Amikor elkezdtem a blogot, az volt a terv, hogy minden vendégről külön poszt fog születni. Ha a vendégem nem túl érdekes személyiség, vagy nem történt semmi különös, akkor beszélgetünk az országáról, kultúrájáról, hogy legyen miről írni. Volt viszont pár vendégem az utóbbi időben, akikkel tényleg nem történt semmi, vagy néha kedvem nem volt blogolni. Most egy posztban megpróbálom mégis összefoglalni a vendégek egy részét, akiket az elmúlt 2 hónapban hosztoltam.

Százhuszonkilencedik vendégem Robert (27) Argentinából. Egy éjszakát hosztoltam, aranyos, kedves fiú volt. A legemlékezetesebb része a CS élménynek talán az volt, amikor megkérdeztem, hogy mi volt a legfurcsább couchsurfing élménye. Elmesélte, hogy egy olasz lány hosztolta, aki ugyanabban az időben egy házaspárt is vendégül látott. Elmentek négyesben bulizni, majd a többiek kitalálták, hogy dugjanak négyesben. A vendéglátó biszexuális volt, és legfőképp a házaspár lány tagjával akart szexelni. Hazamentek a házibuliból, és nekiugrottak a dolognak. Az esemény után a házaspár feleség tagja elmondta Robertnek, hogy most feküdt le először más férfival mióta házas. Amikor ide ért Robert a történetben, visszaköptem a cideremet, hogy mi van?? Először szexel mással és egyből egy gruppenben kezdi? Oké, hogy ott a férje is, de nagyon szokatlan módja a kikacsintásnak. Róbert is elmesélte, hogy nagyon meglepődött. Később arra gondoltam, ha meg úgy nézzük, akkor ez egy morálisabb módja a félrekefélésnek, mert nem kefél szó szerint "félre". És az is lehet, hogy a pár eldöntötte, hoyg ezentúl nyitott kapcsolatban élnek. Megkérdeztem, hogy a pasival ők csináltak e valamit, mondta, hogy csak ők nem nyúltak egymáshoz, mindenki más mindenkihez minden verzióban igen. Zárásként érdeklődtem még, hogy milyen volt a gruppen. Azt mondta szar volt.

Százharmincadik és százharmincegyedik vendégem Eva Chernova (31) és barátja Yekaterinburgból, Oroszországból jöttek hozzám három éjszakára. Éva cukrász, a párja mérnök. Velük nehéz dolgom volt, mert nagyon gyengén beszéltek angolul. Főleg google fordítóval kommunikáltunk. Éva és barátja szereti Putyint, mert mióta Putyin az elnök, azóta sokkal jobb az életszinvonal még az ő városukban is, ami pont Európa és Ázsia határánál van. A srác aznap ünnepelte a születésnapját, ahogy megérkeztek, Eva hozzálátott süteményt sütni. Eva egyébként időnként elég különleges süteményt is készít megrendelésre, például ilyet.

Százharminchatodik vendégem az amerikai Diggie Witt (25) volt Coloradoból. Fotósnak írta le magát, és a requestjében javasolta, hogy fotózzunk együtt valahol.

Diggie Floridaból, Jacksonwille-ből származik, néhány éve költözött Coloradóba és egy kisvárosban lakik, egy síparadicsomban dolgozik liftkezelőként. Járt főiskolára, de az első évben otthagyta, mert szerinte felesleges a felsőoktatás. Mondtam neki, hogy nem felesleges, csak talán ő választott rossz intézményt. Nem akartam mondani, hogy diploma nélkül egész életére liftkezelői állás vár rá...

Arról beszélgettünk, hogy mennyi pénzből lehet megélni Amerikában. A vendégem több fiatallal együtt bérel lakást, a szobáját is megosztja két másik sráccal, így csak 350 dollárt fizet számlákkal együtt a lakhatásáért. Diggie elmesélte, hogy a havi költségeit kihozza átlagosan 150-200 dollárból. Fogalmam sincs, hogyan csinálja, senkit nem ismerek Budapesten sem, aki megélne 40 - 55 000 Forintból havonta. Azt mondta, hogy olcsó élelmiszeren kívül nem költ semmi másra. Havi 1000 dollárt keres, és a fennmaradó részt félreteszi utazásokra. Kifejtette, hogy ő így érzi jól magát, ha minden költsége nagyon limitált, és olcsó élelmiszeren kívül nem is költ semmi másra. Budapesten is kizárólag a saját étkezésére és a Rudas Fürdőjegyére költött. Múzeumba és szórakozóhelyre nem megy, mert az pénzbe kerül.

