Az amerikai vendégeim ma elmentek, ők voltak eddig a legtöbb éjszakát (hat) nálam maradó surfereim. Los Angeles mellett születtek és nőttek fel mindketten, mégsem a tipikus LA fake emberek közé tartoznak. Elmesélték nekem, hogy a Los Angelesben élő emberek, akik nagyon ügyelnek a kinézetükre, külsőségeikre, minden nap sportolnak, nem esznek, vagy ha igen, csak salátát, sok-sok plasztikai műtétet végeztetnek magukon, mind a filmiparban vagy ahhoz köthető művészeti ágakban dolgoznak. Elmondták, hogy az Angyalok Városában Compton, Lynwood, Lennox és Inglewood veszélyes környék, gyakoriak a kirablások, késelések, lövöldözések. Az utcák frontjain elhelyezhedő lakóházak és üzletek ablakai golyóállóak. Érdemes tehát ezeket a környékeket elkerülni, vagy ha arra van dolgunk, ne szálljunk ki a kocsiból.

Megtudtam tőlük, hogy a legtöbb déli államban, pl Texasban elég erősen él a rasszizmus az emberekben. Kérdeztem tőlük, hogyha én ott akarnék élni a szőke hajammal, kék szememmel, fehér bőrömmel, akkor velem ugye nem lenne "gond"? Lisa válasza egy kedves mosoly kíséretében az volt, hogy "dehogynem, mikor megszólalnál már feléd is irányulna némi idegenellenesség". A texasiak imádják Amerikát és mélyen hisznek benne, hogy az Egyesült Államokban legjobb állam Texas és az USA a világ legfantasztikusabb országa. Mondják ezt azok is, akik sohasem utaztak el más országba. Imádják George Bush-t (G.B és G.W.B texasi) és elkötelezett republikánus szavazók.

Tegnap este publikáltam egy posztot, amiben leírtam az RTL Klub Híradó Couchsurfing riportjáról szerzett forgatási élményemet. A posztban eredetileg közzétettem egy beszélgetést, ami az operatőr és közöttem zajlott az autóban útban a CS party felé. A dialógusunk alatt szóba került az RTL Való Világ című műsora, amiről én elmondtam, hogy a legelső szériából láttam kb két adást, azóta egyet sem. Megbeszéltük, hogy én nem tartozom a VV nézők tábora közé, ami "látszik is rajtam".

Ma délelőtt a poszt Index címlapra került. 5 nem fogadott hívást kaptam egy ismeretlen számról, visszahívtam 13.00 után. A riporter lány jelentkezett be azzal, hogy adja a szerkesztőt. Az alábbi beszélgetés zajlott le közöttünk.

Híradó szerkesztő: - Olvastuk a blogbejegyzésed. Nem tetszik nekünk, amit a Való Világról írtál. Ez egy magánbeszélgetés volt a kocsiban, amit te közzétettél. Ehhez nincs jogod. Az Indexet is felhívtuk, hogy távolítsák el a posztot, de ők nem voltak segítőkészek. Így most téged hívunk.

Én: - A saját véleményemet tettem közzé a Való Világról, ezt nem tehetem meg? Leírtam a blogban, hogy nem néztem soha. Ez olyan nagy baj?

Szerkesztő: - Igen, mert ezt nem írhatod le!

Én: - Oké, hogyha ez annyira zavar titeket, akkor törölhetem a bejegyzésből a béke kedvéért.

Szerkesztő: - Jogi útra fogjuk terelni, és átadjuk a jogászoknak az ügyet! Be fogunk perelni téged, ez nem gond nekünk.

Hétfőn megkeresett az RTL Klub Híradó, hogy szeretnének velem interjút készíteni a CouchSurfingről a lakásomban, valamint az éppen nálam levő vendégeimmel is. Igent mondtam.

Szerda 20.00 után érkezett meg hozzám egy fiatal operatőr és egy helyes fiatal riporternő. Kati riporter elmesélte, hogy úgy talált a kanapészörfre, hogy még a nyáron épp a postaládájából szedte ki a Helyi Téma nevű ingyenes újságot, amit ki akart dobni a kukába, de véletlenül a kezében maradt és útközben belelapozott. Ebben talált egy részletes bemutató cikket a CouchSurfingről. Utána ráguglizott a CS kulcsszóra, és az első oldal kidobta a blogot.

