Második és harmadik éjszakára átköltöztem tizenhetedik belga hosztjaimhoz, Julienhez (36) és Vincenthez (38). Julien a postán dolgozik, mint projekt manager, Vincent egy francia bank leánybankjánál szintén projekt manager. Szép öltönyökben járnak be dolgozni minden reggel. A két srác kedves, mosolygós és csendes. 2011 óta tagjai a CS-nek, 7 szörfertől van pozitív referenciájuk, és kb. 10 vendéget fogadtak eddig. Ők maguk is szörföltek 5 alkalommal az Egyesült Államokban. A képen Julien látható.

6 éve megvettek egy négy szintes házat és teljesen felújították, ma olyan 500 000 Eurót ér a piacon. A lenti szintem a nappali és a konyha egybe van nyitva, ott aludtam én egy szuper kényelmes kihúzhatós kanapén. Van egy édes kis belső kertjük, a végében tyúkok élnek, amit nem esznek meg, hanem a tojásukért tartják őket. Kéthetente jön egy biofarmer, és friss zöldséget hoz nekik. 19 család összefogott és megrendelte ezt a szolgáltatást. Havonta fizetnek, és mindig friss bio zöldséget és helyi gyümölcsöt kapnak. A kiszállítás ingyenes. Mondták, hogy napi szinten kell főzniük, különben rájuk rohad a sok cucc. A kenyeret is maguk sütik otthon. Mindketten örültek a Pick szaláminak, amit nem ismertek korábban, de másnap az egész rudat megették.

Szombat este viszonylag könnyen megtaláltam az első hosztom címét, útközben három angolul nem beszélő helyi segített ki. Tizenhatodik hosztom, a lengyel Johanna (36) fordító, Brüsszelben él 6 éve. Egy éjszakára mondott igent, de az érkezésemkor jelezte, hogy maradhatok tovább is, mert mégsem utazik el. Kedves és sok fénnyel teli lakása van egy jellegtelen lakótelepi környéken, de közel van a belvároshoz.

Odaadtam Johannának az egyik 5 db-os csomagolású Túró Rudit. Nagyon szomorúan vettem észre, hogy a reptéren kilopták a csomagomból kettő 5 db-os pakkot, ötöt vettem, már csak 3 db volt a táskám felső zsebében, ahova tettem őket. Nem hiszem, hogy a magyar csomagosok lopták ki, kinek kéne otthon túró rudi?! Vélhetően a brüsszeli reptéren található a tolvaj. Az 1000 Ft kárnál jobban zavart, hogy két vendéglátómnak majd nem tudok magyarországi ajándékot adni.

Bemetróztunk a belvárosba vacsorázni. Marokkói negyedbe mentünk egy halas étterembe. Különféle halakat válogattunk össze, majd kiültünk a teraszra várakozni, amíg megsütik nekünk. A salátákat és kenyeret hamar kihozták, a halra kb. 1 órát kellett várni. Azt hittem megőrülök a várakozásban és hideg is volt kabát nélkül. Majdnem megettünk az összes salátát is a várakozásban. 32 eurót fizettem a végén. Még a levelezésünkben megírtam Johannának, hogy szeretném meghívni vacsorázni, amin nagyon meglepődött. Írta és mondta is, hogy még soha egyik vendége se hívta meg enni, általában ő szokott fizetni... Ezen meg én lepődtem meg, mert engem meg nagyon sokan meghívtak mindenféle dologra. Persze Budapest sokkal olcsóbb..

Szombaton kora este elindultam tömegközlekedéssel az induló budapeti járatomhoz. A Garibaldi pályaudvaron nagy nehezen megtaláltam a buszmegállót, ami kivisz a reptérre. A buszmegállóban egy fiatal lány várakozott. Beszélgetni kezdtünk, és hamar kiderült, hogy ő is a pesti géphez megy. Mivel nem volt magyar akcentusa, gyanakodva kérdeztem meg, hogy magyar e. Német lány volt, aki Pécsre jár az orvosi egyetemre.

A buszon elmesélte, hogy ez neki már a második nekirugaszkodása Budapestre jutni, mert az eredeti jegye tegnap estére szólt, de benézte az indulást. Nizzában volt egy konferencián dolgozni. Szombat délelőtt érkezett a városba, kb. 6 órát töltött Nápoly megtekintésével. A pályaudvaron megismerkedett egy negyvenes olasz fickóval, aki felajánlotta neki, hogy hazaviszi kocsival Budapestre. A lány nem élt a lehetőséggel.

Gyorsan kiértünk a reptérre, feladtuk a csomagjainkat, és beültünk a helyi étterembe pizzát enni. Ugyanabba az étterembe, ami előtt sokáig ültem, és vártam Matteora az ideérkezésemkor.

A pizzériában elmesélte, hogy a reptéren fog aludni, mivel Pécsre kell lemennie, de éjfélkor már nincs vonat. Azonnal felajánlottam, hogy aludhat nálam. Julia Danzer (24) a hetvenhetedik szörferemmé avanzsálódott. Ketten rendeltünk egy margarita pizzát és egy nagy üveg ásványvizet, a végén megfeleztük a számlát. Julia az anyanyelvén kívül beszél franciul és angolul is. Angolul rendesen az elmúlt 3 évben tanult meg a pécsi egyetemen.

Julia is couchsurfing tag, de csak néhányszor szörfölt 2 évvel ezelőtt. Nagyon jóleső hálával fogadta, hogy aludhat nálam. Gyorsan megettük a pizzát (milyen "érdekes", hogy csak az első és az utolsó napomon ettem pizzát), és a biztonsági kapuhoz siettünk. Majd kinn ücsörögtünk a padon, és utolsóként szálltunk fel a gépre.

Hetvanhatodik vendégem volt két éjszakára még február végén, az ukrán Margarita Kirakosian (21) újságíró szakos egyetemi hallgató. Jelenleg Dániában jár egyetemre, szeptembertől Londonban fog tanulni kiemelkedően magas ösztöndíjjal. Szereti az orosz irodalmat. 9 alkalommal volt vendég, ő maga nem hosztolt senkit.

Sokat beszélgettünk a Majdan téri tüntetésekről, mi okozta. Nem írom ide le, mert ugyanazt mesélte el, ami a hírekben is hallani lehetett. Rita kiemelkedően okos lány, sokra fogja vinni. Beszél az ukrán mellett oroszul és angolul.

Mikor elutazom valahova, igyekszem vásárolni helyi pólót, zenét, hűtőmágnest és régi képeslapot..

Néha mindet egyszerre, néha csak egyvalamit ezek közül, és van úgy, hogy elfelejtem, utána meg bosszankodom. 23 országban jártam 21 éves korom óta (a gyerekkori családi nyaralások nem számítanak), tehát a kollekcióm nem reprezentatív.

Ti milyen szuvenírt hoztok haza? 

Kövess Facebook is!