A magyar lányok pont úgy néznek ki, mint az amerikaiak

A második nap az amerikai vendégemmel a Kino kávézóban kezdtünk. Átsétáltunk a Margit hídon, és tartottam Ryan-nek egy kis látképbemutatót. Két latte macchiatot rendeltünk, kissé túl sok mogyoró szirupot tettek a kávéba, Ryan nem itta meg. Onnan átgyalogoltunk a vegan étterembe a Garibaldi utcába. A Jászain elmentünk egy Lush bolt mellett, Ryan azt hitte, hogy ez egy helyi oklahomai termék, meglepődött, hogy Pesten is van boltjuk. Mondtam neki, hogy a Lush olyan, mint a McDonalds, csak éppen egy angol cég. A 10 000 Ft-oson pedig azt hitte, hogy Jézus van. Meséltem neki egy picit Szent Istvánról.

A Mannaturalban vegyes tálat rendelt magának, de nem izlett neki minden a tányérról. A Szabadság téren Mangalica Fesztivál volt, körülnéztünk a standok között, de már teli gyomorral, így ő sem kóstolt meg semmit. A Deák térről felmentünk a várba. Séta közben Ryan-nek mosdóba kellett mennie, és hirtelen csak elegáns éttermeket találtunk, ahova kínosnak éreztünk bekéredzkedni. A Hilton azonban jó választásnak tűnt. Határozottan bevágtattunk, mintha ott laknánk, és felmentünk a második emeletre, ahol persze nem volt mosdó. Visszalifteztünk a földszintre, és végre találtunk egyet. 

A Hiltonból a Mátyás tempolomba mentünk, eredetileg az volt a cél, hogy csak az épületet nézzük meg belülről, de pont kezdődött a mise, így benn ragadtunk. Az áldozás alatt jöttünk el. A mise nagyon jó volt, fiatalok gitárral énekeltek számomra új és szép dalokat. A pap prédikálása arról szólt, hogy egy 52 éves nő rákos lett, de könnyed eleganciával fogadta a sorsát, mert úgy volt vele, hogy Isten biztosan csak próbára akarja tenni. Tehát nem lett depressziós, elkeseredett, hanem azt figyelte, mit akar Jézus neki ezzel megmutatni. Erről írt egy levelet 82 évesen, azaz túlélte. Ha ez velem történne meg, nem jutna eszembe, hogy Jézus csak kóstolgat, hanem a kurvaéletbe. 

A mise után megnéztünk mindent a várban, amit érdemes, és Ryan-t tanítottam kicsit komponálni a fényképezőgépével. Majd visszamentünk a városba. Séta közben megkérdezte, hogy mi a couchsurfing etikett, ha mondjuk becsajozna, akkor maradhat e nálam. Mondtam neki, hogy én nem bánom, ha marad, de szerintem egyszerűbb, ha az itt töltött idejében átköltözik a lányhoz, akkor többet lehet vele. Ráadásul ilyen esetben az ember inkább az új "szerelmével" akar lenni, mint a CS hosztjával. Mondta, hogy oké, őt csak az érdekli, hogy mit illik ilyenkor, és kalkulálja a lehetőségeit. Elmeséltem neki, hogy jártam így egyszer: négy napig hosztoltam egy argentín srácot, és a pasi az első este belezúgott egy amerikai lányba, akit a bárban ismertünk meg. Onnantól kezdve csak vele volt, hozzám kizárólag aludni járt. Akkor azt éreztem, hogy egyszerűbb lett volna, ha átköltözik a csajszi hoszteljébe.

Mondtam neki, hogy érdemes lenne egyedül is lógnia a városban, mert ha végig velem lesz, úgy erősen nehezíti a ismerkedési esélyeit. Kérdeztem, hogy hogyan tetszenek neki a magyar lányok? Szerinte semmi különös, olyanok, mint bárhol máshol a világban. A fiatal lányok mindenhol jól néznek ki. Azt megjegyezte, hogy Törökországban nagyon felismerhető volt a török vonás a lányokban, hogy ki török és ki nem, itt meg nem lát semmi egyedit. Mindenféle lány van. Úgy néznek ki a magyar lányok, mint az amerikaiak. 

