Az Eltűnés sorrendjében című zseniális norvég-svéd-dán filmben van egy jelenet, amiben két férfi a nagyon hidegben arról beszélget, hogy az anyagilag stabil, valamint a gyenge gazdasági helyzetben lévő országok földrajzi elhelyezkedését is érdemes figyelembe vennünk: Az erős államok, mint például Dánia, Svédország, Norvégia, Nagy-Britannia mind északon vannak, az időjárásuk szeles-esős-hideg, nincs mit csinálni a szabadban, ezért kénytelenek a lakóik egész nap dolgozni. A szorgalomnak pedig siker és vagyonosodás az eredménye. Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország mind katasztrófális gazdasági helyzetben van, magas a munkanélküliség, hatalmas az adósságuk, az idő remek, csodálatos tengerpartjaik vannak, az emberek nem akarnak dolgozni, szeretnek sziesztázni és lusták. Ha éhesek, elég ha leszakítanak egy banánt a fáról. Mondják a filmben :-)
Mennyire igaza van az elméletnek. Valóban a déli emberek szeretnek pihenni, keveset dolgozni, mivel a klíma, az időjárás afelé hajtja őket, hogy pihenjenek, mint aktívak legyenek. Az életmódjuk is hatványozottabban lassabb, mint az északi embereké. Olaszországban és Spanyolországban sokkal több lézengő, semmit nem csináló helyieket láttam az utcán, mint Londonban, Koppenhágában, Malmőben. Az északi városokban, akik utcán vannak, azok tartanak valahova, délen az utcán lévő emberek egy helyben állnak és beszélgetnek.
Észak-Amerika gazdasági helyzete is erősebb, mint Dél-Amerikáé. Ázsia tekintetében azonban már érdekesebb kérdés az észak-dél országaira nézve. Mindenesetre a földrajzi megközelítés roppant érdekes szemlélet az emberek munkakedvének vizsgálatához. Bár ez a tanulmány ennek pont az ellenkezőjét bizonyítja. Ti mit gondoltok?
Szalonikiben Christos környékére érve beültem egy kávézóba csekkolni a leveleimet. A mobiltelefonom kártyafüggő, így ha elutazom valahova, akkor nem a helyi szolgáltatónál szoktam prepaid kártyát venni, hanem megrendelem az utazás első napján a Travel & Surf L csomagot. Ez részben sokkal kényelmesebb, mint helyi szolgáltatókat keresni, és szerződéseket aláírni stb. A magyar mobilszolgáltató roaming csomagja 6990 Ft-ba kerül, és egy hétig lehet használni. Ez pont arra elég, hogy elolvassam az emailjeimet, de a csatolmányokat már nem nézem meg, Facebook, Origo.hu, Index.hu, Foursquare check-in, Twitter, Couchsurfing app, Google, Google maps.. stb.
Viszont érdemes odafigyelni a használatára, mert a 250 MB nagyon gyorsan el tud fogyni. Ilyenkor arra gondolok, hogy jó lenne, ha - gondolva az egy hétnél hosszabb ideig utazó magyar turistákra - lenne 10 napos és 14 napos Travel & Surf csomag is, de sajnos nincsen. Nápolyban pont kényelmesen elég volt az egy heti csomag, az utolsó napra fogyott csak el. Kellett is használni, mert ott gyakorlatilag sehol nem volt wifi.
Az áprilisi Belgium-Hollandia utamon az első egy heti csomag 4 nap alatt elfogyott, mivel sokkal aktívabban használtam, mint korábban. Túl sok fényképet töltöttem fel az FB-re, legközelebb azért okosabban csinálom és erősen szelektálok. A második heti csomag megrendelésekkor éreztem, hogy kissé drága mulatság lesz az internetért, de ha kell, hát kell. A brüsszeli sétám alatt láttam egy remek utcazenészt. Népszerű volt, mert legalább 100 érdeklődő rajzotta körbe. Az egyik száma egyik részletét levideóztam, majd egyből elindítottam a feltöltést a blog Facebook oldalára. Közben a telefont beleraktam a táskámba. Valamivel később elővettem, és akkor láttam, hogy egyrészt csak a videó 13 %-a ment fel, majd ott leállt, valamint elfogyott a keretem. Videó feltöltéshez azért mégiscsak érdemes wifi-közelben lenni. Vettem egy nagy levegőt és harmadjára is megrendeltem a heti csomagot, ami már kitartott a maradék 6 napban. Nagyon óvatosan bántam vele :-).
