Az amerikai vendégeim ma elmentek, ők voltak eddig a legtöbb éjszakát (hat) nálam maradó surfereim. Los Angeles mellett születtek és nőttek fel mindketten, mégsem a tipikus LA fake emberek közé tartoznak. Elmesélték nekem, hogy a Los Angelesben élő emberek, akik nagyon ügyelnek a kinézetükre, külsőségeikre, minden nap sportolnak, nem esznek, vagy ha igen, csak salátát, sok-sok plasztikai műtétet végeztetnek magukon, mind a filmiparban vagy ahhoz köthető művészeti ágakban dolgoznak. Elmondták, hogy az Angyalok Városában Compton, Lynwood, Lennox és Inglewood veszélyes környék, gyakoriak a kirablások, késelések, lövöldözések. Az utcák frontjain elhelyezhedő lakóházak és üzletek ablakai golyóállóak. Érdemes tehát ezeket a környékeket elkerülni, vagy ha arra van dolgunk, ne szálljunk ki a kocsiból.
Megtudtam tőlük, hogy a legtöbb déli államban, pl Texasban elég erősen él a rasszizmus az emberekben. Kérdeztem tőlük, hogyha én ott akarnék élni a szőke hajammal, kék szememmel, fehér bőrömmel, akkor velem ugye nem lenne "gond"? Lisa válasza egy kedves mosoly kíséretében az volt, hogy "dehogynem, mikor megszólalnál már feléd is irányulna némi idegenellenesség". A texasiak imádják Amerikát és mélyen hisznek benne, hogy az Egyesült Államokban legjobb állam Texas és az USA a világ legfantasztikusabb országa. Mondják ezt azok is, akik sohasem utaztak el más országba. Imádják George Bush-t (G.B és G.W.B texasi) és elkötelezett republikánus szavazók.
Lisaék thank you gift-je két alkalmas 2 órás angol óra volt. Eredetileg minden nap tanítottak volna egy órát, megvallom én voltam lusta és én mondtam le négy este is az órákat. Az első alkalommal magamról és a családomról beszéltem nekik, ők közben javítgatták a hibáimat. Utána Aaris kilistázta a nyelvtani hibáimat. A másik alkalommal átbeszéltük mik a gyakori előforduló tévedéseim, végigkövettük a jegyzetét. A másik tanóránkon a CS volt a téma, elmeséltem nekik az első 4 vendégem történetét. Lisaval beszélgettem, ő korrigált, közben Aaris ismét jegyzetelt, a végén mellém ült és végigvettük a nyelvtani összetételeket, amire fokozottan oda kell figyelnem és kiemelt figyelmet fordítanom a későbbiekben. (A szórenddel és a prepozíciókkal van a legtöbb nehézségem). A jegyzeteket eltettem. A szókincsemet viszont kiemelten megdicsérték. :-)
A másik ajándékuk az volt, hogy az utolsó közös reggelünkön csináltak nekem amerikai reggelit. Ami nagyon finom volt, de ha minden nap ezt enném garantáltan szükségem lenne egy állandó kardiológiai konrollra.
A szombatunkat Szentendrén töltöttük. Sétáltunk a városban, tartottam nekik egy nagyon amatőr szintű idegenvezetést. Magyar folklór műtárgyakat és népi elemeket nézegettünk ajándék boltokban, és végigjártuk a legtöbb galériát. Az Old Goat Art Gallery-ben láttam egy fantasztikus képet 18 000 Ft-ért, amibe első látásra beleszerettem. A galériás mindenképpen el akarta nekem adni az alkotást, árengedményt is felajánlott, de mikor közöltem vele, hogy 600 Ft-van nálam, egyből befejezte az alkudozást. A Duna parton kiültünk a korlátra, kekszet és túró rudit ettünk és bámultuk a családokat, a síró és nevető gyerekeket.
Megkérdeztem tőlük, hogy mik voltak a kedvenc pillanataik Budapesten. Elsőként a magyar televízió hírekben való szereplést említették, még soha nem szerepeltek a tévében :-). Valamint a Budai várból látható kilátást és a Király Fürdőben töltött délutánjukat szerették nagyon.
Lisáék tőlem Zágrábba utaztak, onnan bejárják az összes balkán országot novemberig. Lisa utána hazatér áprilisig. Aaris pedig decemberben Tokióba utazik és egy négy hónapos hajóutazáson vesz rész, és önkéntes munkában angol tanárként fog dolgozni. Májusban visszamennek Tajpejbe.
Utolsó kommentek