Először elmentünk a Szimpla kertbe töki pompost enni, Ryan vett nekem egy pohár cidert, magának egy sört. A Szimplában arról beszélgettünk, hogy a CS hosztolásom első évében néha csalódást okozott, hogy vendégül látok valakit, aki közel kerül hozzám, felvesszük egymást Facebookon, de mégis megszünik a kommunikáció. Azaz el sem kezdődik. A couchsurfing élmény hiába remek, akkor is minibarátságoknak lehet tekinteni, csak a hosztolás idejére tart. Ryan rákérdezett, hogy tényleg zavart-e ez engem, mondtam, hogy az elején nagyon, én azóta senkinek nem ajánlom, hogy legyünk Facebook friendsek, mert ugyan minek, úgyse fogjuk "követni" egymást. Viszont ha a másik friend requestet küld, akkor persze elfogadom, de mindig azt gondolom magamban, hogy ugyan minek.. Ugyanakkor tartok egy kis távolságot is. Hiába érzem azt, hogy a barátom is lehetne a másik, ezek nem igazi barátságok, azaz nincsen "all in" a részemről. 

Átmentünk a Gozsduba. Ryan-nek itt a sör se izlett, azt mondta olcsó amerikai sör íze van. Megkóstoltattam vele a szilva pálinkát, az se volt jó. Eddig nem tudtam neki olyat mutatni, ami izlett volna neki. Futva értük el a 01.46-os éjszakai buszt. 

Hétfőn nekem dolgoznom kellett, Ryan bement egyedül várost nézni, megbeszéltük, hogy 19.00-kor találkozunk otthon. Ryan a Batyinál pénzt váltott egy hivatalos change helyen, ahol jó rászedték: 173 Ft-ot kapott a dollárjáért, amikor aznap minden más pénzváltó helyen 220-222 forintot fizettek egy dollárért. Nem nézte meg a kirakott táblát, csak mikor később ellenőrizte a kapott papírt, akkor vette észre, hogy átvágták. 

Ryan onnan az Édeni Vegán étterembe ment, ahol én még nem jártam. Mesélte, hogy 1 700 Ft-ért egy hatalmas finom vegán tálat kapott. Ez volt az első kulinális élménye, amiért lelkesedett. Délután elment a free walking tour-ra, amit szintén nagyon szeretett. Utána a Jászai Mari tér mellett a Víg étterembe evett, ahol minden rossz ízű volt és drága. Este már nem mentünk sehova, éjjel 02.00-ig beszélgettünk.

Negyedik napra az volt a terv, hogy kora délután elmegyünk a Rudas Fürdőbe, majd onnan a Bikram Joga órára, de 11.00-kor, mikor bekopogtam hozzá, hogy felébresszem, betegen feküdt még az ágyban. Megfázott. Otthonhagytam, amíg én elmentem egy megbeszélésre. Valamikor 17.00-kor mentem haza, még akkor is aludt, nem ment el sehova. Főztem neki teát, és adtam neki Coldrexet is. Josh elment bevásárolni később a Sparba, és főzött zöldséges rizst. Finom volt.

Éjjel 01.00-ig beszélgettünk. Pl. arról, hogy az amerikai ölelés eléggé fake, mivel csak egymáshoz hajolnak, eltartott testtel, nincs közben puszi természetesen, és meglapogatják egymás hátát. Mondta, hogy ez a bro hug, de teljes összeért testtel tényleg ritkán ölelik meg egymást. Mondtam neki, hogy mi magyarok ritkán ölelkezünk, elsősorban inkább csak a szeretteinkkel, de az mindig igazi ölelés puszival együtt. Reggel 08.50-kor ment el tőlem a repülőtérre. Gyorsan csináltam róla néhány felvételt a teraszomon. Aztán megöleltük egymást, igaziból, és elbúcsúztunk. 

Kövess a Facebookon is!