Másfél hete angol nyelvtanfolyamra jártam napi 8 órában, és a pasim unatkozott napközben, kiírta a couchsurfing falra, hogy itt van Budapesten, ha valakinek van kedve sörözni vele, akkor hajrá. A Nyugatinál találkoztunk szombat délután és egy magas fiatal srác volt vele. Elindultunk az Oktogon irányába, valami fesztivál lehetett, mert le volt zárva az Andrássy, árusok az út szélén, szép idő volt. D és Tillman napközben elmentek ebédelni egy korlátlan fogyasztású bisztróba, utána találkoztak velem. Tillman félig amerikai, félig német, azaz anyja német, apja kaliforniai. Németországban született, 4 éves korában költözött a család Bostonba. Ott is nőtt fel, németül nem beszél. Tavasszal végezte el a jogi egyetemet. Pár hete utazgat Európában, beleszeretett Budapestbe, itt szeretne maradni egy darabig. Jelenleg munkát keres, angol tanári álláson gondolkodik. Ha szeretnétek angolt tanulni egy amerikai jogásztól, például amerikai jogi szaknyelvet, vagy sima angolt, az édeklődőknek küldöm az elérhetőségét! Most még nem drága, mert tele van szabadidővel.

Elsétáltunk a Gozsdu Pointer Pubba, és ott maradtunk kb. éjjel 02.00-ig. Tillman vidám, energikus férfi. Úgy adta meg az email címét (nem kértem el), hogy írt az én mobilomról magának levelet, amire válaszolt is a saját telefonjáról, önmagának.: You are so cool! Probably the coolest dude I've ever met! Wow! Can't wait to write about you on my blog!! Majd jött a válasz is: Wow thanks Rita!

D-vel megismerkedtek két magyar lánnyal az étteremben, és Tillman elkérte az egyik lány telefonszámát. Felhívtuk a mobilomról, és Tillman idehívta őket. Az egyik meg is érkezett, kedves, helyes lány volt, élt New Jersey-ben egy évet, közgazdászként dolgozott, arra már nem emlékszem mit.

Pár nappal később érdeklődtem hogy halad az állásvadászat. Mondta, hogy egy hosteltől vár visszajelzést. Beszéltem az én ügyvédemmel, aki azt tanácsolta, hogy Tillman lehetne nemzetközi ügyvédi irodákban amerikai jogi tanácsadó, taníthatna jogi egyetemeken amerikai jogot, mint óraadó tanár, és magántanítványokat is kereshet speciális jogi angol szaknyelv oktatására. Tillman belelkesedett az ötletektől, ő is érzi, hogy a hostel recepciós állás nem lenne túl izgalmas.

Az indexen ma megjelent egy cikk, miszerint a kormány elé kerül egy olyan törvénymódosítási javaslat, hogy nyelvvizsga nélkül is lehetne diplomát szerezni a jövőben. Ezt egy orbitális baromságnak tartom.

Rögtön egy kissé demagóg kérdést vetek fel, de ez volt az első gondolatom a diplomakönnyítés kapcsán: esetleg vezessék azt is be, hogy államvizsgázni sem kell a diplomához, sőt, érettségi nélkül is lehessen majd főiskolára/egyetemre jelentkezni.

A felvetés abban is téved, hogy nem fognak többen idegennyelveket beszélni attól, hogy a diploma kiadását nyelvvizsgához kötik.. Rengeteg embert ismerek, aki keményen tanult nyelve(ke)t, hogy meglegyen a diplomája, majd később ment felsőfokúzni is önszorgalomból. A nyelvtanulás motivációja több minden lehet, vagy összetett okok együttes állása. Sokaknak a kezdeti motiváció tényleg csak a nyelvvizsga a diplomához, aztán/közben rájönnek, hogy milyen sokmindenre jó még egy középfokú nyelvtudás. Ez elég indok lesz arra is, hogy a bizonyítvány megszerzése után se fejezze be a nyelvtanulást. Idegennyelvet tanulni, fejleszteni egy egész életen át kell. Egy idegennyelv középfokú elsajátítása a felsőoktatás követelménye kell hogy legyen, pont ahogy az államvizsga is az.

