21.10-re értem Brüsszelbe, onnan elmetróztam az új belga hosztom lakásához. Kissé eltévedtem, mikor megérkeztem, ezért kijött értem a metróállomáshoz. Próbáltam útbaigazítást kérni több helyitől, de senki nem beszélt angolul. Na persze, ismét Belgiumban vagyok. Ez már nem Hollandia, ahol mindenki második anyanyelvként bírja az angolt.
Huszonegyedik hosztomnak, Svennek (37) elképesztő CS tapasztalata van. Több, mint 500 vendéget fogadott az elmúlt 7 évben, mióta a CShez csatlakozott. Hoszt és CS nagykövet. Odaadtam neki a Pick szalámit thank you giftként. Sven vegetáriánus, de mondta, hogy a szülei nagyon fognak neki örülni. Leültünk a nappalijába és éjfélig beszélgettünk. A CS volt a téma, elmesélte néhány élményét. Kiderült, hogy őt eddig senki nem használta ingyen szállásnak, amin nagyon meglepődtem, hiszen velem legalább 6-8 alkalommal előfordult. Sven gyorsan megadta a választ azzal, hogy az ő lakásában nincsen privát tere a vendégeinek, mivel csak a nappalijában tud szállást adni, ami semennyire sem privát. Nincs alkalmuk bezárkózni a szörfereinek. Nálam meg van külön vendégszoba. Tehát aki külön magánéletet szeretne, az nem küld neki requestet. Ez vélhetően igaz.
Sven végtelenül törődő és kedves hoszt volt, picikét ugyan merev személyisége van, de egyből megkedveltem. A beszélgetésünk alatt egy macit szorított magához.
Sven eddig ötször hosztolt egy amerikait, aki egy negyvenes pasi, és havi 500 euróból él. Főleg Európában couchsurfinggel, és az a stílusa, hogy nagyon agresszíven keres szállást, gyakorlatilag levakarhatatlan. Stresszes feladat minden estére szállást találnia, és mindezt hosszú évek óta csinálja. Sven megfogadta, hogy ismételt kérésre már nemet fog mondani. Egyébként egyetértett velem abban, hogy amerikaiakat a legkönnyebb hosztolni: könnyedek, gyorsan alkalmazkodnak, hálásak, és jófejek. Valóban a többségükkel csak felületes társalgás folytatható, de abban viszont verhetetlenek. Én is amerikaiakat szeretek a legjobban vendégül látni.
Mesélt egy másik vendégéről, aki a megérkezése után be akart menni a városba, azonban a metróállomásnál közölte Svennel, hogy gyalogolni szeretne. Sven mondta neki, hogy gyalog nagyon messze van a város, olyan közel másfél óra séta, a lány azonban nem bánta. Sven arra gondolt, hogy a lánynál nincs pénz, ezért nem tud jegyre költeni. A séta alatt azonban kiderült, hogy a lány legyalogolta a Santiago de Compostela túrát, és imád gyalogolni, és volt nála bőven pénz. Ez, és hasonló esetek tanították meg vele, hogy nem szabad elsőre ítélni, amire egyébként nagyon hajlamosak vagyunk. Megvallom, én is gyorsan ítélek meg embereket, de a CSnek köszönhetően már sokat finomodtam ezen a téren.
Reggel 05.15-kor kellett kellnem, hogy elérjem az első 05.40-es metrót, ami kivitt a Midire, és onnan pedig busszal mentem tovább a repülőtérre. Sven felkelt velem, és kikísért a metróhoz. Futva rohantunk a metróállomáshoz. Azaz Sven futott, én meg mentem utána. 30 kg-os gurulós börönddel nem lehet futni. Az 5 alalmas jegyemnek tönkrement a mágnescsíkja, amit csak egyszer használtam. Sven bérletét használtuk, amivel átjutottam a kapun. Már csak egy futó távolból való búcsúzásra maradt idő. Ahogy leértem a metróba, egyszerre két irányból futott be két szerelvény. Találomra felszálltam az egyikre, mivel nem volt időm ellenőrizni, hogy melyik irány az enyém. 50 % esélyem volt, hogy eltaláljam, ami bejött.
A repülőtéren rendeltem egy melegszendvicset tejes kávéval elképesztő áron. (12 Eur). Vettem marcipánt is, amit a pénztárnál biztonsági tasakba tettek, mert az eladó szerint a repülőn bombának nézhetik. LOL. A gépen persze kibontottam, és megettem az egészet. Leültem a székekre és olvastam, amíg mindenki át nem ment a kapun. Bírom ilyenkor a türelmetlen izgatott embereket. Én soha nem állok be a sorba, mert a gép úgy se megy el nélkülem. Legutolsóként szálltam fel a gépre, körbenéztem hol ülnek kisgyerekkel, és tőlük a lehető legmesszebb ültem le. Ezt a rutint egy ideje már megszereztem, így a csecsemők nem a fülembe fognak üvölteni két órán keresztül. Találtam egy hármas ülést, a folyósónál csak egyvalaki ült. Lehuppantam az ablak mellé és egyből elaludtam.
Kövess Facebookon és Instagramon is!
Utolsó kommentek