Este nyolc, bepusziltam a hamburgerem, csörög a mobil. Felkapom, ki az, Johnny beszél... ott meg Marcin, itt vagyunk lenn, eressz be. Sajnos a kaputelefont nem sikerült lemodelleznem, szóval lementem értük, aztán irány a lakás. Marcin szintén kolléga, hiszen pénzügyi téren dolgozott, most pedig egy saját vállalkozása van, Kasia pedig épp állást vált, ja és Varsóból érkeztek a jó öreg Wizzairrel. Hamar kipakoltak, majd irány a város.

a vendégeim, még otthon - itt is készült kép, megszerzése folyamatban

Gondoltam a klasszikusokkal nem tévedhetünk, így lett egy Kálvin-Astoria-Váci utca-Vörösmarty tér-Lánchíd-Deák-Kazinczy utca kör, pont ment le a nap, úgyhogy a budai oldal is elég klasszul nézett ki, tetszett is nekik. Utána mi más jöhetett volna, mint a Szimpla, egy jó sör, majd átmentünk a Bobekbe (ami igen nagy örömet okozott a körükben, mivel, ha jól emlékszem a szó lengyelül valami kisállat-bogyót jelent....), ott egy jó ciabatta, feltérképeztük a magyar sörgyártás vonalát is, aztán gohome éjfél körül.

Negyedik vendégem Jerome Alexandre 36 éves francia web fejlesztő Párizsból. 7 napja kezdte meg az utazását és jelenlegi tervei szerint soha nem fog hazatérni. Az ok csupán csak annyi, hogy eleget élt Franciaországban. 2-3 évesre tervezi világ körüli útját, és ha befejezi, akkor Londonba fog visszaköltözni, ahol már korábban is lakott fél évet. A pénze nem lesz elég erre az időszakra, szándékai szerint Vietnámban 4 hónapot fog maradni novembertől, és dolgozni is fog a saját szakmájában. Az utazásáról ír egy térképcentrikus blogot, ami itt nyomon követhető

Jerome végtelenül kedves és helyes fiú, nyitott és barátságos természete van. Az angolt international English akcentussal kitünően beszéli. Megszámlálhatatlan mennyiségű cider elfogyasztása után megosztottunk egymással néhány titkunkat is. Beszéltünk többek között a homoszexualitás társadalmi megitéléséről. Mondtam neki, hogy Pesten élne, nem igazán sétálhatna az utcán a barátjával kézenfogva, mert megverik őket, de minimum beszólnak és kellemetlen atrocitásokat kéne megélnie emiatt nap mint nap. Erre elmesélte, hogy egész életében csak egyszer ütötték meg, ez is Magyarországon történt. 16 évvel ezelőtt utazott a vonaton a barátaival, és igaz kissé provokatívan viselkedtek (csókolóztak), de a vége az lett, hogy egy ötven körüli magyar fickó behúzott neki egyet az arcába.

 A New York-i lány a palacsintát úgy ette a teraszomon, hogy a túróra lekvárt kent. Az argentin srác a túrót a kakaóval keverte össze. Rossz volt nézni. Sabrina rácsodálkozott arra is, hogy külön van a WC és a fürdőszoba az európai lakásokban. Mondom, mert így sokkal jobb. (nincs összefüggés a két mondat között, jó palacsintát sütöttem!)

A magyar ember meglehetősen pesszimista és nem barátságos. Nem mosolyog és nem segítőkész. Távolságtartó, különösen az idegenekkel. Egy házibuliban például csak az ismerőseivel beszélget, ha új ember érkezik nem fordul hozzá kedves és kiváncsi érdeklődéssel. Viszont ha jobban megismer valakit, és ha beengedi az otthonába, akkor azonnal megváltozik. Nyitott lesz és kedves és remek házigazda.

Tegnap délután megérkezett párizsi útjáról a harmadik vendégem Sergio Panigo 39 éves argentín építészmérnök. Tervei szerint egy évig fog utazgatni Európában és Ázsiában. Otthon, Córdobában feladott mindent, a munkáját, a lakását, a magánéletét. A munkája nem hiányzik neki, a rock zenekara igen.

Este elmentünk a Füge Udvarba, ahol egy heti rendszerességgel szervezett Couchsurfing találkozó volt. A társaság háromnegyede magyar volt. Odaléptünk egy négyfős kis csapathoz, bemutattam a vendégemet, majd az egyik fél szólt, hogy bocsánat, de mi most csak magyarul akarunk beszélgetni, majd visszafordultak és folytatták. Gyakorlatilag azonnal kizártak minket. Sergio kérdezte tőlem, hogy mi történt. Mondtam neki, hogy nem akarnak angolul, azaz velünk beszélgetni. Odaültünk egy másik nagyobb társasághoz, ahol szintén fel se néztek. Olyan hideg volt a légkör, hogy azonnal tovább álltunk. Nagyon csalódott lettem. Sergio azzal nyugtatott, hogy mindenhol máshol a világban az összes CS találkozó nagyon barátságos és nyitott légkörű. Bíztam benne, hogy legalább a magyar couchsurfer közösség más. Sajnos nem. Az egész jelenség jól leképezte a nyitó bekezdésemet. Ilyen a magyar ember.

Tegnap este érkezett hozzám második vendégem, Enrique Morales Ramirez mexikói 27 éves fiú. Enrique két évig utazik Európában, fél éve tartósan Varsóban él, mert az utazása során összeismerkedett egy lengyel lánnyal, akivel jó barátságban élnek együtt és egy hónap múlva megszületik a közös gyerekük. Jövőre visszaköltöznek Veracruzba.

Enrique végtelenül kedves és beszédes és nyitott. Egy pillanat alatt megszerette a Túró Rudit, az étcsokis eredeti verzió izlett neki jobban. El is tette a csomagolást a pénztárcájába és gyorsan megtanulta a desszert nevét.

Megtudtam tőle számtalan érdekes dolgot a hazájáról, először is a drogmaffiáról. Mexikóban a Mexico City-től északra levő területek veszélyesek. Nem az a legfőbb probléma, hogy kirabolhatnak vagy elrabolhatnak a válságdíjért, hanem könnyen bekerülhetsz egy utcai lövöldözés keresztüzébe. Ha megbírkózol a spanyol nyelvvel, akkor itt olvashatsz erről.

A tequilát simán isszák, a citrom és sózás nincs náluk, viszont a Mezcal nevű italukat sózzák és citromozzák. A végén lenyelik az italban lévő kukacot rágás nélkül. Miért? A protein miatt.