Nincs olyan, hogy bizonyos szakmákhoz nem kell nyelvismeret, amire a minisztériumi esszé hivatkozik. Idegennyelvet azért (is) kell tanulni, hogy könnyebb legyen az életünk, hogy edukálódjunk, hogy az internet ne korlátozódjon le a magyar nyelvű tartalmakra, hogy kedvenc regényeinket olvashassuk eredetiben, hogy bátran utazzunk akár egyedül is, hogy felkészültek legyünk egy kozmopolita életre is, hogy kinyíljon előttünk a világ, hogy bárhol megálljuk a helyünket a világban, hogy mutassunk példát a (leendő) gyerekeinknek.

Az elfogadott couchsurfing request után általában a surferek egy, max két levelet írnak még. Az elsőben megköszönik az igenlő választ, az érkezésük előtt pedig dobnak egy új üzenetet, hogy érdeklődjenek mikor leszek otthon. Hozzászoktam a rövid, lényegretörő levelezésre. Az igenlő válaszban már elküldöm a lakásom címét, telefonszámomat stb. A második levelemben meg jelzem mikor leszek otthon.

Hatvanharmadik vendégem azonban a request után még 9, azaz kilenc darab nagyon hosszú levelet írt. A legtöbbre nem válaszoltam, vagy csak 1-2 mondatokban. Nem azért mert bunkó akartam lenni, hanem túl sok energia. Sauro Panini (53) mérnök, olasz CSer Toszkánából, Firenze városából érkezett hozzám. A referenciája szerint 5 vendéget fogadott, és korábban nem szörfölt sehol. A budapesti útja volt az első CS kanapé élménye. Én voltam a harmadik vendéglátója.

Sauro csak nőket fogad, és csak nőknél száll(t) meg. A háza igazi álom CS hely, elmesélte, hogy a vendégeinek külön lakrésze van nála, külön szoba, fürdőszoba, hatalmas terasz rálátással a toszkánai dombokra. Biztos gyönyörű. A nekem küldött leveleiben kihangsúlyozta, hogy fontos neki, hogy töltsünk el időt egymással. Ez természetesen nem volt ellenemre, hiszen ha nincs időm, nem fogadok vendégeket. Bár ha nincs meg a vendégemmel a klikk, akkor szivesebben veszem, ha megy a dolgára tőlem függetlenül, vagy ilyenkor szoktam couchsurfing meetinget javasolni "közös" időtöltséként.

Két estét lakott nálam, az ittléte alatt végig nagyon úriemberként viselkedett a szó legszorosabb értelmében. A házam előtt találkoztunk, kicsit késve értem haza késő délután. Egy csokor virággal fogadott, ami eléggé meglepett. Még sohasem kaptam virágot vendégtől. A csomagjából még elővarázsolt egy olasz olajat is, amit tésztákra vagy salátára kell önteni. Bementünk a városba, a Di Vinoba ültünk meg a Szent István téren. Fehérbort ittunk, mindkettőnknek izlett. Én Demeter Élvezetet, arra nem emlékszem, hogy ő mit kért. Kifizette mindkettőnk számláját, amit az ajándékok után már kissé soknak éreztem. Utána átmentünk a Gozsdu Pointerbe cidert inni, (szintén Sauro meghívására), majd 23.00 körül hazamentünk. Úgy vettem le, hogy ezt az utat szerette volna arra is felhasználni, hogy barátnőt találjon Budapesten. Vélhetően éppen ezért fogad csak nőket otthon is. Részletesen elmesélte, hogy a korábbi budapesti hosztjai fantasztikusak voltak, és szinte baráti kapcsolatba került velük. Sokat mesélt az érzéseiről, hogy belefáradt a munkájába és valami mást szeretne csinálni. Attól is nagyon félt, hogy a kora miatt nem fog hosztot találni, de könnyen talált és ennek rettentően örült.

Hatvankettedik vendégem Romulo Ceccon (32) Brazíliából, Colombo városból érkezett. Közel egy hónapra jött Európába, hogy Isztambulból indulva kerékpárral eljusson egészen Gdanks városig, Lengyelországig. Tengerparttól tengerpartig teker több, mint 3700 km-t. Törökország, Bulgára, Románia, Magyarország, Szlovákia és Lengyelország az útvonala.

