Hetvenötödik vendégem az amerikai Ryan Gillespie (38) Omahaból, Nebraskaból érkezett hozzám 4 éjszakára. Építkezéseken dolgozik, fürdőszobákat készít első sorban, de mindent meg tud csinálni, a szakmáját az apjától tanulta. A gimnázium után elment főiskolára, de a második évben kilépett, mert nem látta értelmét befejezni. Nemsokára elkezdi az önálló vállalkozását, amiben elhagyott és kifosztott házakat fog megvásárolni bankoktól, felújítja/befejezi és eladja drágábban. 2010-ben csatalakozott a CShez, 6 pozitív referenciája van vendégektől.

Az adatlapján az tetszett, hogy kicsit hasonló az enyémhez, és az én személyiségemhez: nem túl türelmes, és brutálisan őszinte, - írja magáról - amilyen én is vagyok. A requestje meg teljesen nekem szóló személyes üzenet volt, említett minden fontos részletet az adatlapomról.

Szombat este 19.00 körül érkezett, javasoltam neki, hogy aznap ne menjünk sehova, ő is fáradt volt kimozdulni. Beültünk a vendégszobába egy doboz sörrel és két üveg ciderrel beszélgetni.

Omahaból Isztambulba repült, és ott töltött 5 napot. Nem szerette a várost, mert mindenhol írtózatos tömeg áramlott az utcákon a nap 24 órájában. Az első 4 napban szállodában lakott, az utolsó 2 napban talált CS hosztot. Egy pár hfogadta, és abban az időben a lány tag húga is ott lakott náluk. Négyesben jártak bulizni két napon keresztül. Főleg sokat vodkáztak, kevesebbet beszélgettek. Ez volt az első surferkedési élménye.

Ryan Chicagoban élt néhány évet, ott ismerkedett meg a CSel, néhány tagot hosztolt, és minden héten elment CS meetingre. Chicagoban volt egy nagy háza, és sok helye a vendégeknek, most ismét Omahaban él, a bátyja nemrég hozzáköltözött, nincs több szabad vendégszobája. A pitbullja pedig szeret a náluk alvó vendégen aludni, jelenleg úgy érzi nem túl alkalmas a körülményei a hosztolásra. Na meg Omahaba úgyse akar menni senki.

Hetvennegyedik vendégem Abdulla Abdullayev (29) Bakuból, Azerbajdzsánból érkezett hozzám két éjszakára szerda este. 2008-ban csatlakozott a CShez, 9 vendégtől és 3 vendéglátótól van pozitív referenciája. Abdullah születése szerint muszlim, de nem tartja magát vallásosnak.

20.00 óra körül találkoztunk a kapumnál, ő már reggel megérkezett, és aznap megnézte a várat és környékét. Vett egy Budapest Card-ot és a tömegközlekedés mellett megnézte a kártya által kínált összes ingyen múzeumot. Adott nekem ajándékba egy doboz bonbont. Január 1 óta próbálok nem csokit enni, de ő volt idén az ötödik vendég/barát, aki csokoládét adott nekem. Borzasztó! Megérkezése után lementünk egy Mechwart ligeti kocsmába sörözni. A vendégem fizetett nekem egy korsó cidert. Ő maga alkoholmentes sört ivott.

Abdulla Luganoban tanul turizmus szakon egy egyetemen részben ösztöndíjas master képzésen, de ő maga is fizet 33 ezer EUR tandíjat évente. Többedmagával bérel lakást a városban. Az egyetem előtt dolgozott 9 évig és a félretett pénzéből finanszírozza a svájci életét, mivel dolgozni nem tud az egyetem mellett. Otthon történelemből szerzett alap és master diplomát. Édesapja tudós, édesanyja orvos volt. Az azeri mellett magas szinten beszél még törökül és oroszul, angolul jól beszél.

