Mindig is tudtuk, hogy a magyar lányok a leggyönyörűbbek a világon. Gondoltam megosztom veletek is, hogy (szerintem) kik a legszebb kanapészörfös magyar csajok 2013-ban. A tavalyi poszt sikere után elkészítettem az idei év válogatását is. (Nem néztem át 25 000 magyar CS tag adatlapját, de kb 1 500-at biztosan. Íme sorrend nélkül a nyolc fős lista. :-).

Laura 19 éves egyetemista lány. Atlétizál szabadidejében. 5 alkalommal volt CS vendég a referenciái szerint, szörfereket még nem fogadott.

Boróka 21 éves biológia szakos egyetemista. Szereti a klasszikus orosz irodalmat. 5 hónapja regisztrált CS-re és már van néhány hosztolási tapasztalata.

Hatvannyolcadik vendégem Łukasz Kaliciak Lengyelországban, Olesno városban nőtt fel, jelenleg Varsóban tanul nemzetközi kapcsolatok szakon. Részmunkaidős állása van, amiből utazgat, ha megteheti. 2010-ben csatlakozott a CS-hez, huszonvalahány alkalommal volt vendég és kb. tucat alkalommal hostolt maga is. Mexikóban, Indiában és Németországban, Malajziában és Kínában utazott couchsurfinggel. Indiába többször is elment, jövőre ott fog tanulni fél évig. Varsóban négyen bérelnek egy lakást, mindannyiuknak van külön szobája. A CS vendégeit a saját szobájába, vagy az éppen üres lakótárs helyén szállásolja el. Közép szinten beszél angolul német akcentussal.

Łukasz a last minute csoportba hagyott üzenetet, hogy 4 éjszakára keres szállást. Írtam neki, hogy az elsőn tudom fogadni. Délután 17.00 körül találkoztunk a Deák Ferenc téri Starbucksban, sétálgattunk kicsit a Vörösmarty tér, Váci utca vonalon. Elhívtam, hogy tartson velem a 19.30-as bikram jóga órára. Łukasz még sohasem jógázott ugyan, de belement az ötletbe, hogy itt Budapesten kipróbálja. Még volt fél óránk a stúdióig, ezért beültünk a Széna téri Starbucksba. Megérkeztünk a stúdióba, de mivel az esti óra haladóknak volt vezetés nélkül, ezért a jóga oktató nem javasolta, hogy most próbálja ki. Gyorsan megdumáltuk, hogy 2 óra múlva felszedem a Széna téren.

Vettünk cigarettát, majd lementünk egy Mechwart ligeti kocsmába és ott söröztünk. Łukasz meghívott egy ciderre. A vendégem kedves, amolyan ártatlan fiú. Kicsit elveszett figura. Tud egyedül boldogulni, de nem az a spontán feltalálja magát tipus. Valószínűleg olyan nagyon félteni sem kell, ha India az egyik kedvenc úticélpontja. Nem voltam még Indiában, de nem tünik egy könnyű országnak.

Mászkáltam kicsit a turistacsalogató kis utcákban, mielőtt a katedrálist felkerestem. Nem árt sok pénzt hozni ide, amit én nem tettem. Kis édességboltok, remek helyek kávézók, büfék és éttermek. A Katedrális (10.5 GBP) hatalmas, külön termekre osztva. Tetszett.

Plakátok vannak kitéve a templomban a katedrális életéről. Van egy plakát, ami az anyagi bevételeket-kiadásokat részletezi. Nem fogadnak el támogatást se a kormánytól, se az anglikán egyháztól. A bevételeik kizárólag a jegybevételből, az adományokból és a boltjuk forgalmából áll. Napi 16,500 GBP-be kerül a katedrális fenntartása, ebben a renoválási költségektől a fizetésekig, a rezsiig minden benne van. A múzeum shopban vettem egy nagyobb plakátot az angliai királyokról (2 GBP). Az elsőtől a mostani royal baby-ig benne van mindenki szép családfába rendezve.

Múlt héten 24 kanapét találtam Canterbury-ben, ennek egy jórésze inaktív. 8 request ment ki, ketten elfogadtak, ketten elutasítottak, és négyen nem válaszoltak. Elfogadó választ egy ír 49 éves népzenésztől és egy 61 éves japán egyetemi hallgatótól kaptam, aki a feleségével hosztol vendégeket. Igen, jól olvastad, egyetemista! Mellettük döntöttem.

