Huszonhetedik és huszonnyolcadik vendégeim, Lisa Villamil (27) és vőlegénye Aaris King (26) Kaliforniából jöttek, Orange és Trabuco Canyon városokban születtek és nőttek fel. Két éve Tajpejben élnek, ahol angolt tanítanak gyerekeknek. Jelenleg egy három hónapos európai körutazáson vesznek részt. Novemberben hazamennek és janurban visszatérnek Tajpejbe dolgozni.

A requestet Lisa küldte, melyben leírta, hogy egy hétre jönnek Budapestre és szállást keresnek. Első körben két napra mondtam nekik igent, majd nem sokkal később realizáltam, hogy mindketten ESL angol tanárok. WOW! gyorsan írtam neki egy új levelet, hogy amennyiben naponta egyszer egy órát tanítanak engem angolul, akkor maradhatnak egész hétre. Lisa örömmel mondott igent: "I would love to have conversation classes with you." Ez mindkettőnk számára jó deal, nekik nem kell kétnaponta költözködniük, nekem meg lesz egy profi angol nyelvtanárom ingyen.

Hétfő este 19.30-at beszéltünk meg találkozónak a Batthyányi térre. Én délután ráébredtem, hogy a fitness bérletem ma lejár és a 10 alkalomból csak ötöt használtam ki, szóval nem ártana ma gyorsan még két órára elmenni. Írtam nekik levelet, hogy legyen inkább a Rózsadomb Center Cafe Cino Kávéházában a találkozónk 21.10-kor. Aztán vártam... Nem léptek be a CS oldalára, telefonszámom nem volt hozzájuk, érthetően kezdtem ideges lenni. Kiírtam a saját Facebook falamra, a CS blog FB oldalára és a twittere is, hogy valaki esetleg 19.30 körül lesz a Batthyányi tér környékén? Nem sokkal később egy barátnőm kommentelt, hogy ő szívesen odamegy értük. Gyorsan felhívtam őt egyeztetni a részleteket, de nem mertem neki elmondani, hogy szimplán jóga és spinning órám lesz, annyit mondtam neki, hogy dolgom van és nagyon rendes tőle igazán. Wera azt is megígérte, hogy elviszi őket kocsival a kávézóba. Onnantól már csak azon aggódtam, hogy Lizáék tényleg ottlegyenek 19.30-kor és ne késsenek sokat. A két óra közötti szünetben felhívtam Werát helyzetjelentés ügyben, és azt a megnyugtató hírt kaptam, hogy kávéznak a Cafe Cinoban. Problem solved :-)  

21.10-kor megérkeztem a kávézóban, kissé zavart kézfogással mutatkoztunk be egymásnak. Wera persze azonnal levette a kipirosodott arcomból és a vizes hajamból, valamint a kezemben szorongatott ásványvízből, hogy edzeni voltam. Szerencsére van annyira jó barátom, hogy nem akadt ki ezen :-) Wera lelépett, mi pedig hazamentünk, és kiültünk a teraszomra. Kínáltam őket sörrel, de amellett, hogy nem dohányoznak alkoholt sem isznak. Soha. Engem ez persze nem akadályozott meg a behűtött 3 cider elfogyasztásában. Viszont eldöntöttem, hogy tényleg ma dohányzom utoljára!

Az esténk fő témája az angol nyelv volt. Akcentusok és dialektusok kérdése, hogy mennyire lehetetlen vagy nagyon nehéz feladat az eredeti akcentusunk elhagyása. Meséltek nekem a tajpeji életről, hogy mennyire olcsó város és az emberek nagyon kedvesek, jó ott élni. 300 dollárból egy komplett lakást lehet bérelni és 2 dollár egy menü egy étteremben. Megosztottam velük én is a két Tajpeji vendégemmel megélt tapasztalataimat. Elmesélték, hogyha nem angol anyanyelvű emberrel beszélgetnek, akkor teljesen más angolt használnak, mint amikor egymással beszélgetnek. Egymás között jóval gyorsabban társalognak és sok amerikai szlenget használnak. Velem normál beszédtempóban, tisztán, érthetően és szlengmentesen kommunikáltak, amiért igen hálás voltam. 

Holnap várost néznek, én dolgozom, este találkozunk a szokásos keddi CS meetingen.