Baku egy rettentően gazdag város elsősorban az olajnak köszönhetően. A hivatalos minimálbér Bakuban 100 EUR/hó (Kb 31 000 Ft/hó), viszont az árak kétszer/háromszor magasabbak a Budapestinél. Csodálkozva kérdeztem hogyan képesek túlélni a helyiek? Nálunk magasabb a minimálbér és az átlagbér is, és alacsonyabbak az árak, mint Bakuban, mégis aki minimálbér körüli összeget keres Pesten, az nagyon szolíd körülmények között él meg a fizetéséből hónapról hónapra. Abdullah elmesélte, hogy Bakuban óriási méretű a korrupció. Mindenki csal és megvesztegethető, különben lehetetlen teljesítmény a túlélés. A tisztességes emberek csak vergődve tudnak megélni. Minden bakui a fizetése mellett megvesztegetéssel és csalással keres pénzt. A tanár például úgy egészíti ki a jövedelmét, hogy a diákok szüleitől pénzt kér el a jobb jegyekért cserébe A korrupció beépült az emberek mentalitásába és tudatába. Az olaj gazdagságot hozott az országnak és egy modern város épült fel belőle, a lakosság nagy része mégis nyomorog.

Ez a poszt nem a couchsurfingről fog szólni. Jancsó Mikló meghatározó szerepet töltött be az életemben, ez az írás megemlékezés egy régi barátomról.

2000-ben a Magyar Filmszemlén a Kongresszusi Központban odamentem hozzá, és remegő hangon közöltem vele, hogy a kedvenc filmem tőle az Oldás és kötés. Hahotázó nevetésben tört ki. Miután kitörölte a könnyeket a szeméből, megkérdeztem, hogy készíthetek e róla fényképeket. Megadta a telefonszámát válaszul. Felmentem hozzájuk és fényképeztem órákig, aztán ottragadtam, beszéltem, beszélgettünk. Néhány hét múlva visszamentem, hogy levetíthessem nekik a készített diákat. Ezt a képet az akkor 79 éves Jancsóról készítettem.

Hetvenharmadik vendégem, az iráni Sassan (39) Dubajból érkezett hozzám. Egy éjszakára érkezett a request kérés, január 4-re írta az érkezés és január 5-re a távozás napját. Leírta azt is, hogy a gépe éjjel 00.30-kor érkezik Budapestre és egy napot lesz a városban, azután utazik tovább. Elküldtem neki a reptéri busz honlapját, és jeleztem, hogy éjjel már csak éjszakai buszok vannak, ami nagyon hosszú időben és körülményesen működik. Visszaírt, hogy már foglalt is helyet online a shuttle buszra. Szabaddá tettem a szombat estémet és a vasárnapomat.

Sassan Teheránban nőtt fel, most marketingesként dolgozik az Egyesült Arab Emírségek fővárosában. Dubaj belvárosában lakik egy studió lakásban, ami korábban a Le Meridien Hotel része volt, és a hotelszobából lett lakássá átalakítva az otthona. Nagyon sok fura és giccses fotó van az adatlapján, nehéz belőle kihámozni a lényeget. 28 szörfertől és 9 hosztól van pozitív referenciája. 2011 július óta tag.

Péntek kora este feljött a 15 éves unokaöcsém hozzám, hogy gyakoroljunk a közelgő iskolai angol vizsgájára. Tanultunk, majd filmeket néztünk, valamikor éjjel 00.30-kor kapcsoltam le a Farkas c. film közepén a tévét. Nagyon nehezen aludtam el. Arra ébredtem kisvártatva, hogy csöngetnek. Visszazuhantam az alvásba, biztos csak álmodtam. Újra csöngettek. Aztán újra. Megnéztem mennyi az idő, 02.30. valaki szórakozik a kapucsengővel, nem nyitok ajtót. Aztán újra csöngettek és egyszer csak bevillant, jesszus ez a couchsurfer lesz!