Nem ez az első hosszabb kerékpártúrája. Három éve Braziliában kerékpározott szintén 3000 km-ert a barátaival a tengerpart mentén, tavaly szintén a barátaival Olaszországban, Svájcban és Franciaországban tekertek 2100 km-ert, de idén már egyedül vágott neki. Jövőre balkán bicajtúrát tervez. Otthon programozként dolgozik. 2010-ben csatlakozott a couchsurfinghez, 13 vendéglátótól és 15 vendégtől van pozitív referenciája. Kb. 25 vendéget hosztolt eddig otthonában.

Két hete van úton, én vagyok a kilencedik vendéglátója. Couchsurfing, hosztel, valamint kemping szállásokat használ vegyesen. Berettyóújfaluban egy alkalommal bekéredzkedett egy kertbe sátorozni. Először a feleséggel találkozott a kapuban, a hölgy kissé bizalmatlan volt, mondta, hogy megkérdezi a férjét, a férj pár percen belül kijött és intett is, hogy jöjjön be nyugodtan. A kertben felverte a sátrát, használhatta a fürdőszobájukat is. Offline couchsurfing. Mesélte, hogy Brazíliában ugyanezzel a módszerrel bicikliztek a barátaival, útközben brazil családok fogadták be őket a kertjükbe. Jó érzés volt neki, hogy Magyarországon is működik a "brazil módszer".

Hatvanegyedik vendégem Bilgehan Engin (25) Törökországból érkezett hozzám. Ankarában nőtt fel, és az egyetem megkezdésével költözött Isztambulba, ahol most is él. Egy hetes közép-európai túrát szervezett magának, kétnaponta utazott át más városba, és Budapest volt a legutolsó célpont. Villamosmérnök karon tanult, érdekli a politika, gitározik és énekel. Szoftvereket ír automatizált berendezésekhez, gyártósorokhoz. 10 vendégtől és 8 vendéglátótól van pozitív referenciája, de ennél többet hosztolt, szörfölt.

Szombat este érkezett a lakásomhoz. Este itthon maradtunk, volt egy sör és egy cider a hűtömben. Beszélgettünk az isztambuli és kairói demonstrációkról. Isztambulban május végén kb. 50 fiatalember vonult a Taksim térre tiltakozni egy épülő bevásárlócentrum miatt, mivel az építkezés megszüntette volna az egyik parkjukat. A tüntetés néhány nap alatt tízezres, majd százezres méretűre duzzadt. A rendőrség elzárta a tüntetők útját, amire válaszul az elején lévő demonstrálók kövekkel dobálták meg a rendőröket. A rendőrség könnygázt vetett be a tömeg ellen. A törökök pláza elleni tüntetése szimbolikus volt, valójában a regnáló rezsim ellen tiltakoztak. A módosult vallásközpontú oktatásról, a kormány vallási szigorító intézkedései ellen vonultak az utcára. A sok kis változtatásokból lett elegük. Törökország a legliberálisabb muszlim ország volt eddig.

A kormány két hétig semmilyen formában nem nyilatkozott a belső vagy külső médiának, a hírszolgáltatók sem tudósítottak az eseményekről. Twitteren, Facebookon azonban a civilek terjesztették az esemény hírét. A kormány később saját hamis események kreálásával próbálta befolyásolni a nemzetközi médiát. Például általuk felbérelt huligánok szétvertek valamit, amit lefilmeztek, és ezt használták bizonyítékul, és indoklásul, amiért könnygázt használtak a "brutális" tüntetők ellen. A rendőrségi és katonai akciók következtében 5 ember meghalt, a könnygáz miatt pedig több, mint százan vesztették el az egyik szemül látását. Az egyik srácot a rendőrök agyonverték, egy másik egyetemistát fejbelőtték. Azonnal a tüntetés jelképévé vált: több demonstráló transzparensen és a ruháján viselte a nevét. A kormány közönyös maradt, csupán csak néhány politikus fejezte ki részvétét. A tüntetők végig arra vártak, hogy a miniszterelnökük álljon ki és kérjen bocsánatot, de ez nem történt meg. Bilgehan szerint ha ez bekövetkezett volna, mindenki azonnal hazament volna.