Gimnáziumban és főiskolán heti két órában 8 évet tanultam angolul. Motiváció nélkül. Ez azt eredményezte, hogy puskáztam a dolgozatoknál és nagyjából az volt a fontos, hogy kettessel le tudjam zárni az évet. Nem érdekelt az angol tanulás. Hozzáteszem, hogy mindkét helyen gyenge volt a nyelvoktatás színvonala, a tanáraink se vették komolyan a tanítást. 16 éve dolgozom, mindig magamnak, magyar partnerekkel, sosem kellett a munkámhoz az idegennyelv. Elvétve egy két esetet, megoldás: tárgyalás tolmáccsal, levelek megíratása fordítóval. Szűk másfél évet dolgoztam két multi cégnek, de mindenhova hívtak, és nem kérték tőlem nyelvtudást. A főiskolai diplomámat viszont nem vehetem át immáron 5 éve, mert nincs meg a nyelvvizsgám, de ez a részlet édesanyámat jobban érdekli, mint engem.

Az évek alatt néha felbuzdultam, vettem egy-két nyelvtankönyvet, beiratkoztam egy nyelvtanfolyamra, ahova az ötödik óra után már soha nem mentem el. Mindig kidobott pénz volt.

A filmeket viszont mindig eredetiben néztem felirattal, 22 országban jártam, annyi angol azonban ragadt rám, hogy tudtam útbaigazítást kérni, rendelni az étteremben és becsekkolni a szállodába vagy egy repülőtérre. Tavaly márciusban viszont megismerkedtem egy iráni sráccal, aki Zürichben lakott, és hirtelen lett motivációm angolt tanulni. Egy magántanárhoz jártam minden nap egy órában egy hónapon keresztül, csak azért, hogy beszélgethessek a pasimmal. Elővettem a tankönyveket, lecseréltem a filmek feliratát angolra, vettem egyszerűsített Oxford kiadású miniregényeket, kezdtem a 2-es szinttel, befejeztem a 6-ossal. A perzsa herceggel a kapcsolat közben kisebb nagyobb megszakításokkal végleg elmúlt 2011 novemberében. Viszont az angol tanulást MEGSZERETTEM.

Harmincnegyedik vendégem Vinícius Oliveira (26) Brazíliából, Porto Alegre városból származik, 3 éjszakára érkezett hozzám. Otthon ingatlanügynökként dolgozott. Tavasszal Dublinba költözött, hogy fél éven keresztül angolt tanulhasson napi 4 órában. Van egy brazil zenekara, az iskola mellett utcazenészkedett és bárokban lépett fel. Jelenleg egy öt hetes európai couchsurfing utazáson vesz részt, amiről ő is blogot ír, januárban hazamegy Brazíliába. 20 pozitív referenciája van, 8 hosttól és 5 surfertől.

Viníciusnak azért mondtam igen, mert lecsekkoltam a youtube videóit, és tetszett a zenéje. Az elfogadó válasz után kiderült, hogy nem fogja hozni a gitárját, hogy zenéljen nekem, ami miatt csalódott is lettem. Itt van egy videó tőlük, amit nagyon szeretek, a videó maga elég amatőr, de a zene kedves.

Hétfő este találkoztunk a Batthyány téren, majd rövid kitérő után hazajöttünk. Az hamar kiderült, hogy gondjaink lesznek a kommunikációval. Vin nagyon basic szinten beszél angolul és nem túl zökkenőmentesen, valószínűleg Dublinban főleg portugálul beszélőkkel vette körül magát. Amit mondok neki, nagyrészt nem érti, ilyenkor mindig a "haaa" kérdőszóval jelez vissza. Javasoltam erre a "Excuse me" vagy esetleg a "What" kérdőszócskát, mert a "haaa" elég udvariatlannak tűnik nekem (főleg, hogy minden kérdésem után használja), nem akartam bántóbb kifejezést használni... A reakció alapján megállapítottam, hogy nem kell nekem angol tanárt játszani, mivel egyrészt nem kérte, hogy segítsek, másrészt - valljuk be - messze vagyok én attól, hogy mások angolját korrigálhassam. Az is benne lehet a pakliban, hogy az én kiejtésem is borzasztó (egyébként az, én kifejezetten utálom, nagyon magyaros), de eddig mindenki értette, ezért gondolom, hogy talán mégsem.

Harminckettő és harmincharmadik vendégem két éjszakára érkezett hozzám: Jason (34) Timpton városában (Iowa) született és nőtt fel, jelenleg Denverben él a feleségével Victoriaval (32), aki Buenos Airesből, Argentinából szármaik. Mindketten egyetemen dolgoznak a tanulmányi osztályon. Jelenleg egy két hónapos európai utazáson vesznek részt. Firenzéből érkeztek hozzám, majd Budapestről Koppenhágába fognak utazni. Decemberben Argentínába fognak költözni egy kis városba a hegyekbe, mert Jason szereti a hideget és a havat. Remélhetően angolt fognak tanítani mindketten. Jason azért akar Argentínába költözni, mert még soha nem élt az Egyesült Államokon kívül, Victoria pedig egyszerűen csak hazamegy. Idén márciusban csatlakoztak a CS-hez, 9 pozitív refijük van, 7 hostól, vendéget még nem fogadtak.

Elég érdekes utat választottak ahhoz, hogy eljussanak a lakásomig. A levelezésünkben pontos leírást kaptak minden transzfer módról (shuttle, taxi, tömegközlekedés). A végén minibusszal jöttek a Batthyányi térig és onnan gyalogoltak el a lakcímemhez közel eső buszmegállóig, ami kb 1 óra séta. Nem igazán értettem, hogyha a legdrágább utazási módot választották, akkor miért nem a lakásomig jöttek, de a válasz annyi volt, hogy szeretnek sétálni.

