Második és harmadik éjszakára átköltöztem tizenhetedik belga hosztjaimhoz, Julienhez (36) és Vincenthez (38). Julien a postán dolgozik, mint projekt manager, Vincent egy francia bank leánybankjánál szintén projekt manager. Szép öltönyökben járnak be dolgozni minden reggel. A két srác kedves, mosolygós és csendes. 2011 óta tagjai a CS-nek, 7 szörfertől van pozitív referenciájuk, és kb. 10 vendéget fogadtak eddig. Ők maguk is szörföltek 5 alkalommal az Egyesült Államokban. A képen Julien látható.
6 éve megvettek egy négy szintes házat és teljesen felújították, ma olyan 500 000 Eurót ér a piacon. A lenti szintem a nappali és a konyha egybe van nyitva, ott aludtam én egy szuper kényelmes kihúzhatós kanapén. Van egy édes kis belső kertjük, a végében tyúkok élnek, amit nem esznek meg, hanem a tojásukért tartják őket. Kéthetente jön egy biofarmer, és friss zöldséget hoz nekik. 19 család összefogott és megrendelte ezt a szolgáltatást. Havonta fizetnek, és mindig friss bio zöldséget és helyi gyümölcsöt kapnak. A kiszállítás ingyenes. Mondták, hogy napi szinten kell főzniük, különben rájuk rohad a sok cucc. A kenyeret is maguk sütik otthon. Mindketten örültek a Pick szaláminak, amit nem ismertek korábban, de másnap az egész rudat megették.
Az első este elmentünk vacsorázni egy közeli étterembe. Én tonhalas salátát rendeltem egy Pêcheresse Lindemans sörrel, 15 Eurót fizettem érte. Utána még maradtunk beszélgetni, és kirendeltünk még egy kör italt, amire már én hívtam meg őket. A srácok elmesélték az amerikai CS élményüket, én is megosztottam velük pár utazásos történetemet. Hazaértem, és elkértem a wifi kódot, hogy megnézhessem az Indexen a választások eredményét. Elég volt egy pillantást vetni a címlapra és csak elolvasni a headline-okat. Az eredmény még fáradtabbá tett, mint ami előtte voltam, egy perc aladt elaludtam.
Hétfő reggel 08.15-kor indultunk el Juliennel. Kiértem a vasútállomásra és Antwerpen felé kértem egy vonatjegyet, 15 Euró volt a return jegy a kb. 70 perces útra. A pályaudvar előtt sok-sok gyémántboltot találtam zoknikeresés közben. A környéken jónéhány ortodox zsidó férfi bicajozott, ők is gyémánt kereskedők lehetnek. Gyémántot nem vettem, zoknikat igen. Főleg sétáltam, fényképeztem és kávézókban ücsörögtem. Tetszett a város, de ahogy Brüsszel, úgy Antwerpen sem érintett meg.
Egy salátázós helyen rendeltem egy kecskesajtos salátát 5 Euróért, kifizettem, majd kiültem vele a teraszra. Egyszer csak egy öltönyös férfi tűnt fel kezében az útikönyvemmel, és megkérdezte angolul, hogy én hagytam-e ott, mondtam, hogy igen, enyém a könyv. Erre átváltott magyarra és ugyanezt megkérdezte magázódva, majd visszament az étterembe. Na ez meglepett. Mikor végeztem, és bevittem a tálcámat, még benn ült egyedül, de már csak egy-két mosolygós szót váltottunk egymással.
Megnéztem a katedrálist, a bennük található Rubens festményekkel. Ettem egy felejthető élvezeti értékű waffelt 2.5 Euróért. Ettem 3 db belga bonbont 2 Euróért, határozottan itt volt eddig a legolcsóbb.
18.00-ra értem vissza Brüsszelbe, még összefutottunk Johannaval, hogy ideadja a nála hagyott túró rudikat. Onnan siettem a hosztjaim lakásához, ami szerencsére csak 6 perc sétára volt Johanna házától, mivel megbeszéltük, hogy 20.00-tól bikram jóga órára megyünk. A fiúk még sohasem voltak bikram jóga órán, Vincent még a jógát se próbálta korábban, ehhez képest mindketten kicsit szenvedve, de hősiesen végigcsinálták. Mindketten rendszeresen futnak, több maratonon vannak túl.
Egy 5 perc sétára található új stúdióba mentünk, ahol nem volt próba bérlet, mint bárhol máshol, ahol eddig jártam bikramon. Londonban, Berlinben és Budapesten is kipróbáltam 2 stúdiót, és mindenhol van egy 10-14 vagy 30 napos próba bérlet, amit relatíve alacsony áron használhatunk. Budapesten 2700 Ft a 10 napos bérlet, Londonban 35 font a 30 napos próba verzió. Itt rögtön egy alkalmas jegyet kellett venni 20 Euróért. Az óra viszont remek volt, idén valamikor január végén voltam utoljára. Ez az alkalom most teljesen felfrissített, és csökkentette a lelkiismeretfurdalásomat a rengeteg megevett csoki után. A srácok még a bejárati ajtót elhagyva lelkesen bólogatva mondták, hogy járni fognak rendszeresen. Mindig ez van, ha valakit elviszek bikramra, jutalékot kéne kérnem :-)
Az óra után articsókalevest, kenyeret és zöldségeket ettünk otthon.
Kövess Facebookon és Instagramon is!
További antwerpeni fotóimat itt nézheted meg.
Utolsó kommentek