Valeriaval a Piazza Dante környékén egy pici mellékutcában található bárba mentünk, ahol a hosztom szinte mindenkit puszival üdvözölt. Egy kb. 6 fős csapat kinn cigizett a bár előtt. Bemutatott mindenkinek, a lányok kiváncsian fogadtak, nagyon jól esett a passzivitásuk hiánya. Gyorsan beugrottam a pulthoz Valeriának és magamnak rendelni egy pohár bort. A társaság az én kedvemért angolra váltott, hálistennek mindenki remekül beszélte a nyelvet. Érdeklődtek hogy érzem magam a városban, és mindenki elmesélte a saját budapesti élményét. Egy idő után azonban visszaváltottak olaszra, de nem bántam. Mosolyogva figyeltem az olasz temperamentumukat. A déli olaszok nem csak dumálnak egymással változatlan testtartásban, ahogy azt mi tesszük a kocsmák előtt állva, hanem teljes testet beleadva beszélgetnek, gesztikulálnak, mozognak, előre és hátra dőlnek, mutogatnak, szenvedélyesek. Ha én beszélek, én szimplán csak elmondok valamit. Ők nem.
Az este alatt egy milánói és nápolyi sráccal ragadtam le, a nápolyi fiú a társaság egyik tagjának vőlegénye volt, a milánói pedig az ő barátjuk. Szórakoztatóak, viccesek, figyelmesek és okosak voltak. Élveztem minden egyes velük töltött percet.
Közben embereket váltottunk, Valeria egyik barátnője különösen kedves volt velem, meghívott másnapra a hajójukra vitorlázni. Egy vitorlázós iskolát vezet a pasijával. Szombatonként gyakorlati órát tartanak a diákjaiknak. Megbeszéltük, hogy délben találkozunk a kikötőben a törzshelyüknek számított étteremben. Leírta a címet egy papírra. Nagyon odavoltam a meghívásért, még soha nem vitorláztam tengeren, a legjobb utolsó napos nápolyi program! Ösztönösen először Valeriának köszöntem meg, amin a lányok sokáig nevettek. De hát ha Valeria nincs, akkor nem jövök el ide, és a meghívás sincs..
Kb 01.30 körül azonban nagyon elfáradtam. Tervbe volt, hogy 02.00 körül elmegyünk egy afrikai klubba táncolni, de azt egész napos gyaloglástól erre képtelennek éreztem magamat. A két olasz srác és a menyasszony indulni készült, ezért elköszöntem Valeriatól és hozzájuk csatlakoztam. Ismét beugrottam a bárba megkeresni a hostomat, a pultnál Johnny Depp ült egyedül. Egymásra néztünk, én lesokkoltam. Aztán megráztam a fejemet és kijöttem a bárból. Most őszintén, mi ennek a racionális valószínűsége, hogy tényleg ő az személyesen? Miután kiértem, egyből elmondtam a többieknek, hogy benn ül Johnny Depp. Akkor ők is megtorpantak, hogy ne bassz, majd közösen nevettünk ezen. Mint utólag kiderült, nem ő volt az.
A srácok aggódva jelezték, hogy nagyon messze lakom innen gyalog, és nincs már tömegközlekedés Valariahoz. Megkértem őket, hogy beszéljenek egy taxissal, akkor nem leszek átvágva. Jó ötletnek tartották. Dumáltak a sofőrrel, akihez végül beültem. 8 Euró volt a hazafuvar.
Szombaton 08.00-kor keltem, dolgoztam egy órát és 09.50-kor elindultam táskát venni, mert nem megyek haza táska nélkül! Eldöntöttem, hogy a bunkó boltba megyek vissza a gyönyörűségért. Tök jó lett volna megvenni a 2200 Eurós Pradat, majd visszamenni hozzájuk, mint a Pretty Woman híres jelenetében.. De én nem kaptam ehhez hitelkártyát Richard Gere-től.
