Szombaton kora este elindultam tömegközlekedéssel az induló budapeti járatomhoz. A Garibaldi pályaudvaron nagy nehezen megtaláltam a buszmegállót, ami kivisz a reptérre. A buszmegállóban egy fiatal lány várakozott. Beszélgetni kezdtünk, és hamar kiderült, hogy ő is a pesti géphez megy. Mivel nem volt magyar akcentusa, gyanakodva kérdeztem meg, hogy magyar e. Német lány volt, aki Pécsre jár az orvosi egyetemre.
A buszon elmesélte, hogy ez neki már a második nekirugaszkodása Budapestre jutni, mert az eredeti jegye tegnap estére szólt, de benézte az indulást. Nizzában volt egy konferencián dolgozni. Szombat délelőtt érkezett a városba, kb. 6 órát töltött Nápoly megtekintésével. A pályaudvaron megismerkedett egy negyvenes olasz fickóval, aki felajánlotta neki, hogy hazaviszi kocsival Budapestre. A lány nem élt a lehetőséggel.
Gyorsan kiértünk a reptérre, feladtuk a csomagjainkat, és beültünk a helyi étterembe pizzát enni. Ugyanabba az étterembe, ami előtt sokáig ültem, és vártam Matteora az ideérkezésemkor.
A pizzériában elmesélte, hogy a reptéren fog aludni, mivel Pécsre kell lemennie, de éjfélkor már nincs vonat. Azonnal felajánlottam, hogy aludhat nálam. Julia Danzer (24) a hetvenhetedik szörferemmé avanzsálódott. Ketten rendeltünk egy margarita pizzát és egy nagy üveg ásványvizet, a végén megfeleztük a számlát. Julia az anyanyelvén kívül beszél franciul és angolul is. Angolul rendesen az elmúlt 3 évben tanult meg a pécsi egyetemen.
Julia is couchsurfing tag, de csak néhányszor szörfölt 2 évvel ezelőtt. Nagyon jóleső hálával fogadta, hogy aludhat nálam. Gyorsan megettük a pizzát (milyen "érdekes", hogy csak az első és az utolsó napomon ettem pizzát), és a biztonsági kapuhoz siettünk. Majd kinn ücsörögtünk a padon, és utolsóként szálltunk fel a gépre.
Mikor felértünk, több egyedül ülő férfi jelezte a hármas sorban, hogy üljünk oda. Julia beült az ablakhoz, egy kövér férfi ült a folyosó mellett. Mivel nem volt kedvem közéjük furakodni, ezért én a gép közepéhez mentem. Egy rettentő helyes pasit találtam egy hármas ülés közepén. Megkértem, hogy üljön az ablakhoz, vagy a folyosóhoz, hogy jobban elférjünk. Elsőként nem értette miért akarom ezt. Akkor kifejtettem, hogy mindkettőnknek jobb lesz, ha van közöttünk egy üres hely, sokkal jobban el fogunk férni. Ő a folyosót választotta, és a vele utazó diákjaira hivatkozott, akikre így jobban felügyelhet. A mögöttünk ülő gimnazista párral beszélgetni kezdett tört magyarsággal, amit később megdicsértem. Ő visszakérdezett, hogy én magyar vagyok e. Mondom igen, de folytattuk angolul, mivel az angol tudása sokkal jobb volt, mint a magyar. A mögöttem lévő 17 éves leányka felállt, és odahajolt hozzám, hogy beszéljek a tanár úrral magyarul, mert tud úgy is. Egy kedves mosollyal reagáltam. A srác egyébként 3 éve él Budapesten, és olaszt tanít egy gimnáziumban. Egy picit még dumálgattunk, aztán gyorsan elaludtam.
Budapesten minibusszal hazamentünk az új vendégemmel. Reggel Julia kiment a Déli Pályaudvarhoz. Reggelire különféle nápolyi sütikből ettünk kóstoló darabokat, amit ő hozott magával. Kedves thank you gift volt. A fotót Julia készítette.
Kövess Instagramon is!
Kövess Facebookon is!
Utolsó kommentek