Vasárnap 09.30-kor ébredtem. Elkészültem és készítettem néhány fotót a teraszról elém táruló kilátásról. Szeretnék én is egy ugyanilyet Budapestre.
Ezt közvetlenül az ablakon keresztül:
És így néz ki a szobám:
Kimentem a nappaliba, Matteo éppen söpört. Felajánlottam gyorsan, hogy segítek neki, azonnal át is adta nekem a parfist. Kisöpörtem a teljes lakást, ilyet se csináltam még másnál. Utána leültünk reggelizni, ami gyakorlatilag kizárólag cukros kelttésztából állt. Itt sírtam egy picit, hogy én NEM eszem ilyesmit, de nem volt menekvés. Mindenről részletesen elmagyarázta mi van benne, bár nem igazán kértem. Magyarul se tudnék beszélgetni cukros péksütik ízvilágáról és eredetéről. Végül is mindennek a felét ettük meg.
Reggeli után ismét motorra szálltunk és elmentünk megnézni valamilyen működő vulkánt. A bejáratnál volt egy kávézó, amit Matteo barátai üzemeltetnek. Matteo bonbont vitt nekik, mi kaptunk kávét, latte macchiatot rendeltem.
A tulaj barátnője (?) matematika professzor egy helyi egyetemen. Beszélgettünk a matematikáról, hálistennek tudott egy nagyon alapszinten angolul. Szerintem ha a barátaim is olvassák ezt a posztot, akkor ezen most nagyon röhögnek, hogy én a matematikáról beszélgetek. A pár azt hitte, hogy én is amerikai vagyok, ez megtisztelő az angolomnak :-). A lánya grafikus művész, megmutatta a katalógusát, amit utána nekem is adott.
Matteo jelezte, hogy vegyek jegyet a Vulcano Solfatarahoz, és járjam körbe a helyet. Ő addig dumálgat az olaszokkal. 7 EUR volt a belépő. Elején nem értettem mi ez, bár a kénes szagot egyből éreztem. Odaértem egy teljesen szürke sivatag szerű területhez. A kövek alól gőz pöfögött kifelé. Volt egy hasadék, ahonnan ömlött ki a kénes gőz, elé lehetett állni, büdös és meleg. A sziklákra nem szabad felmászni, és a hasadékba sem szabad bemászni, mert akkor megégsz.
Onnan átsétáltam egy téglaépülethez. Itt volt egy leírás, miszernt bele lehet állni, jót tesz a bőrnek és a reumának, bár igen forró és izzasztó.
Hát én is kipróbáltam.
Így nézett ki a táj:
Visszasétáltam a kávézóba, majd ismét motorra szálltunk és elmentünk ebédelni. Útközben kérés nélküli full idegenvezetést kaptam, mondjuk minden harmadik szót értettem a szél miatt, de nem baj.
Kövess a Facebookon is!
Utolsó kommentek