Kezdetben megmutattam az otthonomat, a vendégszobát ahol a surfereim laknak és a konyhát. Az első felvételek a blogomról készültek, valamint úgy kellett tennem, mintha épp posztot írnék. Készült felvétel még a CS nyitólapjáról és a térképről, hol vannak kanapék a világon. Az interjút a hálószobámban vették fel, kb 5 percet beszélgettünk: Hogy találtam a honlapra? Miért jó a CouchSurfing? Honnan fogadtam vendégeket? Milyen szabályai vannak a CS-nek? Merre utaztam a CS-en keresztül? Stb. A sugárzott anyagban viszont csak kb. 4 mondat volt látható. :-)

18 éves koromtól dolgozom, 21 éves koromban Budapestre költöztem egy darab bőrönddel. A függetlenség egyben anyagi függetlenséget is jelentett: önmagamnak kellett előteremteni a megélhetésem feltételeit. 16 évesen beleszerettem a fotográfiába és a filmművészetbe. 17-24 éves korom között komoly és szemmel nem látható anyagi bevételeket értem el a munkáimmal. Nyertem magyar és nemzetközi fotós versenyeket. Nagy cégeknek, újságoknak, és egy politikai pártnak voltam az állandó fotóriportere. 2002-ben abbahagytam, mert ráébredtem, hogy nem vagyok elég jó. Onnantól kezdve, hogy tudtam nem leszek jobb, nem érdekelt tovább a fényképészet.

2001-2004 között filmproducerként próbáltam boldogulni, de egy bemutatott filmen kívül nem sikerült eredményt felmutatnom. Ami egy Jancsó Miklós film társproducersége volt, ez persze menő, de kevesebb az elégségesnél. A filmek nézésének azóta is nagy rajongója vagyok, elképesztő méretű gyűjteményem van itthon. Kb 3000 film. Az sok nem? A konferenciaszervezés 1998-óta tart, még mindig érdekel, mert látom benne a lehetőségeket, van hova fejlődnöm, és tudok is jobb lenni még benne. Viszont nem érzem úgy, hogy életem végéig ezt fogom csinálni. Jelenleg új utakat keresek.

Huszonhetedik és huszonnyolcadik vendégeim, Lisa Villamil (27) és vőlegénye Aaris King (26) Kaliforniából jöttek, Orange és Trabuco Canyon városokban születtek és nőttek fel. Két éve Tajpejben élnek, ahol angolt tanítanak gyerekeknek. Jelenleg egy három hónapos európai körutazáson vesznek részt. Novemberben hazamennek és janurban visszatérnek Tajpejbe dolgozni.

A requestet Lisa küldte, melyben leírta, hogy egy hétre jönnek Budapestre és szállást keresnek. Első körben két napra mondtam nekik igent, majd nem sokkal később realizáltam, hogy mindketten ESL angol tanárok. WOW! gyorsan írtam neki egy új levelet, hogy amennyiben naponta egyszer egy órát tanítanak engem angolul, akkor maradhatnak egész hétre. Lisa örömmel mondott igent: "I would love to have conversation classes with you." Ez mindkettőnk számára jó deal, nekik nem kell kétnaponta költözködniük, nekem meg lesz egy profi angol nyelvtanárom ingyen.

Hétfő este 19.30-at beszéltünk meg találkozónak a Batthyányi térre. Én délután ráébredtem, hogy a fitness bérletem ma lejár és a 10 alkalomból csak ötöt használtam ki, szóval nem ártana ma gyorsan még két órára elmenni. Írtam nekik levelet, hogy legyen inkább a Rózsadomb Center Cafe Cino Kávéházában a találkozónk 21.10-kor. Aztán vártam... Nem léptek be a CS oldalára, telefonszámom nem volt hozzájuk, érthetően kezdtem ideges lenni. Kiírtam a saját Facebook falamra, a CS blog FB oldalára és a twittere is, hogy valaki esetleg 19.30 körül lesz a Batthyányi tér környékén? Nem sokkal később egy barátnőm kommentelt, hogy ő szívesen odamegy értük. Gyorsan felhívtam őt egyeztetni a részleteket, de nem mertem neki elmondani, hogy szimplán jóga és spinning órám lesz, annyit mondtam neki, hogy dolgom van és nagyon rendes tőle igazán. Wera azt is megígérte, hogy elviszi őket kocsival a kávézóba. Onnantól már csak azon aggódtam, hogy Lizáék tényleg ottlegyenek 19.30-kor és ne késsenek sokat. A két óra közötti szünetben felhívtam Werát helyzetjelentés ügyben, és azt a megnyugtató hírt kaptam, hogy kávéznak a Cafe Cinoban. Problem solved :-)