Tizenharmadik hosztom, Kenny Okabe 61 éves, Nara városából költözött Canterbury-be. 18 vendéglátótól és 13 vendégtől van pozitív referenciája. A CS lapján szerepel, hogy nemrég publikált egy könyvet, anekdoták orvosok és betegek kapcsolatáról és pszichoszomatikus rendellenességek eseteiről.

A jegyár 15 font volt oda-vissza busszal, pontosan 2 óra az út. Kettő jegyet vettünk, a pasim reggel lemondta az utat hétvégi sűrű elfoglaltságokra hivatkozva. Mivel két hete várok erre az utazásra, eszem ágában sem volt otthon maradni. Péntek délben indultam, telepakoltam az oldaltáskámat minden nehéz dologgal: laptop, töltők, ruhák, könyv, fényképezőgép, pipere csomag. Megérkezéskor úgy gondoltam először leadom a táskámat, és mászkálok egyet estig. Ez nem jött össze.

Toko, a feleség nyitott ajtót. A saját hálószobájukat engedték át nekem, ők a nappaliban alszanak. Zavarba jöttem ettől a gesztustól, de kizárólag praktikus okat vannak. Kennynek a számítógépe, tanulós cuccai a nappaliban vannak, és nem akarnak engem zavarni. Ohh.

Az életem annyiban változott meg az elmúlt egy évben, hogy gyakran vagyok Londonban egy helyes brit srácnak köszönhetően. Most épp 3 hétig vagyok itt. Semmi különös. Későn kelek, elmegyek a délben kezdődő bikram jóga órára, hazamegyek, kimosom a ruháinkat és a vizes bikram cuccokat, kitakarítom a lakást, leülök a gép elé dolgozni, aztan kora este megjön a pasim. Néha főzök. Vagy elmegyünk valahova, vagy maradunk itthon. Napközben viszont egyedül vagyok.

A bikram jóga klubba csak echte angolok járnak, én vagyok az egyetlen turista. Nyáron még vehettem 35 fontért korlátlan 30 napos bérletet, második alkalommal már a sima bérlet árak vonatkoztak rám is. Korlátlan alkalom 30 napig 150 Font (uhh), én egy 10 alkalmas bérletet választottam 92 Fontért. Szombaton kiszurkoltam az árát, lejógáztam egy alkalmat, majd hazamentem, és otthon leülve ismét átnéztem az opciókat. Találtam egy olcsóbb és korlátlan alkalmú off-peak bérletet, ami csak 77 Font. Ezt nem ajánlotta fel a recepciós lány. (Csak reggeltől délig tartó órákra vonatkozik, és hetente háromszor egy délutáni foglalkozás). Délután visszamentem, hogy visszacseréljem a bérletemet erre, hiszen egyébként is a déli órákra járok, és legalább mehetek, amennyit akarok. A menedzser volt ott, elmondtam a problémámat és szó nélkül átírta a bérletemet és visszaadott 15 fontot. Budapesten ez lehet, hogy nem így lenne. Tetszik ez az azonnali kérdés nélküli korrektség.

Az öltözőben nincs az a családias hangulat, mint ami a budapesti stúdióban van, ahova szintén járok. Senki nem szól egymáshoz, el se köszönnek a lányok távozóban. Valamelyik óra előtt a recepción álldogálva a tanár rámutatott a mellettem álló kisfiúra és büszkén újságolta, hogy milyen cool, hogy ő is ide jár, pedig csak 11 éves. Annyit reagáltam, hogy otthon ez nem megengedett, 18 év a korhatár. Kérdezte, hogy hol van az otthon. Aztán az órán az egyik ászanánál törülközőt használtam könnyítésképp a kitartáshoz. Odajött és mondta a mikrofonba, hogy dobjam le a törülközőt, mert nem megengedett. Talán ez Budapesten elmegy, de itt nem. Revenge. Csak könnyed ügyfél mosolygás jött ki belőlem válaszul, na meg nem akartam visszaszólni a teremben még jógázó 40 angol előtt.