A közös főzés a couchsurfereimmel eléggé alap tevékenység, mostanában arra gondoltam, jó lenne újdonságokkal is feldobni. Például azzal, hogy nem a helyi Sparban szerzem be a hozzávalókat a főzéshez, hanem megveszek mindent a lokális termelőktől. Szembe jött velem a 30km mobil applikáció, amit egy magyar startup csapat fejlesztett. A lényege az, hogy regisztráció után megjelenik, hogy milyen termelő van a közelünkben. Beszerezhetünk minőségi magyar zöldségeket, gyümölcsöket, és egyéb élelmiszer termékeket a lokáció alapján. Ha valamelyik őstermelő cucca felkelti az érdeklődésünket, felhívjuk az adatlapján található telefonszámot, és megbeszélünk egy találkozót, hogy mikor mehetünk a termékért. A regisztráció mind a vásárlói, mind a termelői oldalon ingyenes. A tranzakcióból az applikáció üzemeltetője nem kap bevételt. Távoli terveik szerint hirdetésekből akarják profitábilissá tenni az alkalmazást.

A szüleim Törökbálinton laknak, hétvégén meg szoktam őket látogatni. Szombaton a 30km applikáció segítségével Törökbálinton találtam egy kecskés asszonyt, aki Kertemben egy kecske adatlappal tejtermékeket forgalmaz: kecsketej, kecskesajt, kecsketúró. Mivel addiktívan imádom a kecskesajtot, nem volt kérdés, hogy őket keresem fel. Útközben felhívtam a megadott számot, ahol egy kedves hang jelezte, hogy mehetek akár azonnal. Leszálltam a törökbálinti buszról a Téglagyár megállóban és kb. 15 perces sétával elértem őket. A kapu mögött egy legelő ló fogadott, megtorpantam, de bátran benyitottam a kapun. A ló egyből felém fordult és a fejét a mellkasomhoz dugta, megsimogattam, bár közben kissé rettegtem, nem vagyok lovakhoz szokva. Hátulról megkerültem az állatot, és elindultam befelé az úton a ház felé. Ekkor már széles mosollyal jött felém Roberta egy kutyával kísérve.

Bementünk a házba, ahol egyből kecsketúrós pogácsával kínált, akkor sült ki. Elmondtam nekik, hogy vásárolni jöttem, megmutatta a termékeit. Vettem 3 féle kecskesajtot: csiliset, kaprosat és natúrt. Kértem még negyed kilogram túrót és másfél liter nyers kecsketejet. Ajándékba kaptam egy paranyica sajtot is. Összesen 2400 Ft-ot költöttem a finomságokra. Minden sajtból kaptam kóstolót is. A tej felét az édesapapámnak adtam, aki kecsketejen nőtt fel, és kb. 40 éve ivott utoljára nyers kecsketejet.

Időnként kapok levelet random couchsurferektől, hogy Budapestre jönnek hamarosan, szállásuk van, de szeretnének elmenni várostnézni/bulizni stb. Velem. Ha ráérek, mindig igent mondok, de a két és fél év alatt, csak pár alkalommal jött össze, hogy tényleg találkoztunk is. Legutóbb egy amerikai srác írt, Mark, hogy ő jelenleg Szaúd-Arábiában él, jön Budapestre, ha van kedvem, találkozzunk.

A Deák téri Starbucks elé beszéltük meg a találkozót, Mark ott várt rám egy középkorú hölggyel, akiről kiderült, hogy az édesanyja. Gyorsan ittunk egy kávét, majd tettünk egy nagy sétát a városba, igyekeztem minden fontos látnivalót megmutatni nekik, felmentünk a várba is siklóval, megnéztük a Halász-bástyát. Este beültünk a Gozsdu udvarba vacsorázni, majd sörözni. Végig mindenhol ők fizettek, cserébe az idegenvezetésért.

Mark és az édesanyja tipikus amerikaiak voltak, értsd: mindentől lelkesednek, minden awesome és fantasztikus. Én is az voltam, ezt kb. a félóránként a tudomásomra hozták. Mark Szaúd-Arábiában egy amerikai olajtársaságnak dolgozik mérnökként, az anyja otthon methodista lelkész. Kedvesek, nyitottak voltak, bár Mark édesanyja az én izlésemhez képest már túl lelkes volt. Azért ennyire még soha senkit nem nyűgöztem le az "okosságommal", mint ahogy azt ő a kifejezésemre juttatta. Mark édesanyja korábban aggódott, hogy a fia couchsurfingezik, de miután találkozott velem, minden negatív kétségei eloszlottak. Ezt is elmondta nekem, hogy most már megnyugodott, hogyha minden CSer olyan, mint én, akkor minden rendben van.

