Hatvanadik vendégem Stephanie Wegener (29) érkezett hozzám Berlinből. Egy hónapos balkáni útját kezdte meg két nappal ezelőtt. Két hetet lesz Szerbiában és Macedóniában, majd 2 hétre Szófiába utazik dolgozni.
Stephanie kilépett az állásából, és az egy hónapos túráját arra használja fel, hogy kiszellőztesse a fejét és megszabaduljon az évek alatt felgyülemlett stressztől. Ha visszatér, akkor vagy Lisszabonban vagy Washingtonban folytatja a kutatásait. Mindkét helyen elfogadták a jelentkezését, csak még nem döntött. Valószínűleg Lisszabont fogja választani, mert a fizetését mérve az ottani árakhoz magasabb életkörülményeket tud magának biztosítani, mint Washingtonban.
Este 21.00 körül érkezett meg a lakásomhoz. Elmentünk a Margit körúti Pointer Pubba cidert inni. Sajnos reggel 06.30-kor kellett felébrednem egy 07.30-as vérvizsgálat miatt, ezért nem akartam a belvárosig utazni egy italért. Kinn ücsörögtünk a kocsma előtt, cigiztünk és beszélgettünk. Stephanie állta az első cideremet. Elmeséltem neki a nem túl jó tapasztalatomat a másik berlini vendégemről, a két másik német stoppos fiút már nem említettem. Egyébként nagyon könnyen kialakul az emberben egy nép iránti sztereotípia. Bennem a németekről az alakult ki, hogy nem jó fejek, de Steph erre tökéletesen rácáfolt. A vendégem energikus, okos, kedves, humoros, sajnáltam, hogy távozik másnap.
Steph mesélt a munkájáról. Neurobiológus, egy laboratóriumban dolgozott Berlinben. Muslicákon végeztek kísérleteket, genetikailag módosították a tojásokat, és megfigyelték hogyan tudják befolyásolni és manipulálni a viselkedésüket. Néhány generáció megfigyeléséhez elég 3 hét, egérkísérletekhez mindez félév kell, ezért dolgoznak muslicákkal. Valamint olcsóbbak és egyszerűbb őket "tartani" is. Mondtam neki, hogy simán van esélye egy orvosi-biológiai Nobel-díjra a jövőben, sajnos rendezvényszervezésért nem osztogatnak, blogírásért meg még nem adtak irodalmit. Haha :-) A Béke-díj kapcsán szóba került Obama amerikai elnök díja, hogy mennyire érdemtelenül kapta. Stephanie mondta, hogy Obama elnöksége alatt zajló háborúkban több ember halt meg, mint G.W.B alatt. Ez lehetséges? Kissé szkeptikus voltam akkor és most is, de állítólag az amerikai drónok nagyon "eredményesek".
Elmeséltem neki a kedvenc történetemet Berlinről. 2004-ben Karafiáth Orsolyát látogattuk meg Peer Krisztiánnal 3 hétre, hogy forgatókönyvet írjunk egy készülő filmtervre (ami nem valósult meg). Egyik este elmentem az akkor épp zajló berlini filmfesztivál egyik filmes bulijára, a farmerom hátsó zsebébe tettem 100 eurót. Az egyik ott élő színész barátom hozott vissza taxival a lakáshoz, de a taxiban konstatáltam, hogy nem emlékszem pontosan a lakcímemre. Kitetettem magam egy viszonylag ismerős környéken Mittében, és elkezdtem sétálni. Éjjel 02.00 óra volt. Közben észrevettem, hogy a pénzemet elhagytam a buliban és a mobilom is lemerülőben volt. Mászkáltam sokat, de nem lett meg az utca, ahol a szállásom volt. Elsétáltam pár prostituált mellett, elértem a TV toronyig, majd visszafordultam. Egyre feszültebb és idegesebb lettem. 03.00 körül ismét a kurvák mellett siettem el, amikor az egyik kb. velem egyidős dolgozó lány megszólított, hogy hova megyek. Mondtam neki, hogy próbálom megtalálni a helyet, ahol lakom. Kérdezte, hogy hol van, majd ő útbaigazít. Mondtam neki, hogy nem tudom pontosan, majd megemlítettem 2 lehetséges utcanevet. Kérdezte, hogy miért nem ülök taxiba és vitetem el magam a két címre, mondom mert nincs pénzem. Erre végigmért, elhallgatott, majd megszólalt: - "Adok neked pénzt, ne sétálj ezen a környéken ilyen későn egyedül, nagyon veszélyes." Lesokkolt az ajánlata. Még soha egyetlen prosti sem akart nekem pénzt adni. Tipródtam egy sort, de aztán nem fogadtam el a felajánlást. Viszont hálásan megköszöntem és otthagytam. Előtte még elmagyarázta hogyan találom meg a két utcát. Nagy nehezen meglett a cím, becsöngettem, de Orsiék nem nyitottak ajtót. Ácsorogtam a ház előtt egy fél órát, majd felhívtam egy magyar producer ismerősömet, aki épp akkor egy kocsmában bulizott. Még épphogy megadta a pub címét, mire lemerült a mobilom. Leintettem egy taxit, beültem, bemondtam a címet és kedvesen elmondtam, hogy egy fillér sincs nálam, de majd a helyszinen kifizetik a fuvart. Elvitt a címre, bementem a kocsmába, megtaláltam a barátaimat, kijöttek, kifizették a taximat, és az aznap éjszakát a szállodájukban töltöttem a kanapén. Valamikor délben mentem haza. Mint kiderült Orsiék leugrottak valahova borért. Valószínűleg 5 perccel utánam érkeztek meg.
Vissza 2013 augusztusára: Éjfélre hazaértünk Stephanie-val. Reggel leléptem a vizsgálatra, majd 10.30-ra értem haza. Steph a konyhában reggelizett. Elsétáltunk a Pál-völgyi-barlangba, ahol még sohasem voltam. 1000 Ft a belépő, minden órában vezetett csoport indul. A jegyemet a vendégem fizette. A túra remek volt, a barlang elképesztően gyönyörűséges. 40 perc a túra, ami pont elég is. Délre hazaértünk, Steph összeszedte a cuccait és kiment a Keleti Pályaudvarra.
Távozása után vettem észre, hogy az ágyamon hagyott két csokit és egy berlini képeslapot egy nagyon kedves szöveggel. A kisebb csoki posztírás közben elfogyott.
Dear Rita!
Thanks for being a warm and kind host. I had a great day in Budapest and a funny evening. All the best for the girl with the thousand talents. :-)
hugs, Stephanie
PS: I hope I convinced you that Berlin guests can be easy going.
Ha tetszett a poszt kövess minket a Facebookon is!
Utolsó kommentek