról, megadni a lokációnkat és a nevünket (én a Nikitarita user nevet választottam). A Facebook accountunkat összeköthetjük a fiókunkkal, valamint a best of képek nézegetésével lehet gyarapítani a követettjeink számát. A fénykép ikonnál lehet feltölteni az ételfotónkat, mellé megadhatom hol készült, én csináltam-e, valamint leírhatom a receptet vagy egy történetet hozzá. Én magam a két étel 3 fázisképét posztoltam, és csak az étel nevét írtam hozzá, a receptet nem.