Százhuszonharmadik vendégem a kanadai Alyssa Moore (25), Ottawaból. Kétszer fogadott vendéget, amikor Dél-Koreában élt, és angolt tanított. Utána Párizsba költözött, és ott egy családban gyerekekre vigyázott és franciul tanult. Szociológiát tanult, augusztus elején hazamegy Ottawaba, és az a terve, hogy Vencouverbe ismét beköltözik egy ashramba és jógaoktatói képzésre fog járni. Én voltam az első couchsurfölési élménye.
Közel két hete isiászban szenvedek. Nagyjából 3 éve fáj a derekam, de eddig nem foglalkoztam vele, mert csak havonta pár napra produkált tüneteket. Fél éve a fájdalom konstans lett, decemberben el is mentem reumatológushoz, ahol megállapították, hogy el van kopva az utolsó csigolyám, és a jobb csípőm is meszes, mivel túl laza születési rendellenesség okán. Kb. egy hónapja a bal lábamba sugárzó fájdalom és zsibbadás lépett fel, pár nappal később annyira erős volt a fájdalom, hogy ismét elmentem orvoshoz, ahol kiderült, hogy isiászom lett. Kaptam két gyógyszert és felírtak fizikoterapiat és gyógytornát. Mivel a tünet csak napi max 1 órában fájt az elején, még csak akkor, ha álltam és ültem, és járás és futás közben nem volt semmi bajom, ezért nem foglalkoztam vele. Naponta fájt cirka fél órát, mikor elhagytam a lakásomat, aztán elmúlt egész napra a fájdalom. Esténként futottam, és 2 hete egy 12 km-es futóversenyen is részt vettem a NightRunon. Na ez megbosszúlta rendesen.
Utána napokig nem tudtam járni, és egy hétig nem is futottam. Utána újra elmentem futni, de csak 3 km-ert bírtam, furcsán féloldalasan futottam és dögmeleg volt. Ennek lassan két hete, azóta a fájdalom állandósult a nap 24 órájában, a járás pokol, 100 métert gyaloglok, aztán sikítosan lesugárzik a fájdalom a bal combhajlítómba, akkor leguggolok az úton, előre nyújtom a bal lábam, utána kicsit jobb, és újra tudok menni 100 métert, aztán kezdődik minden előlről. A gyógyszerek nem segítettek semmit, túl vagyok 4 galvánáramos kezelésen, de eddig egy puszit sem ért. Az első gyógytorna ma lesz. Néha sírok, nem csak azért mert nagyon fáj, hanem nem tudom meddig fog ez az állapot tartani. Így nem lehet tartósan élni, és lelkileg nagyon kikészít, és a futás is rettenetesne hiányzik. Állítólag 3-4 hónapig még el fog tartani ez az állapot.
A vendégemmel elmentünk a közeli Pointerbe beszélgetni. Alyssaval jó együtt lenni, a közelében lenni, nyugodt és sugárzik a kedvességtől. De olyan igazian, nem felszines fake módon, mint az amerikaiak szoktak. Alyssa csendes, de kiváncsi, beszélgettünk a klímaváltozásról is, mondta, hogy az utolsó 1 évben nem vásárolt semmilyen tartós fogyasztási cikket, a ruhái is mind second hand boltokból való, és ő maga se akar gyereket, inkább örökbefogadna. Én meséltem neki a couchsurfingről, fura és vicces élményekről, meg úgy általában ismertettem neki milyen is ez aktívan gyakorolva.
Utolsó kommentek