A Piazza Amadeoig elmentem metróval, majd onnan besétáltam a bevásárló negyedbe. Könnyen megtaláltam a Tramontano üzletét. Reméltem, hogy más eladók lesznek, de nem volt szerencsém, ugyanaz a lány fogadott. Azzal köszöntöttem, hogy tegnap itt voltam. Mondta, hogy igen, emlékszik rám. Mondtam, hogy akkor elvinném azt táskát, amit mutatott. Egyből nagyon mézesmázos lett. Hozta a táskát, kipakolta a papírt belőle, és mondta, hogy próbáljam fel, és megmutatta a többi színt és verziót is ebben az árkategóriában. Végül is a tegnap mutatott darabot vittem el 260 Euróért. Szép, nem?
Fizettem és sietősre vettem a lépést, mert már 11.10-volt és délre a kikötőbe kellett érnem. A közelben megittam egy cappuccinot, az utolsó nápolyit. És ez volt a legeslegfinomabb! Kértem egy sütit is, ha már..
Onnan visszamentem a metróhoz, és vártam a vonatra, ami elvisz Danteig. 20 percet kellett várni. Egy idős hölgy szóba elegyedett velem mellettem, záró angol nyelv tudása volt, szóval lassan beszélt olaszul és mutogattunk, közben fényképeket nézegettünk a telefonomon. Elszórakoztattuk egymást a 20 perces várakozásban. Ő is elmondta az utam alatt már sokadikként, hogy nagyon olasz fejem van. Én meg reagáltam sokadjára, hogy szerintem ez tévedés.
A Piazza Danten felhívtam Simonat, hogy itt vagyok és gyaloglom feléjük, aggódva megjegyezte, hogy nagyon messze vagyok. Útközben mutogattam a címet és 20 perces gyorsgyaloglással megérkeztem 12.10-re az étterembe. Egy motorcsónak a partról bevitt a hajójukhoz. Hálistennek nem rám vártak, a kivitorlázásra készülődtek. Simona egyből kibontotta a táskám csomagolását és megcsodálta a hajón tartózkodó többi nővel. Elmondták, hogy híres helyi márka. Még legalább fél órát a kikötőben szöszmötöltünk, én is segítettem nekik. Sokkal nagyob hajójuk volt, amihez én hozzászoktam. 2008-ban jártam vitorlástanfolyamra, és 3 évvel ezelőttig minden nyaramat végigvitorláztam a Balatonon egy pici 6 méteres hajón. Ez arra volt elég, hogy ezen a hajón biztonsággal mozogjak, és a kötelek felkészítésében tudtam segíteni, másban nem nagyon.
Mindenki bemutatkozott, ahogy elnéztem őket a nápolyi elittel fogom eltölteni a délutánomat. Az egyik lányon például D@G farmer volt. Olaszul beszélgettek, de nem bántam. Ültem a sarokban, és néztem a vizet, és a munkájukat. A hangfalakból Samanta Fox "zene" szólt, amit a dolog abszurditásaként kezeltem. Valeria barátnője elnézést kért tőlem, amiért olaszul tolják, de egyszerűbb és gyorsabb nekik ezen a nyelven utasításokat fogadni a kapitánytól, aki ráadásul nem beszélt angolul. Viszont egyenként a többiek foglalkoztak velem. Hoztak pezsgőt és pizzát az útra, egyikből sem fogyaszthattam.
A kikötőből a kapitány 11 éves lánya hozta ki a hajót, és az út során is felesben ő kormányzott. Ebbe született bele. A csapathoz tartozott egy 4 hónapos kölyökkutya is.
Remek délután vollt, kellemesen elfáradtam. A vitorlázás segített a béke meglelésében, és a magamba mélyedésen ismét. 16.00 körül kötöttünk ki. Elbúcsúztam a csapattól, majd hazasétáltam. További vitorlázós képeket itt nézhettek meg.
Kövess a Facebookon is.
Utolsó kommentek