Felhúztam magamra egy nadrágot és kinéztem a kapura, igen, valóban, ott állt a couchsurfernek kinéző mozgó tárgy egy nagy sporttáskával. Lementem hozzá, teljesen kábán. Erre elkezdett sűrűn elnézést kérni. Mondom, holnapra vártalak. Lett egy kis kavarodásos vitatkozás a kapuban, közel voltam ahhoz, hogy elküldjem, de mégsem teszünk valakit az éjjel közepén az utcára. (Igaz még be se került). Szóval jeleztem menjünk be. Elmondtam neki, hogy a requestjét 4.-ére írta, és ma 3.-a van. Mire a válasz, nem, már 4.-e van, hiszen 02.30 van, azaz 4.-e. Mondom jesszusom, ha éjszaka érkezel, akkor mindig annak az éjszakának a napját jelölöd be a requestben, amikor érkezel, az teljesen mindegy, hogy éjfél után vagy előtt érkezel. Azaz ma 3.-a éjszaka van.

Fáradt voltam vitatkozni, megmutattam a szobát, elpakoltam a kanapéról a tanulós cuccainkat. - Van hálózsákod? - kérdezem. - Nincs - jött a válasz. Remek. Ráraktam a már hálistennek kihúzott kanapéra egy lepedőt. Közben jelezte, hogy nem kell. Nem akartam visszavágni, hogy bocs, de a higénia miatt kell. Takaróm nem volt, mert azt az unokaöcsém használta, mindkettőt, mert fázós. Megjegyeztem, hogy nálam alszanak a gyerekek. Kids, ráadásul többes számban mondtam, és nem azt mondtam, hogy my nephew. A my kids az drámaibb, és már kicsúszott, nem volt kedvem korrigálni. És az is igaz, hogy a "gyerek" 15 és 1/3 éves és 182 cm magas. Később eszembe jutott, hogy van egy pokróc a vendégszoba sarkában. Visszamentem a szobába. A srác ruhástól még a kabátjában feküdt a kanapén. Csak a cipőjét vette le. Ráterítettem a pokrócot, közben ezerszer bocsánatot kért. Visszamentem aludni, de rohadt nehezen aludtam el, legutoljára, mikor csekkoltam az időt, akkor 03.30 volt.

Sok sok pozitív és semleges hatással voltak rám az idei vendégeim (is), és néhány negatív élmény is ért. Voltak olyan szörferek is, akik belopták magukat a szívembe, vagy valamilyen szempontból fontossá váltak nekem, és volt akivel rövidebb-hosszabb ideig barátok is lettünk. Szinte mindegyikkel tartom azóta is a kapcsolatot. Csak a számomra 6+1 legfontosabbak vendégről írok itt egy kis listát. (Rajtuk kivül volt még számtalan nagyon jó couchsurfing hosztolásom, csak azok az élmények mikro-barátság élmények maradtak, addig voltunk kapcsolatban, amíg nálam laktak, vagy távozásuk után már nem voltak rám hatással.) Lássuk kik is voltak a legfontosabbak időrendben.

Januárban Ariel látogatott meg Izraelből. Vallásos zsidó srác volt, az első napokban még megilletődtem a reggeli szertartásos imádkozásától. Nem jelezte hány napra jönne, de egy hét után meg kellett kérnem, hogy menjen el. Nem azért mert rossz társaság volt, hanem egyszerűen csak elfáradtam a hosztolásába. Ebből lett egy kis félreértés és sértődés is. Ő volt a második vendég, akivel vidékre utaztam, pontosabban a szülővárosomba Egerbe, két napra. Megnevettetett, megnyíltunk egymásnak és igazán felszabadultan éreztem magam a társaságában. Vele távozása után még jó darabig tartottuk a kapcsolatot, de ma már nem igazán.

Júniusban találkoztam a perzsa Sean-val, az Iránban felcseperedett, de már 20 éve Torontóban élő professzorral. Néhány napot lakott nálam, igazán intellektuális értékű volt a vele eltöltött idő. Kiemelkedően okos pasi, tanultam tőle néhány fontos dolgot. Igen aktív napokat töltöttünk el együtt. A FB-n barátok vagyunk, de ma már nem tartjuk a kapcsolatot.