Mindig írigyeltem azokat az embereket, akik ki tudnak alakítani egy természetes egyensúlyt az életükben. Megfelelő időt szánnak a családukra, legyen az amiben felnőttek, és a sajátjukra is, fókuszálni tudnak a karrierjükre, elég időt szánnak a testedzésre, hogy fittek maradjanak, rendszeresen találkoznak a barátaikkal, ápolják a magánéletüket, azaz tartalmas időt töltenek el a párjukkal kettesben is, és ami szintén nagyon fontos: jut idejük önmagukra is. Elmenni kozmetikushoz-fodrászhoz-pedikűröshöz, sportolni valahol valamit, hogy törődjenek a külseikkel (és belsőikkel..) is, beülni egy kávézóba egyedül és nézni az embereket, olvasni egy jó könyvet egy szép parkban, moziba menni egyedül, vagy az autóban vezetés közben gondolkozni önmagukon. Vagy csupán elmenni sétálni egyedül egy olyan helyre, ahol nem szoktak járni sohasem. Igen, néha ezt is kell, mit csinálok, hova tartok. Az ilyen élet kiegyensúlyozott, és alapjában boldog. Én mindezekre képtelen vagyok.

Egyidőben csak egy feladatra vagyok képes koncentrálni, minden mást borítok magam körül. De arra a dologra maximálisan figyelek, az összes lehetőséget kisajtolom belőle, és talán elmondhatom, hogy mindezek sikereses is lesznek. Bármit csináltam a múltamban, az mások által is látható volt. Nem panaszkodhatom, ha a sikerről van szó. Három éve kitaláltam, hogy meg kell tanulnom angolul. Fél évig minimum napi 6, de inkább 8-10 órát angoloztam itthon. Fél év után azért csatlakoztam a couchsurfinghez, hogy élőben is gyakorolhassak valakivel. Az elmúlt két évben sem hagytam abba a nyelvtanulást, de közel nem olyan intenzíven teszem azt, mint az elején. Decemberben letettem a középfokú nyelvvizsgát, idén decemberben a felsőfokot fogom. Vállalhatnék külföldön munkát a szakmámban is.

Évente két konferenciát szervezek, ilyenkor bruttó 6 hónapom a munkámra fordítom. Ebből 3 hónap napi 14 óra melóval telik. A konferenciák általában sikeresek szakmailag és anyagilag is, tele van velük a sajtó, szponzorok elégedettek és kérik az ismételt szervezést a következő évre is. Viszont képtelen vagyok ezt 12 hónapban csinálni. Olyan mértékű energiát fektetek 3 hónapban a rendezvényeimbe, hogy kell utána másik 3-4 hónap pihenő, amikor konkrétan semmit nem csinálok. Úgy értem nem dolgozom. Ilyenkor másvalami felé fordulok.

Nyolcvanötödik vendégem a francia Emmanuel Bernard (27) Párizsból, 2 éjszakát maradt nálam. 2011 óta CS tag, 5-5 vendégtől és vendéglátótól van referenciája, de ennél sokkal több hosztolási tapasztalata van, mert a lakótársa nagy kanapészörfös, főleg ő kapta a requesteket, de együtt hosztolták a vendégeket Párizsban. Emmanuel egy hetet a Balatonnál töltött egy bérelt lakásban egyedül, majd Budapestre jött néhány napra, azt követően ismét visszament a Balatonra, akkor már a barátaival az ő nyaralójukba.

Emmanuel graphic designer szakott végzett egy főiskolán, majd egy párizsi nagy szoftverfejlesztő cégnél dolgozott 5 évet project managerként. Ez idő alatt nagyon jól keresett, de nem kapott a munkájáról sohasem visszajelzést a főnökeitől. Ez egyrészt elkeserítette, másrészt a 14 órás munkanapok teljesen kiégették. Állandóan ideges volt és napi 2 doboz cigarettát szívott el. Elment egy hipnotizőrhöz, aki két kezeléssel leszoktatta a cigarettáról. Másfél hónapja nem gyújtott rá.

Június elején felmondott a munkahelyén, és három hónapos európai utazásra indult. Járt már Litvániában, Lettországban, Lengyelországban, Csehországban, most nálunk van. Vegyesen használt couchsurfinget, hostelt és bérelt lakást. Ezután Horvátországba megy, későbbi úti célja jelenleg még nincs. Majd meglátja, merre indul el. Szeptemberben megy haza, akkor az egyik barátjával egy IT startup vállalkozásba kezdenek. Nagyon izgatott ezzel kapcsolatban, mert még sohasem vállalkozott. A pénze elég még jó darabig, úgy van vele, ha nem sikerül, még mindig találhat állást bármikor. Apropó, mekkora klisé egy francán egy francia sapka? :-)

Talán erre a hirdetésre mindenki felkapja a fejét. Az ár mondhatni több, mint kedvező, viszont cserébe a (majdnem) ingyenes szállásért be kell tartani a host szabályait. Miao Jiaxin művész egy bizarr emberi tűrőképesség-kísérletet kezdeményezett otthonában.

Szabályok:

- a szobád live stream-elve lesz 24 órában az ott tartózkodásod alatt.

- Reggel 9.00 és 12.00 között a celládban kell maradnod: nem olvashatsz, nem internetezhetsz, nem jogázhatsz vagy egyéb más sporttevékenységet sem végezhetsz, nem aludhatsz. Nem beszélhetsz senkivel és semmilyen elektronikai eszköz nem lehet veled (zenelejátszó, rádió stb).

- A 3 óra leteltével a vendégek szabadon mozoghatnak a lakásban és kimehetnek a teraszra megcsodálni a csodás panorámát Brooklynban.

- A vendégek kulcsot kapnak a cellához, be is zárhatják magukat, vagy nyitva tarthatják az ajtót, rájuk van bízva.