Christos szomszéd utcájában vettem egy csomag luxus macskaeledelt és egy üveg mavrodafni görög édes bort. Nagyon szeretem (mármint a desszertbort). Két kóbor macskát megetettem a tasakkal útközben, látszott rajtuk, hogy nincsenek ehhez a gesztushoz hozzászokva. Megrökönyödött tekintettel és félve néztek rám, és sokáig nem mentek oda a kajához. A hosztom később meg is erősített ebben, hogy SENKI nem eteti a kóbor macskákat. Christos még nem volt otthon, csak az öccse, kinyitottam a bort és kiültem a teraszra.
Lassan befutott Christos is, és nekilátott főzni. Valamilyen tradícionális görög ételt készített. Céklás rizottó feta sajttal. A sajtot, és pluszban a céklát külön ettük hozzá. Elképesztő jó íze volt együtt. A fotó sajnos életlen lett.
Christos bontott magának egy másik üveg bort, mert a görögök nem isznak mavrodafnit. A turisták isszák. Nekem kellemesen hatott a fél liter, jól éreztem magam. Ez volt az utolsó estém Thesszalonikiben. Christos egy időben igent mondott minden requestre, de már ő is jobban szelektál. Volt úgy, hogy hat vendéget fogadott egyszerre. Két évig szünetet tartott, amíg együtt élt egy lánnyal. Eddig azt hitte ő az egyetlen aktív CSer Szalonikben, ezért meglepődve és örömködve fogadta a hírt, hogy nem egyedül rá hárul minden turista hosztolása a városukban. Christos több, mint 100 vendéget fogadott a 2006-os regisztrációja óta. (Mária havonta fogad ennyit.)
Másnap reggel 09.00-kor kellett indulni a reptérre. A hosztom felajánlotta, hogy kivisz motorral. Na ez érdekes mutatvány volt, mivel a gurulós táskámat közénk kellett tenni. Felültünk a motorra és felszuszakoltam a böröndöt közénk. Szegény Christos, gyakorlatilag rápréselődött a kormányra, de hőseiesen azt mondta minden rendben lesz. Az egyetlen bukósisakját felajánlotta nekem, amit nem akartam elfogadni, részben miatta, az a kisebb baj, hogy tönkreteszi a hajam, de emellett roppant kényelmetlen volt. De ő ragaszkodott hozzá biztonsági okokból. Inkább ő haljon meg? Tudom ez olyan szőke nős kifogás, mármint a frizura, de a lényeg, hogy nagyon nyomott, mert kisebb volt a sisak, mint az én fejem mérete. Azért határozott utasításra felerőszakoltam magamra. Nápolyban egy nő se visel bukósisakot a motoron! A frizura mindig fontosabb.
Motorozni autópályán 140-el ismeretlen élmény volt a számomra. Például nem könnyű közben a tájat nézni, jobbra fordított fejjel a légellenállásnak köszönhetően. Aztán egy kicsit be is voltam rezelve, mert csak az egyik kezemmel tudtam hátulról kapaszkodni, a másik kezem szorította a bőröndöt. Viszont nagyon élveztem a sebességet. Még jobb lett volna, ha nincs közöttünk a bőrönd, akkor akár gyorsabbak is lehettünk volna.
Egy perc búcsúzkodás után elköszöntem Christostól, és berongyoltam a repülőtérre. A shopba bementem mafvrodafnit venni, amit benn a boltban elfelejtettem, és helyette egy liter krétai olivaolajat vettem 12 Euróért. Olivaolajat! Amit minden közérten árulnak itthon is, ellentétben a görög desszertborral :-(. A reptéri kávézós a fél liter ásványvizet 0.5 Euróért adta. Vagy csak szimpatizálnak a szomjas turistákkal, vagy rossz üzleti érzékkel vannak megáldva.
Isten veled Thesszaloniki!
Kövess Facebookon és Instagramon is!
Utolsó kommentek