Együtt elmentünk a Sparba cidert és tejet venni, majd hazaérkezésünk után leültünk kávét főzni és beszélgetni. Megkínáltam őket pálinkával, szegények nagyon eltorzult reakciót produkáltak, fel kellett volna venni videóra. Azt hiszem fogok egy videó sorozatot forgatni, majd posztolok havonta belőle egy részt: A couchsurfereim és a pálinka.

Harmincegyedik vendégem Yiping Luo (27) Kantonban, Kínában született, nőtt fel, majd 15 évesen az anyjával és a nagymamájával Torontóba költöztek. Ott diplomázott le marketing szakon. Két éve Hamburgban, Németországban él, PR-osként dolgozik egy nemzetközi tanácsadó vállalatnál. Idén márciusban csatlakozott a CouchSurfinghez. 14 referenciája van, 9 szállásadótól, ő maga nem fogad vendégeket.

Yiping szombat reggel érkezett vonattal a fővárosunkba, hívott is, hogy csatlakozzak hozzá a városnéző túrájára, de mivel csak délután sikerült felébrednem, és utána jóga órára kellett mennem, hogy regenerálódjak, csak este 19.00-kor találkoztam vele az Opera előtt. Kedves kézfogás után (végre egy surfer, aki nem ugrik a nyakamba üdvözléskor) ötletként felvetette, hogy menjünk Operába. Mondtam neki, hogy az előadás 15 perc múlva kezdődik, de miért is ne, csekkoljuk le mit adnak. Az Anyegin ment, amire természetesen nem volt jegy. Mondtam is Yipingnek, hogy eléggé alulöltözöttek vagyunk egy operaelőadáshoz, erre azt válaszolta, hogy Hamburgban és Torontóban teljesen megszokott utcai ruhában érkezni az Operába. Hát - mondtam - nálunk nem.

Elsétáltunk a Cserpes Tejivóba, mivel én éhes voltam. Ettem füstölt mozzarellás szendvicset, kakaós csigát és pogácsát és ittam egy epres turmixot. Yiping nem kért semmit. Elmesélte viszont a vacsorám alatt, hogy az anyanyelve a kantoni, iskolában viszont csak a mandarint tanulhatta. Részletes bemutató elemzést tartott nekem, hogy mi a különbség a mandarin és a kantoni nyelv között, a két nyelv például írásában is eltér egymástól. Csaba barátom nagyon élvezte volna ezt az előadást. Yiping mivel mandarinul tanult írni az iskolában, ezért a saját anyanyelvén nem tud írni, csak beszélni. Az angolt nagyon enyhe kínai akcentussal beszéli. Mondta is, hogy komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy eltűnjön az akcentusa. Beszélgettünk sokat Torontóról, mivel 2 éve én is ott töltöttem egy hetet. Meséltem neki a budapesti kínai közösségről, ő kérdezte, hogy Pesten van e kínai negyed. Érdekelt, hogy fontos e neki, hogy kínai férfihoz menjen feleségül. Yipping nem válaszolt egyértelmű igennel vagy nemmel a kérdésre, de úgy vettem ki, hogy igen. Elmondta azt is, hogyha gyereke lesz, akkor minden nyáron Kínába fogja küldeni, hogy tanuljon meg rendesen írni és beszélni egy nyári iskolában.

Huszonkilenc és harmincadik vendégeim egy éjszakára jöttek hozzám. Ricardo (27) Costa Ricán született, ott élt 5 éves koráig, onnan a családjával Mexikóba, majd Ecuadorba, Izraelbe és Chilébe költözött. 22 évesen beiratkozott egy New York-i filmes főiskolára és vágó szakon végzett. Brooklynban él és részmunkaidős vágó állása van egy NYC-i kábel televíziónál. Most egy 10 hetes európai utazáson vesz részt. 2 éve használja a Couchsurfinget, 24 pozitív referenciája van, felében hosttól és surfertől egyaránt.

Will (25) Richmondban született és nőtt fel, majd diplomázott szerzett marketing szakon, jelenleg Denverben él. Két hónappal ezelőtt még egy autókölcsönző cégnél dolgozott, de felmondott és szintén egy 3 hónapos európai utazásra indult. Bérel egy lakást Németországban, Brémában, mert van ott egy barátja, és akart egy jó ismerőst a közelében és kellett neki egy hely, ahova hetente-kéthetente "haza" lehet térni. Decemberben tér vissza Denverbe és megpróbál állást találni valamelyik banknál, mint sales-es. idén májusban regisztrált a CS-re, 7 pozitív referenciája van, ebből 2 hosttól.

A fiúkkal Nagyi palacsintázójában találkoztam este 19.00-kor a Batyin. Köszöntem nekik és gyorsan rendeltem két sajtos palacsintát, leültem hozzájuk, váltottunk kb 3 mondatot, mikor Ricardo megdicsérte milyen szépen beszélek angolul. Reagáltam nekik, hogy ez a gondolat téves, de később ezt maguktól is észre fogják venni. Ricardo amerikai akcentussal beszélt angolul, a beszédében nyoma se volt a spanyol akcentusnak. Ő kb a negyedik olyan ember, akivel találkoztam, aki a saját (nem angol nyelvű) hazájában nőtt fel, még sincs az anyanyelvére jellemző akcentusa. Szerencsés emberek.