Diggie kedves, egyszerű, szégyenlős de beszédes fiú. Beszélgettünk róla, hogy Amerikában teljesen elfogadott, ha egy nő szólít le egy férfit, ellenben Magyarországgal, ahol általában ezt csak a fiúk teszik a lányokkal. A vendégem elmesélte, hogy neki ezzel komoly problémája van, mert többször visszautasították már, ezért nagyon nehezen kezdeményez. Diggie viszonylag korán kel és nagyon korán fekszik le aludni (22.00). Nem iszik alkoholt, csak nagyon ritkán, nem jár el a barátaival se szórakozni, se egyéb kulturális programokra, néha talán rendelnek valakinél egy pizzát. A barátai ugyanabban a házban élnek mint ő, csak átmennek egymáshoz, ha találkozni akarnak.

Jelenleg egy egy hónapos utazáson van Európában, amelyen végig van couchsurfing szállása. A megérkezése első estéjén itthon maradtunk, palacsintát sütöttem, és náhány ismerősöm átjött hozzánk borozni és beszélgetni. A második nap délutánján elmentünk a Rudas Fürdőbe a vendégemmel. Az volt a terv, hogy az uszodában úszok egy órát, de rosszul időzítettem, mert a végére hagytam, és addigra teljesen kiszívott a sok thermál víz és a szauna. Nyáron viszont úsztam egy jót az úszómedencében. Akkor és most is kevesen voltak benne, így kényelmesen lehet haladni. Az külön tetszik, hogy lehet csak úszójegyet is venni baráti 1300 Ft-ért a Rudasba.

Százhuszonhét és százhuszonnyolcadik vendégem Mikhail (29) és Tatiana (25) Ukrajnából jött hozzám 2 éjszakára. Mikhail Lengyelországban dolgozik informatikusként, a budapesti Wizz Air félmaraton miatt érkezett Pestre, a barátnője meg szintén iderepült Ukrajnából. Mikhail már kb 20 vendéget fogadott otthon, és néhányszor utazott CSvel.

Szombat este a helyi kocsmában cidereztünk, én panaszkodtam nekik, hogy nem találtam senkit, aki most befestené a hajam, de fodrászra most nincs pénzem. Hétfőn viszont fotózáson veszek részt, így fontos a hajfestés. Tatiana csendesen megjegyezte, hogy ő fodrász lenne. Ezen nagyon elkezdtem nevetni, mert ilyen istentelenül mázlista nem lehetek. Megnéztem a Művész moziban egy filmet, utána hazamentem, Tatjana a kanapén várt otthon. Professzionális hajfestésben volt részem, amit se én, se a barátaim nem tudtak volna megcsinálni.

Kedvesek voltak, hamar megszerettük egymást. Vasárnap reggel korán elmentek a Városligeti start pontra, én sajnos elaludtam a befutót, így csak otthon találkoztunk újra. Mikhail 1 óra 50 perc körül teljesítette a félmaratont. Délután megnézték a Rudas Fürdőt. Vasárnap este átmentek egy hostelbe, de hétfő este Tatjana és én újra találkoztunk a Teréz körúti Pointerbe. Mikhail hétfőn visszarepült Lengyelországba. Tatjana elmesélte, hogy szabadidejében shibari mester, aminek a technikáját Japánban sajátította el. Shibari fesztiválokat és workshopokat szervez otthon. Shibari egy japán szó, aminek szó szerinti jelentése: megkötözve. Mondta, hogy Ukrajnából jön egy barátnője Budapestre szerdán, és shibari szeánszot fognak ülni, azaz jól megkötözi. Mivel még nem láttam ilyesmit, felajánlottam a vendégszobámat erre a célra, és megkértem őket, hadd fényképezhesske közben. Íme Tatjana egyik munkája:

Százhuszonöt és százhuszonhatodik vendégem az amerikai Zamad (32), és kanadai Farah (25) volt, 3 napig hosztoltam őket. Zamad Chicagóban született, pakisztáni szülők gyermekeként, Farah Pakisztánban született és 10 évesen költözött a családjával Torontoba. Mindketten beszélnek urduul, Farah anyanyelvi szinten, Zamad inkább csak érti, de kevésbé beszéli. Jelenleg Chicagóban élnek. Zamad logisztikai szakember, Farah idősek otthonában dolgozik.

Chicagóból a menekülthelyzet miatt utaztak Budapestre. Gyűjtöttek pénzt a barátaiktól, tőlem kértek segítséget hogyan költsék el. Első körben elmentünk a Nyugati téri tranzitzónába és megkérdeztük az önkéntesektől mire van szükségük. 6000 Ft-ért banánt és borotvákat vásároltunk. Onnan átmentünk az afgán parkba (II. János Pál pápa tér), de néhány heverő menekülten kivül nem találtunk ott senkit. Átsétáltunk a Keletibe. Vásároltunk a helyi Lidliben 27 ezer forintért gyerekzoknikat, müzlit, borotvákat, nedves törlőkendőt, hátizsákot. Vettünk 7000 Ft-ért egy fehérneműboltban 10 db női bugyit. A csomagot átvittük a Keletibe és odaadtuk a helyben segítő Nemzetközi Muszlim Szervezetnek. Nagyon hálásak voltak a gazdag csomagért.

