Egy amerikai Szaúd-Arábiában és egy szerb Japánban

Időnként kapok levelet random couchsurferektől, hogy Budapestre jönnek hamarosan, szállásuk van, de szeretnének elmenni várostnézni/bulizni stb. Velem. Ha ráérek, mindig igent mondok, de a két és fél év alatt, csak pár alkalommal jött össze, hogy tényleg találkoztunk is. Legutóbb egy amerikai srác írt, Mark, hogy ő jelenleg Szaúd-Arábiában él, jön Budapestre, ha van kedvem, találkozzunk. 

A Deák téri Starbucks elé beszéltük meg a találkozót, Mark ott várt rám egy középkorú hölggyel, akiről kiderült, hogy az édesanyja. Gyorsan ittunk egy kávét, majd tettünk egy nagy sétát a városba, igyekeztem minden fontos látnivalót megmutatni nekik, felmentünk a várba is siklóval, megnéztük a Halász-bástyát. Este beültünk a Gozsdu udvarba vacsorázni, majd sörözni. Végig mindenhol ők fizettek, cserébe az idegenvezetésért. 

Mark és az édesanyja tipikus amerikaiak voltak, értsd: mindentől lelkesednek, minden awesome és fantasztikus. Én is az voltam, ezt kb. a félóránként a tudomásomra hozták. Mark Szaúd-Arábiában egy amerikai olajtársaságnak dolgozik mérnökként, az anyja otthon methodista lelkész. Kedvesek, nyitottak voltak, bár Mark édesanyja az én izlésemhez képest már túl lelkes volt. Azért ennyire még soha senkit nem nyűgöztem le az "okosságommal", mint ahogy azt ő a kifejezésemre juttatta. Mark édesanyja korábban aggódott, hogy a fia couchsurfingezik, de miután találkozott velem, minden negatív kétségei eloszlottak. Ezt is elmondta nekem, hogy most már megnyugodott, hogyha minden CSer olyan, mint én, akkor minden rendben van. 

Mark sokat mesélt nekem a szaúdi életről, hogyan tud kinn ismerkedni, mennyire befogadóak a helyiek, miért költözött ki. 5 évet marad kinn, az amerikai munkavállalók egy elszeparált helyen élnek, benn a "táborban" azt csinálnak amit akarnak. A helyi nőkkel az ismerkedés teljesen lehetetlen. Ő Rijádban él, a sivatag közepén, ahol semmilyen látnivaló nincs, de szerinte érdemes az országba látogatni (ha van meghívóleveled), mivel vannak nagyon szép természeti látnivalói is. Mark mind karrier, mind anyagi szempontból kifizetődőnek találja azt az 5 évet, amit most kinn tölt az országban. Külsőleg úgy néz ki, mint egy arab, mesélte, hogy minden helyi arabul szól hozzá azonnal. Mekkába is ellátogatott, pedig nem mohamedán. Harmadik éve él kinn, de nem tanulta meg a nyelvet, köszönhetően annak, hogy a munkája és a társadalmi élete is amerikaiakkal zajlik. És jó nagy adag lustaságból. 

Másnap Szerbiából jött a nyolcvanhatodik vendégem, egy építészlány, Milica Apostolovic (26). Én voltam neki az első couchsurfing élménye. Két éve fejezte be az egyetemet, majd még otthon megismerkedett egy olasz sráccal, aki építész munkát ajánlott neki Japánban. Két hónappal később már a repülőgépen ült, és dolgozni kezdett egy építész irodában. Szerbiába sehol nem talált munkát a szakmájában, Japánban meg elég fizetést ajánlottak fel neki a megélhetésre, és még valamennyit félre is tudott tenni.

Milica tanulni akart, szakmailag fejlődni, mégis a főnökei olyan nyomást helyeztek rá, aminek nem tudott megfelelni. Miközben még teljesen kezdő volt, és nem volt elég szakmai gyakorlata, teljes projekteket bíztak rá, komplett épületek megtervezését, ő meg hiába tiltakozott, hogy tanulni jött, nem vették ezt figyelembe. Nyelvi problémái is voltak, mert se Milica nem beszélt rendesen angolul, se a munkáltatói. Ugyanakkor nem tudott beilleszkedni, nem találta meg a közös hangot a helyiekkel, tartósan magányos volt odakinn. Egy év után felmondott és hazajött. 

Milica szerint az európaiak, és az amerikaiak nagyon könnyen találnak állást Japánban, mert a vállalatok előnyben részesítik a kaukázusi munkavállalókat a bőrszinük miatt. Egy japán cégnek presztizs, ha európait alkalmaz. Milica most Amerikában szeretne dolgozni, kutatja a lehetőségeket. Emelett javasolja mindenkinek, aki gondolkodik Japán karrierlehetőségen, hogy csak menjen. Nem baj, ha nincs még állás, kint is könnyen lehet szerezni minden munkakörben. 

Milica érkezésének napján Markék megint írtak, hogy csináljunk valamit közösen. Délután elmentünk négyesben a zsidó-negyed free walking tour-ra. Délután csatlakoztunk a csoporthoz, és majdnem végig velük is maradtunk. Kora estére viszont olyan éhesek lettünk, hogy a Gozsdu-udvarban lecsatlakoztunk róluk és a thai-wok helyen vacsoráztunk mindannyian. Markék rögtön utána hazamentek a szállodájukba, mert hajnalban indult a gépük Párizsba. 

Kövess Facebookon és Instagramon is!