Este nyolc, bepusziltam a hamburgerem, csörög a mobil. Felkapom, ki az, Johnny beszél... ott meg Marcin, itt vagyunk lenn, eressz be. Sajnos a kaputelefont nem sikerült lemodelleznem, szóval lementem értük, aztán irány a lakás. Marcin szintén kolléga, hiszen pénzügyi téren dolgozott, most pedig egy saját vállalkozása van, Kasia pedig épp állást vált, ja és Varsóból érkeztek a jó öreg Wizzairrel. Hamar kipakoltak, majd irány a város.

a vendégeim, még otthon - itt is készült kép, megszerzése folyamatban

Gondoltam a klasszikusokkal nem tévedhetünk, így lett egy Kálvin-Astoria-Váci utca-Vörösmarty tér-Lánchíd-Deák-Kazinczy utca kör, pont ment le a nap, úgyhogy a budai oldal is elég klasszul nézett ki, tetszett is nekik. Utána mi más jöhetett volna, mint a Szimpla, egy jó sör, majd átmentünk a Bobekbe (ami igen nagy örömet okozott a körükben, mivel, ha jól emlékszem a szó lengyelül valami kisállat-bogyót jelent....), ott egy jó ciabatta, feltérképeztük a magyar sörgyártás vonalát is, aztán gohome éjfél körül.

Reggel Marcin elment egy kört futni, ami azt jelentette, hogy megjárta a Margit-szigetet is (a nyolcban lakom, szóval kissé tartottam, hogy eltéved), szerencsésen visszatért, és mivel nekem dolgozni kellett mennem, őket is útjukra indítottam várost nézni. Kilencre értek haza, eléggé leharcoltan, de mentünk is tovább egy lightos vacsorára, mégpedig a Pirítósba, ahol ők verettek egy nyársat, meg valami salátát, én meg sört. Aztán még egyet. Az egész után hazaindulót fújtunk, de persze itthon még előkerült egy jó üveg Bikavér, megmutogattam milyen is volt, amikor még punk-rock bandában rappeltem, aztán jött a gotosleep session.

Másnap reggel ébredés, pakolás, búcsúzkodás, kaptam tőlük egy remek lengyel vodkát (ne kérdezzétek mást miért nem dokumentáltam, saját hibáiból tanul az ember), aztán elváltak útjaink. Így kezdődött hát host karrierem.