A Migration Aid tranzitzónájában teljes volt a káosz, a muszlimoknál viszont minden jól szervezett, szépen előttük volt rendszerezve az adománycsomagok. Kisebb áradattal kell dolgozniuk, könnyebb tisztán és jól szervezetten tartani a területüket. Ezért választottuk őket. Másnap Zamadék a maradék 40 ezer forintukból vettek még banánt, almát és borotvákat és elvitték a Nyugati Migration Aid szervezetnek. Mindkét tranzitzónába kérdeztük szükség van e urdu tolmácsolásra, de nem kérték. Sokat töprengtünk mire költsük a pénzt, az önkéntesek vonatjegyeket javasoltak, de elvetettük az ötletet. Azokban a napokban óránként változott a helyzet, hogy nyitva van e az osztrák határ vagy nincs, felengedik e a menekülteket a vonatra, vagy sem. Valamint mi alapján döntsék el Zamadék, ki kapja a vonatjegyeket. Féltek attól is, hogy kidobott pénz lenne, ha nem tudnák használni a családok. Vagy akár ingyenesen is lejuthatnak buszokkal a határig.

Egy menekült Szíriából Németországig való eljutásának költsége 20 000 dollár körül van. Ennek nagy része az embercsempészekre megy el, számtalan cikk részletezte hol mire mennyit költenek el. Azon töprengtem miért van szükségük az ingyen ételre, elképzelhető, hogy Budapestre érve már minden pénzükből kifogynak? Egy családnál átlag 100 ezer dollárnyi készpénz kell, hogy legyen, az élelmiszer már ehhez képest aprópénz. Megkérdeztem a Migration Aid csoportban, hogy mi a véleményük a kezdő és gyakorlott önkénteseknek erről a kérdésről. Sok komment érkezett be, ezek közül íme Nóra véleménye:

Százhuszonnegyedik vendégem, az amerikai Richelle Franzot (50) Seattle-ből még a kórházba vonulásom előtti héten hosztoltam 5 napig. Az első este elmentünk a sarki kocsmába meginni egy italt, Richie fizetett és később főzőtt is nekünk. A többi nap nem tudtam menni sehova. Richelle kb. 10 vendéget fogadott otthon, és legalább 30 alkalommal vendégeskedett mindenhol a világban.

Richelle jeltolmácsként dolgozik 30 éve. Egy középeurópai hajóúton vett részt, Németországból indult a hajó, és Budapestig jöttek le a Dunán keresztül. Richie önkéntesként dolgozott, azaz teljes ellátást kapott a munkájáért, valamint az utazási iroda adott neki egy másik luxus utat, amin már vendégként vehetett részt a férjével. Csak az adókat kellett kifizetniük, ami pár száz euró volt összesen. Richietől tudtam meg, hogy minden nyelvnek külön jelnyelvrendszere van, azaz egy angol süket nem tud jelelve kommunikálni egy magyarral. Én azt hittem eddig, hogy ez egy nemzetközi jelnyelv. Hát nem.

Richie tavaly egy éven keresztül utazott egyedül Európában és Ázsiában. A férje nem akart vele utazni, de ő így is elindult. Couchsurfinget használt főleg, néha hosztelekben szállt meg. Ha valaki házas, akkor akár rövidebb, akár hosszabb ideig is már a házastársával utazik el kizárólag. Ha külön mennek, akkor egyből találgatni kezdenek az emberek, hogy biztos valami baj van velük. Meg ott van az is, hogy egy világkörüli út még spórolós módban is sokba kerül, a házasok meg közös kasszán vannak, így az otthonmaradt fél is fizeti a párja nyaralását. Legtöbbször ezért, aki nem menne, az azt javasolja, hogy a másik se menjen. Kivéve ha nem nagyon gazdagok, és akkor mindegy.

Nincs gyerekük. Saját közös döntésük volt ez. Richie vérzékenységben szenved, azaz mivel nő, ő csak hordozza a betegséget. Ha gyerekei születtek volna és fiú lett volna, 50-50%-ban hemofíliás lenne, akin viszont a betegség tünetei is jelentkeztek volna, ha viszont lánya születik, akkor szintén 50-50% esély, hogy hordozó kislány születik. Richie ebben a betegségben nőtt fel, végignézte, hogy az öccsével hányszor rohantak be a kórházba vérzéscsillapításra pici gyerek kortól kezdve, ahányszor csak elesett, és beverte valamijét. A testvére végül is 32 éves korában halt meg, otthon elesett és beverte a fejét, lefeküdt utána aludni, és soha többet nem ébredt fel. Szó szerint elvérzett belülről az agya. A hemofíliában az a borzasztó, hogy nem csak a külső sebek vágásai, sérülései nem állnak le, nem alvad meg a vére, hanem a belső zúzódásokkal is ez történik. Azaz nekünk csak simán bezöldül a lábunk, ha beütjük valahová, nekik meg belül is vérzik megállíthatatlanul (ha nem mennek be a kórházba).